Kultúra

Videoklipje után játékfilmet készít a világhírű énekes – és máris a legmenőbb rendezővel ül le csevegni a mesterség rejtelmeiről.

"Ez a vakond nem túl okos, de aranyszívű jószág, aki keveset beszél, ám akkor olyanokat képes mondani, hogy Ahoj, ahoj, meg jííí!"

Kőrizs Imre írásai a Magyar Narancsban újból érdekessé vált versekről és költőkről szólnak.

A neves történész emlékiratainak első kötete nem csak szakmabeliek számára érdekes olvasmány, hanem egy tanulságos és érdekes korlenyomat. 

Ismét sugározza majd a tévé az egyik legkomolytalanabb filmes díjat.

A döntést Keresztury Tibor, a kuratórium elnöke jelentette be az Írók boltjában.

Peter Greenaway szerint itt az ideje nagyban gondolkodni.

40 éve nem volt ilyen.

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.