„Messziről jöttünk” – Az Artphoto Galéria születése

  • L. Horváth Katalin
  • 2014. február 5.

Kultúra

Tavaly novemberben újabb kulturális bázissal gyarapodott Újbuda: megnyílt az Artphoto Galéria. A netről a való világba kilépett vállalkozás a kortárs fotóművészek hazai népszerűségét kívánja növelni.

A XI. kerületi fejlesztési tervben évek óta szerepel egy kulturális negyed programja, amely a Szent Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér közötti szakaszt kulturális eseményekben, vendéglátó- és kiállítóhelyekben gazdag, idegenforgalmi szempontból is izgalmas területté kívánja alakítani. Ez a projekt is hátszelet adott az Artphoto Galériát létrehozó cég tulajdonosainak. Mivel az elképzelésük remekül illeszkedett az önkormányzati koncepcióba, pályázatuknak nem kellett különféle kifőzdékkel versenyeznie: mérsékelt díjért, illetve kedvező áron juthattak a helyiséghez.

Borbély László és Montvai Péter 2001-ben azzal a céllal alapított céget (azóta egy barátjuk is társult hozzájuk), hogy létrehozzanak egy virtuális fotóművészeti galériát. „Messziről jöttünk, Laci bölcsész, a színházi világban dolgozik, én foglalkozásom szerint közgazdász vagyok, de mindketten régóta vonzódtunk a fotográfiához, és valahogy megláttuk a különbséget a művészi és az amatőr fotó között” – mondja Montvai Péter. „Úgy gondoltuk, hogy ha már van egy hobbink, megpróbáljuk azt (fél)profiként művelni. Így hoztuk létre a galériát saját főállásunk mellett, kvázimásodállásként.”

Montvai Péter, Borbély László

Montvai Péter, Borbély László

Fotó: artphoto

A 2000-es évek elején egy internetalapú vállalkozás ötlete nemcsak kalandosnak, hanem kissé őrültnek is számított, de ők kellően megszállottak voltak ahhoz, hogy megvalósítsák. A fotográfia szerelmeseiként mind az alkotók, mind a közönség számára fórumot akartak biztosítani a lehető legtöbb kép bemutatására, illetve megismerésére úgy, hogy egyik félnek se kelljen kivárnia az offline kiállításokat. Másrészt fontos szempont volt, hogy az online felülettel az ország határain túl is hozzáférhetővé tegyék az alkotásokat, és azokat meg is lehessen vásárolni a kívánt méretben, választható kerettel, paszpartuval. A virtuális galéria fennállásának harmadik évében együttműködési megállapodást kötöttek az Indexszel, és annak főoldalán, betagozódott tartalomként megjelentek mint művészeti galéria. Évente több mint százezer nézőjük volt, de nem csupán virtuális látogatókat hozott az internet, hanem igazi vevőket is, akik valódi képeket akartak vásárolni.

A felfelé ívelő, három-négy éves periódust csendesebb időszak követte, mert a galéria gazdái kevesebb személyes energiát tudtak a projektbe fektetni, de – mint Borbély László fogalmaz – tavaly újult erővel ismét lábra kaptak. Abból az alaptapasztalatukból indultak ki, hogy a net jó szolgálatot tett ugyan, de nem elégítette ki a nézőket. Mivel sokan hiányolták a műalkotás befogadásának azt a formáját, amikor valóságosan is szemben állhatnak a képpel, és birtokba vehetik, az Artphoto-tulajdonosok elérkezettnek látták az időt egy offline galéria alapítására. Ebben szakmai segítségükre voltak a kezdet kezdetén barátokká vált művészek – többek között Balla Demeter, Eifert János, Féner Tamás, Vancsó Zoltán, Stalter György, valamint Kincses Károly fotómuzeológus is.

Eifert János: A világ végén (1984)

Eifert János: A világ végén (1984)

 

A kiállítóterem működtetői szilárdan hisznek abban, hogy szükség van a fotográfia iránt elkötelezett galériára. Úgy vélik, hogy jóllehet az okostelefonoknak köszönhetően ma már mindenki készít képeket, elárasztják a világot a fotók, de éppen emiatt értékelődik majd fel az a tudás és különlegesség, ami a művészi látásmóddal és hozzáállással készült fényképek sajátossága. Féner Tamás szavaival: ahogy egy tehetséges műkedvelő zenész muzsikája nem hasonlítható össze egy profi játékával, ugyanúgy bármilyen jó is egy amatőr kép, egy fotóművész alkotása mellett „leugrik a falról”.

Borbély és Montvai szerint a hazai műtárgypiacon eddig nem töltött be jelentős szerepet a fotográfia. A nagyvilágban, de Európa-szerte is sokkal nagyobb keletje van. Komoly munkát kell fektetni abba, hogy a művészi képeket itthon is egyedi műalkotásokként becsüljék; kialakuljon az a kultúra, amelyben tudatosul, hogy a mesterek kézjegyével ellátott, számozott példányok esztétikai minőségükön túl anyagi értéket is képviselnek. Az artphotósok küldetésüknek tekintik annak elősegítését is, hogy a művészi fotók bekerüljenek a vizuális és dizájnkultúrába, úgymond divatossá, az enteriőrök szerves részévé váljanak.

Eifert Jánor: Brooklyn Bridge (1977)

Eifert Jánor: Brooklyn Bridge (1977)

 

Mivel belépőjegyet nem szednek a galériában, és egyelőre a képeladások után kapott jutalék sem számottevő összeg, ahhoz, hogy legalább nullszaldós legyen a vállalkozásuk, több lábon kell állniuk. Más kulturális intézményekkel közös projekteket, workshopokat terveznek, pályázatokon keresik a lehetőségeket. Útjára indítottak egy, a kiállító művészeket és munkáikat bemutató exkluzív kiadványsorozatot, amelyre sikerült támogatást is nyerniük az NKA-tól. Két kötet, Eifert Jánosé és Vancsó Zoltáné már meg is jelent. Cégeket is próbálnak érdekeltté tenni abban, hogy dotálják a galériát, illetve a kortárs fotóművészetet.

Az Artphoto tehát három csatornán próbál eljutni a közönséghez: kiadványokon, kiállításokon és az internetes felületen keresztül. Az offline galériában másfél havonta rendeznek új tárlatokat. (Jelenleg, február 7-ig Eifert János kétszázadik kiállítása, több évtized terméséből válogatott egyéni tárlata látható. Február 14-től Vancsó Zoltán képei és fotófilmjei következnek.) A kiállítótérről távlatokban gondolkodnak az üzemeltetők, hogy a kulturális negyed koncepciójának valóra váltását előmozdítsák. Reményeik szerint a terület, főként a nyári időszakban, Budapest fontos kulturális-turisztikai útvonala lesz, amelyen a Vásárcsarnoktól indulva a Gellért Szálló érintésével a Bartók Béla úti – majdan buzgón pezsgő – kulturális terek felé haladnak a látogatók. Finomhangolással több, egymásra épülő program is megvalósítható. Az egyik ötletük, hogy ha valaki végigjárja a kulturális útvonal galériáit, kapjon mindenhol egy pecsétet, amiért cserébe kedvezményes áron ehet-ihat valamit a Hadik kávéházban.

Az Artphoto egyébként is szeretné kihasználni a Hadik közelségét, teraszát, a Gárdonyi tér és a „Bartók boulevard” adottságait. Terveik között szerepel egy olyan közös szabadtéri vendéglátóhely kialakítása, amely egyszersmind kiállítótér is: installációk lennének az asztalok között, így a közönség egyszerre áldozhatna a kulináris örömök és a műélvezet oltárán. A merész tervek szerint ez tenné montmartre-i hangulatú, egyedi és izgalmas városrésszé a környéket

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.