rés a présen

„Minél több ember húzza”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. október 1.

Színház

Balázs-Piri Noémi dramaturg

rés a présen: A SZFE-t kezdted el, és a Free­szfén végeztél. Hogyan gondolsz vissza a váltás időszakára?

Balázs-Piri Noémi: Igyekszem minél kevesebbet gondolni rá. Amikor zajlott, szerelmes voltam, és nem igazán érdekelt, hogy mi történik. Észleltem a megrázó keserűséget, ami az egész mögött húzódhat, de nem találtam fogást rajta. Sodródtam az eseményekkel, és egyszer csak a Marczibányi téren találtam magam, a Freeszfén. Ott nagyon megütött a veszteség, de százszor átbeszéltük, és a mi osztályunk számára ez tűnt járható útnak.

rap: A gimiben is színházaztál, színészkedtél. Színésznő mégsem akartál lenni?

BPN: Szerettem játszani, jót is tett, és máig jót tesz, ha időnként elém kerül egy ilyen feladat. De amikor döntenem kellett, úgy ítéltem meg, hogy számomra aránytalanul nagy teherrel jár a színészet. Azt sem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy végül is én ezt élvezem, vagy nem élvezem. Az írással kapcsolatban ez a kérdés soha nem merült fel bennem. De nem akartam a színházról sem egészen lemondani, és ezt a két dolgot a dramaturg szakmában lehetett találkoztatni.

rap: Írtál egy darabot Nizsinszkij el címmel. Miért pont Nizsinszkij lett a témád?

BPN: Harmadéves voltam, ez volt a ludwigsburgi rendező BA diplomamunkám. Több helyen játszottuk, de a tavalyi két trafós előadás után az ő archívumuk tette kereshetővé az előadást. Nizsinszkijre úgy akadtam, hogy az osztályfőnököm, Kárpáti Péter ajánlotta Jeles András A nap már lement című darabját, és beletrafált. Ez volt az első darab, amely óriási hatással volt rám. Nem hagyott nyugodni sem a történet, sem a forma. Legalább hat különböző szerző szövegét használja Jeles, minddel lazán és kegyetlenül nyitva tovább a főszöveg értelmezésének dimenzióit. Végül saját szöveget készítettem, de mélyen inspirált Jeles darabja, és ez vezetett el Nizsinszkij naplójához, az adta a kiindulópontot az íráshoz. Lestyán Attila játszotta Nizsinszkijt, aki még az egyetemen szeretett volna előadást csinálni ebből az anyagból, de azt a tanácsot kapta, hogy ezt inkább ne tegye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.