Fingerpaint - Kiss Csaba: Tahiti (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. január 19.

Zene

A darabot a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában mutatták be - ez egy színházgyár, nagyüzem, előadások készülnek futószalagon, a nagy számok törvénye alapján előforduló kevés számú találattal, és szükségképpen rengeteg selejttel.

A darabot a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában mutatták be - ez egy színházgyár, nagyüzem, előadások készülnek futószalagon, a nagy számok törvénye alapján előforduló kevés számú találattal, és szükségképpen rengeteg selejttel. Bár nem is tudom, hogy szükségképpen-eÉ Ha a díszletek szemlátomást három forint húsz fillérbe kerülnek, ráadásul művészt és közönséget megalázóan rondák és használhatatlanok, fölmerül a kérdés: vajon nem lenne érdemes három bemutató költségeit és próbaidejét, valamint a képesség- és tehetséghalmazt összevonva egyet, de jót csinálni helyettük? Ugyanezen színházi nagyüzem másik jelzője, hogy - minőségtől függetlenül - "közönségbarát": sok egyrészes előadása van, ami sokak szerint nagy előny. Kilenckor az utcán vagyunk, fél tízkor az ágyikóban.

A színház kapui tárva-nyitva, könnyű beesni rajtuk. Ez ugyanazért jó, amiért rossz: szinte bár-ki dolgozhat itt. Olykor szakmai szempontból léc alatti produkciók jönnek létre; ha lenne színházi minőségbiztosító, minden évadban betiltana néhányat. És mindjárt összejönne a fenti összevonás, mert például a nemrégiben abszolvált Harold és Maude-ot még akkor sem lehetett volna közönség elé engedni, ha két nagyon jó színész

blamálja benne magát

és szakmáját, és tokkal-vonóval-vetítéssel sem került többe két forintnál. Megbukni persze ez sem fog - nálunk az ilyesmi nem szokás, ezért ezt a tényt nem szabad a színvonallal összefüggésbe hozni.

A Tahiti mintha Gauguinről szólna - de a szerző szerint nem Gauguinről szól. Festő a főhős, az biztos - van sok pacnizás meg tenyérmaszatolás (lásd: fingerpaint). Festmény nincsen - nem is kell. A festő ugyanis állítólag zseniális - és ezzel a zsenialitással én mindig bajban vagyok, mármint ha színpadra kerül. Vagy elhiszem becsületszóra, vagy egy zseniális darabban bebizonyítják nekem. A zsenialitást maga a zseni aligha képes eljátszani - legföljebb deviáns vetületeivel megérzékíti, ha ugyan. Egyébként a közismert királyanekdota lép működésbe: valaki attól király, hogy a többiek meghajolnak előtte. Kiss Csabát ráadásul nem is a csupasz zsenialitás érdekli, hanem a konfliktus, amely a zseni és saját elviselhetetlensége között alakul ki. In abstracto eléggé érdek-telen drámai gyúanyag. In concreto érdekes lenne, de konkrétumok nincsenek. Sablonok vannak. Tehetséges, tehát pénztelen; zseniális, tehát átgyalogol az ötgyerekes feleségén; öntörvényű, tehát mégiscsak fest megrendelésre; mellőzött, tehát meg is hal.

Kiss Csaba színpadi szerző - mindjárt megmagyarázom. Van, aki az írásból érkezik a drámához, van, aki a színpad felől: középen mindkettő drámaíró. Aki kicsit közelebb marad a színpadhoz, az színpadi szerző - Kiss Csaba az, méghozzá jó színpadi szövegek szerzője is, ráadásul olykor rendezője is saját színpadi szövegeinek. Ezzel a Tahitivel nemigen bírt, sem mint szerző, sem mint rendező. Felvonulnak az archetípusok: a festő zilált, lompos és önző, a feleség meggyötört angyal, a kereskedő szinte Shylock, érzéketlen, pénzéhes és öltönyt visel, a tanítvány rajongó, majd áruló, a modell elomló és csapodár, a szerető bamba és szép, a halál meg Hável László.

A mondatok grammatikailag rendben vannak, tartalmukat tekintve kevésbé. Hol szentenciózusak (ember így még magában sem beszél), hol reménytelenül üresek (így meg minek beszélne?). Nagy kín és

nagy teher nyomaszt

itt egy nagy művészt - mégis erősen magánjellegűnek tűnik a problémája. Elhagyta ötgyerekes feleségét, azt hitte, Tahitin jobban megy majd a munka, a helyi szeretőt is unja, bűntudata is van, beteg is, nyomorog is. Sok ez egy érző nézői kebelnek.

A színészek közül nekem legjobban Györgyi Anna játéka tetszett - őt el tudtam volna képzelni egy jó darabban, egy jobban megírt hasonló feleségszerepben: vannak színei és hangjai a megaláztatásra. Horváth Lajos Ottó energikusan kínlódik a festő szerepének klisé-jellegével; a többiek is ezt teszik, kevésbé energikusan. A rejtelmes szigetre - Tahitire - menekült festő szeretőjének szerepében Fosu Nicolett Sabrina szép és fekete, de fogalma sincsen a színházról, ami persze önmagában nem baj, csak azért, mert színpadon van.

Az elején említett három forint húszból Berzsenyi Krisztinának kellett teret és ruhákat teremtenie. Utóbbit alighanem a színház jelmeztárából ingyen megoldotta, a három-húszból pedig vett néhány lécet, tengernyi barna csomagolópapírt és néhány liter festéket. A lécek arra valók, hogy megtartsák a csomagolópapírt (amiből jut azért a földre is bőven), a csomagolópapír arra, hogy fal legyen, a festék meg arra, hogy ne maradjon ronda barna a ronda barna. Fogyóeszköz minden: a léc eltörik, a papírt elszakítják, a festéket szétmaszatolják. Nyilván annak reményében, hogy a nézők nagy része már elfelejtette, hogyan és miből is csináltunk diákszínházat annak idején...

Shure Stúdió, 2005. december 19.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.