Lassan egy polcra helyezik a hasonlóan női témákkal foglalkozó Elena Ferrantével vagy Sally Rooney-val. Izgalmas, egyedi hangon szólal meg, amit egzotikussá tesz japán származása. A zárkózott, önmaga elől is elrejtőző Fujuko a regényének az elbeszélője, aki maga sem tudja eldönteni, hogy az élete romba dőlésén szemlélődik-e, vagy megragadhatók-e még olyan emlékképei és élményei, amelyekből változás fakadhat. A feszültséggel teli élettörténetet az elbeszélés során egyszerre a fény mibenlétén való gondolkodás töri meg, aminek a célja semmiképp nem az, hogy Fujukónak sikerüljön valahogy a figyelmét elterelnie önmagáról, a képek inkább metaforikusak: a befelé forduló, embertársai elől elzárkózó lektornak talán esélye lehet más világításban szemlélni az életét. A fiatal (mindössze 35 éves nő) ugyanis megismerkedik Micucukával, a fizikatanárral, aki elindíthatja a változás útján. A könyv Fujuko alakján keresztül a női alkoholizmus, a magány és a társas kapcsolatok nehézségeit boncolgatja, miközben úgy mutat fel látleletet a japán társadalom egy szeletéről, hogy nem gyarmatosítja önmagát egy esetleges nyugati olvasó szemén keresztül. Ezáltal bár fel tudjuk fedezni, milyen különbségek lehetnek a japánok és mondjuk, a magyarok érintkezési módjai között, de egy romantizálástól mentes képet kapunk Fujuko életéről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
