Visszhang: lemez

Bobby Gillespie & Jehnny Beth: Utopian Ashes

  • - minek -
  • 2021. augusztus 18.

Visszhang

Két karizmatikus előadó (a Primal Scream énekese és a Savages énekesnője) szövetkezett egy mindkettejük számára formabontó album erejéig.

Voltaképpen Gillespie-nek és Beth-nek is ez az első igazi saját – ha nem is szóló – produkciója, voltaképpen egy konceptalbum, amelyhez a mintát a híres country duettlemezek adták. De a Utopian Ashes kilenc dala egy válás előtt álló házaspár története, és korántsem csak a country-rockból merít. Mert igaz ugyan, hogy a déli americana zenei akcentus erősnek bizonyul, de például a gyönyörű zárószám, a Sunk in Reverie álompopja egészen máshová repít.

A lemezt indító Chase It Down dögös soul rock vonósokkal, hatásos gitárszólóval és drámai vokálpárbajjal, amelyből egyből hallani, hogy milyen jól passzol egymáshoz Gillespie és Beth orgánuma. A Remember We Were Lovers továbbgondolt bluestémája is jó alap egy újabb páros balladához. A Your Heart Will Be Always Broken az első darab, amelyben Beth viszi a vezető vokáltémát, bár Gillespie-re sem kell sokáig várni. A Stones of Silence salsa-beat felütésével elrepülhetünk valahová a hetvenes évek elejére, hiszen amúgy is ez a kedvenc időszaka Gillespie-nek, és a lemezen vastagon közreműködő Primal Scream tagjainak. Aztán a You Can Trustban megérkezik a stilizált country is, ahogy azt például Leonard Cohentől megszoktuk. Gillespie-nek még a szám eleji szavalás is jól áll, de ennél fontosabb, hogy Beth itt bizonyítja be végképp, hogy olyan erős szopránja neki is van, mint a vérbeli countrydíváknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.