Kultúra

"Régi vágású, paraszti muzsika Erdélyből, aztán a Tiszán innen s a Dunán túl, csupa-csupa tiszta, s mégis, ma már egyre nehezebben fellelhető forrásból.

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, gondoljunk csak vissza: milyen volt az a nap, amikor minden sikerült, minden összejött? Amikor mindenki ránk figyelt, amikor mindenki észrevette a sikereinket. Mit akartunk akkor? Mi jött össze, s mire mentünk vele? Egyáltalán, emlékszünk még rá? Hisz biztosan volt ilyen napunk.

Tizenöt évvel a rendszerváltás után abban a megnyugtató hitben éltünk, hogy mára minden bezárt filmet kiszabadítottunk a dobozból. Aztán a tavalyi filmszemlén kettő is felbukkant a múltból. Böszörményi Géza a televíziónak szánta őket, ami még a filmnél is szigorúbban ellenőrzött terep volt, így kötött ki Az utolsó tánctanár és a Hungarian Dracula az egyik doboz helyett a másikban.

Rangos eseményhez van szerencsénk, mint mindig, amikor elhivatott filmművészek bíbelődnek a könnyű műfajjal. A mozijegyre ugyan nincs rányomtatva, hogy udvarias arcot kérünk, mégis szinte kötelező a megilletődöttség, ha urak és úrhölgyek mennek le thrillerbe.

A darabot a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában mutatták be - ez egy színházgyár, nagyüzem, előadások készülnek futószalagon, a nagy számok törvénye alapján előforduló kevés számú találattal, és szükségképpen rengeteg selejttel.

Minden tudományágnak megvan a maga bibliája. A folkloristák minden bizonnyal Vlagyimir Jakovlevics Propp két, talán legjelentősebb dolgozatát, az 1975 óta magyarul is olvasható A mese morfológiája és a nemrégiben megjelent A varázsmese történeti gyökerei című munkáját tartják az éjjeliszekrényen.

kulthírek

"Shakespeare magyar fordítása felér a leggazdagabb szépliteratúrának is legalább a felével."

62 éves legenda. A nap szépe, a Tristana, az Iszonyat, A cherbourgi esernyők, A Mississippi szirénje, Az utolsó metró, A Vendoöme tér asszonya, az Indokína sztárja e héttől a Ha te nem lennél című francia filmben látható a pesti mozikban. A Berlinalén beszéltünk vele.

Nyolc kis kritika

A plafont is megfejeli, aki az áprilisi Faithless-koncert DVD-jét megnézi. Sőt, ha ismét divatba jönnének a videodisco-szerű képződmények, ez a londoni hang- és látványshow a dj-k kötelező programjává nemesedne tovább.

Mázlim van, vesztemre szinte egyidős vagyok a hazai rocktörténettel. Más szóval: túl jól emlékszem erre a históriára ahhoz, hogy elfogulatlan legyek.

Furcsa képződmény a System of a Down májusi Mesmerize albuma párjaként megjelent Hypnotize. Az ember önkéntelenül párhuzamokat vagy jin-jang-féle oppozíciókat kezd keresni a két lemez közt...

A lassúság, a csend, a szófukar elmélyülés, az odafordulás a lélek komor fortyogása felé kétségkívül mind-mind jó dolog. Így élnénk voltaképp: séták bágyadt verőfényben, egy magasabb harmónia szabályai szerint pendülő, épp csak suttogó zajok, finoman, mértékkel kibomló ízek és illatok, olykor egy sejtelmes, a bőrünket alig illető, mégis megremegtető fuvallat, a fejünkben meg kimosdva, szelíden és komótosan mocorgó, ám a lélek legmélyébe telepedő, már-már fájón alig-e világi gondolatok.