rés a présen

„Minél több ember húzza”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. október 1.

Színház

Balázs-Piri Noémi dramaturg

rés a présen: A SZFE-t kezdted el, és a Free­szfén végeztél. Hogyan gondolsz vissza a váltás időszakára?

Balázs-Piri Noémi: Igyekszem minél kevesebbet gondolni rá. Amikor zajlott, szerelmes voltam, és nem igazán érdekelt, hogy mi történik. Észleltem a megrázó keserűséget, ami az egész mögött húzódhat, de nem találtam fogást rajta. Sodródtam az eseményekkel, és egyszer csak a Marczibányi téren találtam magam, a Freeszfén. Ott nagyon megütött a veszteség, de százszor átbeszéltük, és a mi osztályunk számára ez tűnt járható útnak.

rap: A gimiben is színházaztál, színészkedtél. Színésznő mégsem akartál lenni?

BPN: Szerettem játszani, jót is tett, és máig jót tesz, ha időnként elém kerül egy ilyen feladat. De amikor döntenem kellett, úgy ítéltem meg, hogy számomra aránytalanul nagy teherrel jár a színészet. Azt sem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy végül is én ezt élvezem, vagy nem élvezem. Az írással kapcsolatban ez a kérdés soha nem merült fel bennem. De nem akartam a színházról sem egészen lemondani, és ezt a két dolgot a dramaturg szakmában lehetett találkoztatni.

rap: Írtál egy darabot Nizsinszkij el címmel. Miért pont Nizsinszkij lett a témád?

BPN: Harmadéves voltam, ez volt a ludwigsburgi rendező BA diplomamunkám. Több helyen játszottuk, de a tavalyi két trafós előadás után az ő archívumuk tette kereshetővé az előadást. Nizsinszkijre úgy akadtam, hogy az osztályfőnököm, Kárpáti Péter ajánlotta Jeles András A nap már lement című darabját, és beletrafált. Ez volt az első darab, amely óriási hatással volt rám. Nem hagyott nyugodni sem a történet, sem a forma. Legalább hat különböző szerző szövegét használja Jeles, minddel lazán és kegyetlenül nyitva tovább a főszöveg értelmezésének dimenzióit. Végül saját szöveget készítettem, de mélyen inspirált Jeles darabja, és ez vezetett el Nizsinszkij naplójához, az adta a kiindulópontot az íráshoz. Lestyán Attila játszotta Nizsinszkijt, aki még az egyetemen szeretett volna előadást csinálni ebből az anyagból, de azt a tanácsot kapta, hogy ezt inkább ne tegye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.