A plafont is megfejeli, aki az áprilisi Faithless-koncert DVD-jét megnézi. Sőt, ha ismét divatba jönnének a videodisco-szerű képződmények, ez a londoni hang- és látványshow a dj-k kötelező programjává nemesedne tovább. Nemcsak azért, mert a tizennégy hónapos, Európától Dél-Amerikáig nyúló turnéról ez az egyetlen hivatalos live DVD, hanem mert az Insomnia, a We Come 1, az I Want More és a többi, electricdance-ikonnak számító dal magasságába sikerült felturbózni a legutóbbi No Roots album kevésbé sikeres számait is. És ez - lássuk be - a turné casus bellijét jelentő Forever Faithless: Greatest Hits albumnak még egyáltalán nem sikerült.
A 93 perces kűrben kezdettől egymást hergeli a látvány és a hangzás, így mire a negyedik tételt jelentő God Is a DJ-ig jutunk, képtelenség ülve, illetve egy helyben állva maradni. A rengeteg profi közelkép, a sok kameraállás és a végig ütemre vágott képsorok szinte lemásznak a képernyőről. Pláne, hogy az epilepsziagenerálás határát súroló gyakoriságú flasheket és a színes reflektorok túllőtt tónusdömpingjét teljes képernyőméretben kapja a szeme közé az ember. Maxi Jazz megfejthetetlen eredetű vokális és fizikális energiatartalékait és Sister Bliss szintijét két ütős, két gitáros és a vokálok teszik színpadilag is élővé és mozgalmassá. A 18 számból összeállított koncertmenü DTS-ben kiveri az élvezeti biztosítékot, jó, hogy a kiadó nem elégedett meg a sztereó beállítás mellett a 5.1-es hangzás szimpla alternatívájával. Egy rendes Faithless-fogyasztó ennél többről aligha álmodik, legfeljebb valami picinyke extráról még - s a fotógaléria képeiben ezt meg is kapja rend és mód szerint.
n Volt abban valami különös báj, ahogy a 70-es évek elején a Kraftwerk négy mérnökféle fazonja egész szobányi számítógéppel meg elektronikus hanggenerátorral minimálzenét csiholt. Néhány zenei generáció felnőtt a Computer World és a Modell egyszerű akkordjain, és még a 90-es évek elején is jól hangzott a Music Non Stop. A 2003-ban, egy régi, dehibernált kislemezből a névadó centenáriumára felfújt Tour de France album már éppen csak nem volt kínos, ám a most megjelent Minimum-Maximum DVD már bűn. Vagyis inkább a nézőnek büntetés. Nem elég, hogy a 2004-es turnéról készülő DVD megjelenését már jó néhányszor elhalasztották, ami végül a boltokba került, az a megrögzött rajongó szemével is felháborítóan szegényes.
A minimumtól maximálisan elvárható képi világ a német biorobot elektrik band szerint jószerivel annyiból áll, hogy letesznek egy kamerát 50 méterre a színpadtól, hadd adjon végig nagytotált. Az önmagában még nem elítélendő, hogy a szintetizátor méretű hanggerjesztő kütyük mögött álló faarcúak a kétórás koncerten az egyetlen mozgást akkor követték el, amikor elköszöntek. De hogy ezt meg sem próbálták fény-, hangzás- vagy videotechnikában valahogy kompenzálni, az nagyjából megbocsáthatatlan. A bazi nagy kivetítőre került gif-animációktól és a leporolt ősrégi videoklipektől sírásra görbül a száj, érthetetlen, hogy miért nem tették ki legalább az egész monotonshow elviseléséhez szükséges idézőjelet. Nem azzal van baj, hogy a wifi és a mobiltelefon jelenko-rában számológépről és Geiger-számlálóról (mint korszakunk felfedezéséről) prüttyögnek a számok, de ma az már nudli, ha a Kraftwerk-tagokra hasonlító próbababafejű pneumatikus robotok emelgetik a kezüket, vagy ha a háttérben egy-két színuszgörbe fut. Igaz, hogy a Robot első fél percében az öregek is villantanak valamit megmaradt tudásukból, de a koncert összességében legfeljebb egy amatőr digitáltechnikus első próbálkozásaként fogadható el úgy-ahogy.
Az egészben ráadásul az a legnagyobb pofátlanság, hogy bár kivételesen jó minőségű papírra nyomták a borítókat, a beltartalmat látva a dupla DVD pusztán árfelhajtó faktorként értelmezhető. A 122 percnyi koncert és egy három és fél perces MTV-s beugrás ugyanis mindenféle minőségromlás nélkül elfért volna egyetlen korongon.
Faithless: Live at Alexandra Palace - Sony-BMG, 2005, 4990 Ft; Kraftwerk: Minimum-Maximum - Kling-Klang/EMI, 2005, 6990 Ft
