Tévésorozat

Farkas farkasnak embere

Az angolok

Kritika

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ám a nagy horderejű, szélsőséges figurákkal és a szekérnyi klisével előadott tanulság nem olyasmi, ami a finomítást és az egyre kisebbet, hétköznapibbat éltető újkor támogatna, így, aki mégis ilyen tartalom gyártására adja a fejét, egyfajta polgári engedetlenséget kezdeményez. Most még csak szórványosan van ugyan jelen az efféle zendülés, de – különösen A kutya karmai köztben megvívott csata sikerén felbuzdulva – valószínűleg újabb és újabb csapatok csatlakoznak majd a felkeléshez, hogy legalább egy kis részét visszanyerjék annak a vászonterületnek, amely egykor szinte csak az övék volt.

Telepesek, állattartók, bevándorlók, marhabárók és indiánok számos csoportja alkotja a 19. század végi Wyoming közösségét, akik a végtelennek tűnő földeken viszonylag békében megférnek. Az egymás mellett heverő kártyákat azonban szoros pakliba rendezik a fogyatkozó erőforrások, az önkényesen kialakuló hierarchia pedig értelemszerűen forrongásokat okoz. Ebben a környezetben igyekszik „haza” Eli Whipp, a leszerelt amerikai katonák legbennszülöttebbje, és a mindenre elszánt, vagyonos Cornelia Locke. De mi lehet a közös egy pawnee indiánban és egy finom angol úrihölgyben? Az elnyomatás. Ebből pedig a vadnyugaton akad bőven. Az érintettek mentségére legyen mondva, hogy nem centralizált gyűlölködés folyik, itt mindenki támad mindenkire, aki a földjét vagy a bevételét veszélyezteti. Telepes a tehetősre, tehetős az indiánra, indián az indiánra, fehér a fehérebbre, futó sólyom az ülő farkasra. De ahol rivális van, ott szövetséges is, és kevés szorosabb kötelék van annál, amelyet a közös gyűlölet fonni tud.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.