Kiállítás

Mert ez műanyag

Kádár (játék)katonái

Kritika

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

B. Szabó János történész, kurátor merész, nagy ívű programot valósított meg, amelyben a játékkatona- és játékfegyver-gyártás komplett modern kori története, evolúciója is feltárul. Teremről teremre haladva, a falakon gazdagon adagolt olvasnivaló rávilágít, milyen világtörténelmi események, forró- és hideg-, lokális és világháborúk ihlették meg a játékgyártókat. Az is nyilvánvaló lesz, hogy a játékkatona-gyártás sosem volt ártatlan üzlet, elvégre megfelelő kontextusba helyezve mindig remekül szolgálhatja az ifjúság felkészítését a jövő háborúira.

A kiállítás azt is precízen dokumentálja, ahogy a valódi, konkrét történelmi sérelmek által olajozott konfliktusok (világháborúk, polgárháborúk) helyett idővel inkább a mozi és tévé kínálta, kevesebb sebet feltépő fiktív konfliktusokat játszatták újra a gyerekekkel, műanyag jedikkel és birodalmi rohamosztagosokkal. S hát a baráti Lengyelország e tárlaton is felvonultatott játék katonáit is erősen inspirálták a hatvanas-hetvenes években a magyar mozikban és a tévében is sűrűn vetített Sienkiewicz-adaptációk (Özönvíz, A kis­lovag, Keresztes lovagok).

A magyar játékkatona-gyártás rendre késésben volt a nemzetközi tendenciákhoz képest, az állami játékipar szándékosan nem is törekedett arra, hogy leüsse legalább a legnyilvánvalóbb, kínálkozó ziccereket (Egri csillagokA Tenkes kapitánya).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk