Kiállítás

Mert ez műanyag

Kádár (játék)katonái

Kritika

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

B. Szabó János történész, kurátor merész, nagy ívű programot valósított meg, amelyben a játékkatona- és játékfegyver-gyártás komplett modern kori története, evolúciója is feltárul. Teremről teremre haladva, a falakon gazdagon adagolt olvasnivaló rávilágít, milyen világtörténelmi események, forró- és hideg-, lokális és világháborúk ihlették meg a játékgyártókat. Az is nyilvánvaló lesz, hogy a játékkatona-gyártás sosem volt ártatlan üzlet, elvégre megfelelő kontextusba helyezve mindig remekül szolgálhatja az ifjúság felkészítését a jövő háborúira.

A kiállítás azt is precízen dokumentálja, ahogy a valódi, konkrét történelmi sérelmek által olajozott konfliktusok (világháborúk, polgárháborúk) helyett idővel inkább a mozi és tévé kínálta, kevesebb sebet feltépő fiktív konfliktusokat játszatták újra a gyerekekkel, műanyag jedikkel és birodalmi rohamosztagosokkal. S hát a baráti Lengyelország e tárlaton is felvonultatott játék katonáit is erősen inspirálták a hatvanas-hetvenes években a magyar mozikban és a tévében is sűrűn vetített Sienkiewicz-adaptációk (Özönvíz, A kis­lovag, Keresztes lovagok).

A magyar játékkatona-gyártás rendre késésben volt a nemzetközi tendenciákhoz képest, az állami játékipar szándékosan nem is törekedett arra, hogy leüsse legalább a legnyilvánvalóbb, kínálkozó ziccereket (Egri csillagokA Tenkes kapitánya).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.