"Együtt dolgoztál emberekkel, akikkel szexuális kapcsolatot is lehetett létesíteni"

  • narancs.hu
  • 2018. november 7.

Könyv

Catherine Millet szexuális élete után itt az írónő gyerekkora. Interjú a friss Narancsban!

A holnap megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak a Catherine M szexuális élete szerzőjével, aki legutóbbi regénye, a Mesés gyerekkor budapesti bemutatójára érkezett. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: A pornográfia műfajában ismer kimagasló műveket?

Catherine Millet: Nem olvasok pornográfiát.

MN: Nézni sem néz?

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

CM: Vagy úgy, a filmek! Engem azok a normális filmek érdekelnek, amikben a szex explicit, egyáltalán nem szépelgő. Ennek egy nagyon szép példája az angol rendező, Steve McQueen filmje, a Shame, ami egy szexfüggő férfiról szól. Számomra ez egy nagyon szép film.

MN: Ha jól emlékszem, a Catherine M. tanúsága szerint 18 évesen vett részt az első csoportszexben.

CM: Igen, jól emlékszik.

MN: Szóval, a gyerekkorát, a szülői hátterét megvilágító Mesés gyerekkor és az első csoportszex között mintha lenne egy kicsi, eddig még fel nem tárt, meg nem írt idő. Ezt az űrt is ki fogja tölteni?

CM: Van egy könyvtervem, a Kezdetek címet szánnám neki, de ebben inkább azt tárnám fel, hogy miként fonódott össze a szakmai és a szexuális életem. Ennek a kezdetét írnám meg.

MN: Adódik a kérdés: a szakmai és a szexuális élete hogyan hatott egymásra?

CM: Nagyon is hatottak. Kibogozhatatlanul összekeveredett a kettő.

MN: Ezt hogy értsük?

CM: Művészközegben, egy nagyon felszabadult, liberális világban kezdtem el dolgozni. Itt nagyon könnyen kötődtek kapcsolatok, ez alatt a szexuális kapcsolatokat is értem. Együtt dolgoztál emberekkel, akikkel ezzel egy időben szexuális kapcsolatot is lehetett létesíteni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.