Nem kém - Fernando Meirelles: Az elszánt diplomata (film)

Zene

Rangos eseményhez van szerencsénk, mint mindig, amikor elhivatott filmművészek bíbelődnek a könnyű műfajjal. A mozijegyre ugyan nincs rányomtatva, hogy udvarias arcot kérünk, mégis szinte kötelező a megilletődöttség, ha urak és úrhölgyek mennek le thrillerbe.

Rangos eseményhez van szerencsénk, mint mindig, amikor elhivatott filmművészek bíbelődnek a könnyű műfajjal. A mozijegyre ugyan nincs rányomtatva, hogy udvarias arcot kérünk, mégis szinte kötelező a megilletődöttség, ha urak és úrhölgyek mennek le thrillerbe. Persze a helyzet távolról sem ilyen egyszerű, hiszen az úgynevezett irodalmi alapanyagot nem akárki, hanem egyenesen John Le Carré, a keserű kémhistóriák úri szabója bocsátotta a produkció rendelkezésére. Patinás kezdet, amit további nagy nevek - elsősorban az Isten városával nemzetközi vízumot szerzett Fernando Meirelles és a közismert Ralph Fiennes - hivatottak dicsőségre váltani, és ők, hétpróbás művészlelkek lévén, valóban szavatolnak is a projekt minőségéért. Afrikával azonban ők sem bírnak, jobban mondva a műfaj nem bír a fekete kontinenssel, mert bár mindenki úgy tesz, mintha legalábbis Csehovot játszana, a nap végére mégiscsak le kell zavarni egy világméretű összeesküvést leleplező nyomozást. A hunyók történetesen a nyomorban tengődő afrikaiakon kísérletező nyugati gyógyszergyárak, amelyek habozás nélkül legyilkolják a címben szereplő brit diplomata hiperaktív feleségét, és ezzel cselekvésre késztetik a túlcivilizált hobbikertészt. Hősünket nem a bosszú, inkább valami megkésett házastársi kötelezettség hajtja, hogy szembeforduljon a gyógyszergyárakkal összejátszó hivatallal, melynek házirendjéhez kötelességtudó bürokrataként az egész életét igazította. Egyáltalán nem rossz egyveleg ez, kár, hogy a kézikamera artisztikus remegése és a gyász ezer arckifejezését ismerő Fiennes rezignált tekintete mindvégig arra figyelmeztet, hogy az alkalomhoz illő komolysággal viseljük magunkat. Mintha az egybegyűltek közül senkinek sem akaródzna beismerni, hogy Az elszánt diplomata nem több egy szépen kidolgozott, élvezhető thrillernél, mely az idő rövidsége és a nyomozati anyag vastagsága miatt éppúgy csak a képeslapnyomort használja fel Afrikából, mint bumfordibb, de kevésbé komolykodó versenytársai.

Köves Gábor

Az SPI bemutatója

César Charlone

Az Isten városa Oscar-díjra jelölt operatőre a Camerimage fesztiválon beszélt Az elszánt diplomata forgatásáról.

*

Magyar Narancs: Mennyi idő állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön a forgatásra?

César Charlone: Még soha nem volt ennyi időm az előkészületekre. Fernandóval (Fernando Meirelles rendező - a szerk.) és a díszlettervezővel már 3 és fél hónappal a forgatás megkezdése előtt Kenyába utaztunk, hogy kiderítsük, alkalmasak-e a történetben szereplő helyszínek a forgatásra, vagy más dél-afrikai helyszín után kell néznünk. Operatőrök esetében ritka, hogy több idő jut a felkészülésre, mint magára a forgatásra.

MN: Hollywoodi produkciók esetében viszont nem ritka, hogy az operatőrnek semmi beleszólása sincs a forgatás menetébe.

CC: Nem kizárólag hollywoodi sajátosság ez, Brazíliában is akadnak szép számmal rendezők, akiknek legfeljebb az első asszisztensével lehet kommunikálni a forgatás alatt. Minden a rendező személyétől függ, ő határozza meg a forgatás légkörét. Fernandónak szerencsére nincsenek ilyen allűrjei, bármilyen javaslatra nyitott, de persze a végső döntést ő hozza meg.

MN: Az elszánt diplomatában kétféle szín- és stílusvilág uralkodik: a londoni távolságtartó és hideg, az afrikai színes és vibráló. CC: Jó előre elhatároztuk, hogy az afrikai jelenetekben sok lesz a kézikamerázás. Ezáltal közelebbről tudtuk követni a színészeket, és zaklatottabb képi világot tudtunk teremteni. A londoni jelenetek hangulatára Fernandónak volt egy nagyon találó kifejezése: azt mondta, minél légkondicionáltabb képeket szeretne.

MN: A berlini jelenetekben meglepően sok a turistalátványosság.

CC: Érdekes dolgot említ, és ha valóban így van, az elég bosszantó, mert mindvégig az volt a célunk, hogy elkerüljük az effajta helyek mutogatását. Semmiképpen sem akartuk, hogy ezek a beállítások képeslapokra hasonlítsanak, de szükségünk volt néhány jellegzetességre, hogy tudassuk a nézőkkel: Berlinben vagyunk.

MN: Remélte korábban, hogy ilyen nagy, nemzetközi produkciókban fog dolgozni?

CC: Olyannyira nem, hogy az Isten városa előtt az is felmerült bennem, hogy rossz pályát választottam. Tudja, a dél-amerikai filmiparban csigalassúsággal zajlanak a dolgok. Reklámokban sűrűn dolgozhattam ugyan, igazi filmes lehetőség azonban csak nagy ritkán, jó ha kétévente adódott. Aztán az Isten városával egy csapásra megváltozott minden, hirtelen több forgatókönyv közül is választhattam. A pályán töltött harminc évből az utolsó háromban végre azt csinálhattam, amit igazán szeretek.

MN: Korábban több dokumentumfilmben is dolgozott. Visszatér még a műfajhoz?

CC: Talán már idén márciusban újra dokumentumfilmet forgathatok. Egy uruguayi filmhez hívtak, aminek azért is örülök, mert hazai pályán jobban a mélyére látok a dolgoknak. Külföldön mindig turistának érzem magam. Nagyon nagy rendezők hívtak, hogy dolgozzak velük, én mégis szívesebben választottam ezt az uruguayi alkotást, mert jobban a sajátomnak éreztem. Az Andok-beli repülőgép-szerencsétlenségről fog szólni, amiben elvesztettem a legjobb barátomat.

MN: Miért költözött Uruguayból Brazíliába?

CC: Azért költöztem el, mert ott egyáltalán nem létezett filmes iskola. Tudja, a hatvanas években sokan közülünk géppisztollyal akarták megváltoztatni a világot, de mivel én féltem a gépfegyverektől, inkább a kamerát választottam. Eredetileg azt terveztem, visszatérek Uruguayba, de az időközbeni katonai puccs miatt végül Brazíliában maradtam. (Fordította: Köves Gábor)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.