Tévésorozat

Farkas farkasnak embere

Az angolok

Kritika

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ám a nagy horderejű, szélsőséges figurákkal és a szekérnyi klisével előadott tanulság nem olyasmi, ami a finomítást és az egyre kisebbet, hétköznapibbat éltető újkor támogatna, így, aki mégis ilyen tartalom gyártására adja a fejét, egyfajta polgári engedetlenséget kezdeményez. Most még csak szórványosan van ugyan jelen az efféle zendülés, de – különösen A kutya karmai köztben megvívott csata sikerén felbuzdulva – valószínűleg újabb és újabb csapatok csatlakoznak majd a felkeléshez, hogy legalább egy kis részét visszanyerjék annak a vászonterületnek, amely egykor szinte csak az övék volt.

Telepesek, állattartók, bevándorlók, marhabárók és indiánok számos csoportja alkotja a 19. század végi Wyoming közösségét, akik a végtelennek tűnő földeken viszonylag békében megférnek. Az egymás mellett heverő kártyákat azonban szoros pakliba rendezik a fogyatkozó erőforrások, az önkényesen kialakuló hierarchia pedig értelemszerűen forrongásokat okoz. Ebben a környezetben igyekszik „haza” Eli Whipp, a leszerelt amerikai katonák legbennszülöttebbje, és a mindenre elszánt, vagyonos Cornelia Locke. De mi lehet a közös egy pawnee indiánban és egy finom angol úrihölgyben? Az elnyomatás. Ebből pedig a vadnyugaton akad bőven. Az érintettek mentségére legyen mondva, hogy nem centralizált gyűlölködés folyik, itt mindenki támad mindenkire, aki a földjét vagy a bevételét veszélyezteti. Telepes a tehetősre, tehetős az indiánra, indián az indiánra, fehér a fehérebbre, futó sólyom az ülő farkasra. De ahol rivális van, ott szövetséges is, és kevés szorosabb kötelék van annál, amelyet a közös gyűlölet fonni tud.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.