A XI. kerületi fejlesztési tervben évek óta szerepel egy kulturális negyed programja, amely a Szent Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér közötti szakaszt kulturális eseményekben, vendéglátó- és kiállítóhelyekben gazdag, idegenforgalmi szempontból is izgalmas területté kívánja alakítani. Ez a projekt is hátszelet adott az Artphoto Galériát létrehozó cég tulajdonosainak. Mivel az elképzelésük remekül illeszkedett az önkormányzati koncepcióba, pályázatuknak nem kellett különféle kifőzdékkel versenyeznie: mérsékelt díjért, illetve kedvező áron juthattak a helyiséghez.
Borbély László és Montvai Péter 2001-ben azzal a céllal alapított céget (azóta egy barátjuk is társult hozzájuk), hogy létrehozzanak egy virtuális fotóművészeti galériát. „Messziről jöttünk, Laci bölcsész, a színházi világban dolgozik, én foglalkozásom szerint közgazdász vagyok, de mindketten régóta vonzódtunk a fotográfiához, és valahogy megláttuk a különbséget a művészi és az amatőr fotó között” – mondja Montvai Péter. „Úgy gondoltuk, hogy ha már van egy hobbink, megpróbáljuk azt (fél)profiként művelni. Így hoztuk létre a galériát saját főállásunk mellett, kvázimásodállásként.”
| ||
A 2000-es évek elején egy internetalapú vállalkozás ötlete nemcsak kalandosnak, hanem kissé őrültnek is számított, de ők kellően megszállottak voltak ahhoz, hogy megvalósítsák. A fotográfia szerelmeseiként mind az alkotók, mind a közönség számára fórumot akartak biztosítani a lehető legtöbb kép bemutatására, illetve megismerésére úgy, hogy egyik félnek se kelljen kivárnia az offline kiállításokat. Másrészt fontos szempont volt, hogy az online felülettel az ország határain túl is hozzáférhetővé tegyék az alkotásokat, és azokat meg is lehessen vásárolni a kívánt méretben, választható kerettel, paszpartuval. A virtuális galéria fennállásának harmadik évében együttműködési megállapodást kötöttek az Indexszel, és annak főoldalán, betagozódott tartalomként megjelentek mint művészeti galéria. Évente több mint százezer nézőjük volt, de nem csupán virtuális látogatókat hozott az internet, hanem igazi vevőket is, akik valódi képeket akartak vásárolni.
A felfelé ívelő, három-négy éves periódust csendesebb időszak követte, mert a galéria gazdái kevesebb személyes energiát tudtak a projektbe fektetni, de – mint Borbély László fogalmaz – tavaly újult erővel ismét lábra kaptak. Abból az alaptapasztalatukból indultak ki, hogy a net jó szolgálatot tett ugyan, de nem elégítette ki a nézőket. Mivel sokan hiányolták a műalkotás befogadásának azt a formáját, amikor valóságosan is szemben állhatnak a képpel, és birtokba vehetik, az Artphoto-tulajdonosok elérkezettnek látták az időt egy offline galéria alapítására. Ebben szakmai segítségükre voltak a kezdet kezdetén barátokká vált művészek – többek között Balla Demeter, Eifert János, Féner Tamás, Vancsó Zoltán, Stalter György, valamint Kincses Károly fotómuzeológus is.
| ||
A kiállítóterem működtetői szilárdan hisznek abban, hogy szükség van a fotográfia iránt elkötelezett galériára. Úgy vélik, hogy jóllehet az okostelefonoknak köszönhetően ma már mindenki készít képeket, elárasztják a világot a fotók, de éppen emiatt értékelődik majd fel az a tudás és különlegesség, ami a művészi látásmóddal és hozzáállással készült fényképek sajátossága. Féner Tamás szavaival: ahogy egy tehetséges műkedvelő zenész muzsikája nem hasonlítható össze egy profi játékával, ugyanúgy bármilyen jó is egy amatőr kép, egy fotóművész alkotása mellett „leugrik a falról”.
Borbély és Montvai szerint a hazai műtárgypiacon eddig nem töltött be jelentős szerepet a fotográfia. A nagyvilágban, de Európa-szerte is sokkal nagyobb keletje van. Komoly munkát kell fektetni abba, hogy a művészi képeket itthon is egyedi műalkotásokként becsüljék; kialakuljon az a kultúra, amelyben tudatosul, hogy a mesterek kézjegyével ellátott, számozott példányok esztétikai minőségükön túl anyagi értéket is képviselnek. Az artphotósok küldetésüknek tekintik annak elősegítését is, hogy a művészi fotók bekerüljenek a vizuális és dizájnkultúrába, úgymond divatossá, az enteriőrök szerves részévé váljanak.
| ||
.jpg "Eifert Jánor: Brooklyn Bridge (1977)")
Mivel belépőjegyet nem szednek a galériában, és egyelőre a képeladások után kapott jutalék sem számottevő összeg, ahhoz, hogy legalább nullszaldós legyen a vállalkozásuk, több lábon kell állniuk. Más kulturális intézményekkel közös projekteket, workshopokat terveznek, pályázatokon keresik a lehetőségeket. Útjára indítottak egy, a kiállító művészeket és munkáikat bemutató exkluzív kiadványsorozatot, amelyre sikerült támogatást is nyerniük az NKA-tól. Két kötet, Eifert Jánosé és Vancsó Zoltáné már meg is jelent. Cégeket is próbálnak érdekeltté tenni abban, hogy dotálják a galériát, illetve a kortárs fotóművészetet.
Az Artphoto tehát három csatornán próbál eljutni a közönséghez: kiadványokon, kiállításokon és az internetes felületen keresztül. Az offline galériában másfél havonta rendeznek új tárlatokat. (Jelenleg, február 7-ig Eifert János kétszázadik kiállítása, több évtized terméséből válogatott egyéni tárlata látható. Február 14-től Vancsó Zoltán képei és fotófilmjei következnek.) A kiállítótérről távlatokban gondolkodnak az üzemeltetők, hogy a kulturális negyed koncepciójának valóra váltását előmozdítsák. Reményeik szerint a terület, főként a nyári időszakban, Budapest fontos kulturális-turisztikai útvonala lesz, amelyen a Vásárcsarnoktól indulva a Gellért Szálló érintésével a Bartók Béla úti – majdan buzgón pezsgő – kulturális terek felé haladnak a látogatók. Finomhangolással több, egymásra épülő program is megvalósítható. Az egyik ötletük, hogy ha valaki végigjárja a kulturális útvonal galériáit, kapjon mindenhol egy pecsétet, amiért cserébe kedvezményes áron ehet-ihat valamit a Hadik kávéházban.
Az Artphoto egyébként is szeretné kihasználni a Hadik közelségét, teraszát, a Gárdonyi tér és a „Bartók boulevard” adottságait. Terveik között szerepel egy olyan közös szabadtéri vendéglátóhely kialakítása, amely egyszersmind kiállítótér is: installációk lennének az asztalok között, így a közönség egyszerre áldozhatna a kulináris örömök és a műélvezet oltárán. A merész tervek szerint ez tenné montmartre-i hangulatú, egyedi és izgalmas városrésszé a környéket
