Kezdetben (az 1930-as években) ott is a ponyvával és az olcsó kikapcsolódással azonosították a műfajt, azonban hamar rájöttek, hogy nemcsak az iskolai oktatást, de a felnőtteknek szánt tartalmat is megéri képregénybe csomagolni. Így aztán nem mondható fantasztikus meglepetésnek, pláne nem szentségtörésnek, hogy Yuval Noah Harari Sapiens – Az emberiség rövid története című világsikerű tudományos-ismeretterjesztő művét is feldolgozták: David Vandermeulen belga szövegíró és Daniel Casanave francia illusztrátor készítette el a Sapiens négykötetes, rajzos változatát, amelynek a legnagyobb tétje az lehetett, hogy sikerül-e a tartalom mellett Harari elegáns és szellemes stílusát is átmenteni.
A szerzők azonban nem a stílust próbálták megragadni, inkább lerajzolták Hararit, aki így saját főszereplőjévé vált. A forgatókönyv szerint ő magyarázza el Zoé nevű unokahúgának mindenféle fiktív hősök segítségével (Szaraszvati professzor, Prehisztorikus Bill, Doktor Fikció stb.), nemcsak az emberiség kialakulásának feltételezett történetét, de az ezzel kapcsolatos kételyeket is. A műfaj nyilván lehetetlenné teszi a mélyre szálló részletezést, Vandermeulen és Casanave mégis tökéletesen ragadja meg, alakítja dinamikusabbá, könnyedebbé, de egy pillanatra sem komolytalanná a szerző mondókáját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
