"Régi vágású, paraszti muzsika Erdélyből, aztán a Tiszán innen s a Dunán túl, csupa-csupa tiszta, s mégis, ma már egyre nehezebben fellelhető forrásból. A Csík zenekar persze korántsem csak azzal tűnik ki, hogy >>szembemenetelBe sok eső, be sok sár című koncertlemezről. Ami egy ünnepi lemez volt: tizenöt éves fennállásuk alkalmából a Kecskeméti Kamaraszínházban vették fel, s annak rendje-módja szerint szépen ki is derült, hogy miről szól ez a zenekar.
Vagyis hogy miről szólt. Hiszen most jókorát lépett, akkorát, hogy már korántsem csak "szembemenetel".
Nem azt jelenti ez, hogy a Csík által oly gondosan ápolt tradíció a háttérbe szorult volna a Senki nem ért semmit című albumon, inkább azt, hogy ez a lemez egy másfajta gondolkodásmód előtt is megnyílt. Ugyanis a felvidéki, békési és erdélyi muzsikák mellett feldolgoztak raj-ta három Kispál és a Borz-számot (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék) és Lovasi András szövegével-énekével egy amerikai bluest (St. James Infirmary/Senki nem ért semmit) is, és nem is akárhogy: azok éppúgy belesimulnak a magyar népzenébe, mint a Csík együttes hangvételébe, legfeljebb a Kispál-számok szövegét találhatja "gyanúsnak", aki a forrást nem ismeri.
Amúgy a közös munkák frontján nem ez az első alkalom. Az első húzás gyanánt (a Csík-hegedűs) Szabó Attila játszott Lovasi Bandi a hegyről című szólólemezén, majd Csík János következett, aki a St. James Infirmaryt énekelte Kispálék Én, szeretlek, téged albumán. Mégis jelentős, szinte forradalmi a mostani lépés, hiszen azt tanúsítja, hogy a magyar nép- és a rockzene kapcsolatában - az eddigiektől eltérően - korántsem csak a rock lehet kezdeményező. Sarkítva: megszületett a magyar tradicionális rocketno. Isten hozta itt minálunk.
Persze félek, "kap majd érte" a Csík zenekar az ortodox népzenei köröktől. Én azonban úgy találtam, hogy egy népzenekar számára "tiszta forrás" lehet a Kispál és a Borz is. Sőt. Kimondottan díjaznék minden olyan - ezzel rokon - törekvést, amelytől új életre kelnének a mi "nagy magyar daloskönyvünk" ismert és elfeledett oldalai.
Fonó Budai Zeneház, 2005
