Drámai párhuzamok

III. GlasSpring

Az eseménysorozat életre hívója és kurátora, Koós Ágnes galerista a hazai kortárs üvegművészet népszerűsítésében nagy és kissé talán magányos feladatot vállalt az utóbbi években. Saját galériájában, a Kiskép Galériában magyar üvegművészek munkáit állítja ki és forgalmazza, de lehetőséget ad a fiataloknak is: többek között a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző) üveg­műves diákjai is itt mutathatták be a vizsgamunkáikat idén nyáron.

A GlasSpring címen futó csoportos kiállítások jelentőségét azért is fontos hangsúlyozni, mert a hazai kortárs üvegművészeket összefogó, 1996-ban alapított Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT) utoljára 2017-ben rendezett itthon kiállítást a tagjainak mun­kái­ból, és ezzel hosszú évekre megszakította a nagy sikerű HuGlass tárlatok sorát. Koós Ágnes gyakorlatilag átvállalta ezt a feladatot a sorait rendező MÜT vezetőségétől. Meg kell persze azt is je­gyezni, hogy a GlasSpring tárlatokon mindig szép számmal vannak jelen a MÜT alkotói.

Ezúttal szinte az összes generáció képviselteti magát: 45 üvegművész és 7 üvegtervező hallgató alkotásai szerepelnek, utóbbiak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) alapszakon végzős diákjai. A technikák is változatosak, a műfajok is sokszínűek: építészeti és köztéri üvegművek, üvegékszerek, dísz- és használati üvegtárgyak, üvegképek, üvegszobrok.

Vadas József művészettörténész megnyitószövegében elsősorban azt a releváns kérdést fejtegette, hogy a kortárs, döntően képzőművészeti indíttatással dolgozó alkotók hogyan pozicionálják önmagukat és tárgyaikat, s milyen válaszokat adnak napjaink kurrens társadalmi kérdéseire és problémáira. Az üvegművészek ugyanis hosszú ideje küzdenek azért, hogy munkáikat ne az anyag eredendő tulajdonságaival – áttetszőségével vagy élénk színeivel, fénytörésével, optikai effektjeivel, csillogásával – machináló iparművészetként, hanem valódi üzenettel bíró, autonóm képzőművészetként ismerjék el. Az alkotások is tükrözik ezt: számos alkotó választotta témájának a vírushelyzetet és következményeit. Az egyedi, egyből felismerhető technikával dolgozó Borkovics Péter átlátszó plasztikájában élénkvörös örvényként, és abból elágazó vírusmintaként jelenik meg, sőt szinte pulzál a pandémia, félreérthetetlenül utalva a témára. Az elmúlt évekhez viszonyítva egyre több a hagyományos hutai, meleg üvegtechnikákkal dolgozó alkotó, Smetana Ágnes is közéjük tartozik, akinek friss, élénkzöld vegetációt ábrázoló, fújt és melegen formált sorozata a betegség és a tragédiák után újrainduló élet energiáit harsogja. A pandémia utáni fellélegzésről, az enyhülésről, a játékosságról vagy talán épp a levegővételről vallanak Csala Zsuzsa szappanbuborékokat formázó üveggömbjei, és a melléjük helyezett nádszálak.