Négy év után újra kiosztották a Szépíró-díjakat

  • Svébis Bence
  • 2018. november 8.

Kultúra

A Fugában megtartott ceremóniát megelőzően, 2014 és 2017 közt nem osztottak – támogató híján.

Ahogy azt a Szépírók Társaságának idén megválasztott, új elnöke, Szkárosi Endre elmondta, négy évnyi szünet után, az előző vezetés segítségével sikerült nagylelkű támogatókat találni, így mostantól ismét évente kiosztják a Szépíró-díjat. A nyár folyamán felkért zsűri összetételénél ügyeltek arra, hogy minden korosztály képviseltesse magát, így az idei díjazottak listáját – az elnökség közreműködésével – Tóth Krisztina, Garaczi László (ők mindketten Szépíró-díjasok) és Babiczky Tibor állította össze.

Czinki Ferenc alelnök kiemelte, hogy eddig három kategóriában díjaztak (próza, vers, kritika/esszé), most már csak két kategória lesz: szépirodalom és irodalomkritika. Az idei díjátadó azonban rendhagyó, ugyanis hat díjat adtak át, melyeket nem csak kategóriák, de az idő sem kötött meg. A díjazottak nem egy-egy műre vagy az elmúlt évre kapják az elismerést, hanem egész eddigi munkásságukra. A Szépírók-díjat Sipos Balázs üvegművész készítette.

„Aki nem ismeri az életművet, bárhol belekezdhet, ugyanoda fog jutni” – emelte ki az első díjazottat, Tolnai Ottót laudáló Radics Viktória s hozzátette: kontinuitás, folyamatosság jellemzi Tolnai művészetét, a motívumai nem széttartanak, hanem összefutnak. A vajdasági költő és író egyediségét azzal hangsúlyozta, hogy esetében nem könyveket, hanem Tolnait olvasunk, ahogy a zenében is Bachot szoktunk hallgatni. A párhuzamot tovább görgetve Tolnai nyelvi zeneiségére terelődött a szó, de ami Radics Viktória szerint ennél fontosabb, hogy Tolnai szövegei nem csak utánozhatatlanok, de van bennük valami kedvesség a dolgok, az állatok és az emberek iránt.

Németh Gábor laudációja a következő díjazott, Csaplár Vilmos egyik idézetével indult, majd a nyelvre terelődött a szó. „Elejétől fogva undorodott a szép szavaktól” – mondta Németh, és azt hangsúlyozta, hogy Csaplár ösztönös író, aki azt írja, amit behunyt szemmel lát. Művei élvezetesen kiszámíthatatlanok, Németh Gábor számára Csaplár soha meg nem alkuvó radikalizmusa legszimpatikusabb, majd azzal zár, hogy „legyünk nagyvonalúak: kívánjunk neki mindent, örökké!”

„Egy költőnőt szeretnék méltatni” – mondta Mészöly Ágnes, aki a harmadik díjazottat, Molnár Krisztina Ritát méltatta, aki „nem verseket ír, hanem varázsigéket”. Titkok és csend jellemzi művészetét, amikor pedig boldog – állapította meg Mészöly – akkor macska. A verseskötetek mellett jelentek meg meséi, sőt tavaly egy gyermekkalendáriumot is írt.

Szegő János nem tudott jelen lenni a díjátadón, így az ő laudációját Tóth Krisztina olvasta fel. „Melyik Schein Gábort méltassam?” – tette fel a kérdést a negyedik díjazott kapcsán, hiszen az elmúlt időszakban minden évre jutott egy – különböző műfajú – könyve. Végül mégis a 2011-es Éjszaka, utazás című kötetről beszél bővebben, mivel az nem csak a költészetében egy új korszak nyitánya, de hazánkban és a nyugati civilizációban is. Scheint mélyen mindig ugyanazok a témák foglalkoztatják, a rosszat ugyanúgy építi az ember, mint a jót: tégláról téglára. Az ő kérdése az, hogy milyen téglák vannak a kezünkben?

 

Závada Pál, ha esszét írna az ötödik díjazottról, Szilasi Lászlóról, az lenne a címe, hogy A Szilasi-féle paradoxon effektus. Olyan példákat hozott, mint a vidékiség vs. egyetemesség, magyarság vs. tótság, s megkérdezte, hogy van-e egyáltalán ebben a paradoxonban ellentmondás? Hiszen a tudományos vizsgálódás és a regényírói attitűd, a komolyság és a pajkos rejtőzködés kiegészítik egymást egy művön belül.

 

„Kemény meló 5 percben dicsérni valakit, akit ismersz” – vallotta be Totth Benedek a laudációja elején, melynek alanya az utolsó díjazott, Krusovszky Dénes, aki már mindent írt, talán csak receptet nem, bár a konyhában otthonosan mozog, tudjuk meg ezt is. Ebből a mindenből Totth Benedek elsősorban a Magyar Narancs oldalain olvasható rádiókritikáit emelte ki, melyeket egyenesen a magyar publicisztikatörténet legizgalmasabb írásainak tart. Idén megjelent első regényéről (Akik ​már nem leszünk sosem) pedig ezt mondta:  elvarázsol, letaglóz, rá- és nem megvezet.

 

Tehát még egyszer: Tolnai, Csaplár, Molnár, Schein, Szilasi és Krusovszky – most ezt a hat nevet jegyezzük meg, jövőre úgyis csak kettőt kell.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.