Kiállítás

Mert ez műanyag

Kádár (játék)katonái

Kritika

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

B. Szabó János történész, kurátor merész, nagy ívű programot valósított meg, amelyben a játékkatona- és játékfegyver-gyártás komplett modern kori története, evolúciója is feltárul. Teremről teremre haladva, a falakon gazdagon adagolt olvasnivaló rávilágít, milyen világtörténelmi események, forró- és hideg-, lokális és világháborúk ihlették meg a játékgyártókat. Az is nyilvánvaló lesz, hogy a játékkatona-gyártás sosem volt ártatlan üzlet, elvégre megfelelő kontextusba helyezve mindig remekül szolgálhatja az ifjúság felkészítését a jövő háborúira.

A kiállítás azt is precízen dokumentálja, ahogy a valódi, konkrét történelmi sérelmek által olajozott konfliktusok (világháborúk, polgárháborúk) helyett idővel inkább a mozi és tévé kínálta, kevesebb sebet feltépő fiktív konfliktusokat játszatták újra a gyerekekkel, műanyag jedikkel és birodalmi rohamosztagosokkal. S hát a baráti Lengyelország e tárlaton is felvonultatott játék katonáit is erősen inspirálták a hatvanas-hetvenes években a magyar mozikban és a tévében is sűrűn vetített Sienkiewicz-adaptációk (Özönvíz, A kis­lovag, Keresztes lovagok).

A magyar játékkatona-gyártás rendre késésben volt a nemzetközi tendenciákhoz képest, az állami játékipar szándékosan nem is törekedett arra, hogy leüsse legalább a legnyilvánvalóbb, kínálkozó ziccereket (Egri csillagokA Tenkes kapitánya).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.