Kultúra

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)

Márton László drámakötetét olvasva alapélményünk a sötét irónia lehet, amely időnként a groteszk, már-már morbid humor felé billen.

Ki gondolta volna, hogy egy 1970-es születésű temesvári református lelkésznő pályakezdő íróként az elmúlt évek egyik legkísérletezőbb magyar nyelvű prózakötetével rukkol elő? Mátyus Melinda hat, olykor kisregény terjedelmű elbeszélése merészen, nagyon nem konvencionálisan szól Istenről, hitről, testről, nemzetiségi létről.

A tárcanovella-gyűjtemény címe többféle asszociációt felkínál. Rímel rögtön Sartre híres mondatára, amely szerint „A pokol a többi ember”, de arra is utalhat, hogy a beszélő önmagának valamiféle változásáról, fejlődéséről akar hírt adni.

A keleti kultúrákban legendásan nagy tiszteletnek örvendenek az idősek.

Ritkán fordul elő, hogy egy lemez megjelenését össze lehet kötni budapesti koncert­ajánlóval.

Rájár a rúd a gyermekekre az angol sorozatokban, régi közös tudásunk ez.

A regény hőse, Simon a háború alatt elveszítette apját, anyját.