„Ez a rendezvény olyan, mint egy strucc. Annak ugyanis állítólag minden részét felhasználják” – mondta Kovács Emese, a Budapest Art Brut Galéria vezetője. „Ez nálunk is így van, itt mindenki tud segíteni, ki a szervezésben, ki a marketingben, ki magában az alkotásban.” A definíció sajátságos ugyan, de a rendezvény lényegét tökéletesen leírja: a 24 órás festőmaratonon a Moravcsik Alapítvány Integrált Szociális Intézményének közel 70 betege, illetve 30 önkéntes, 10-12 segítő és rengeteg középiskolás vett részt más-más feladatkörben. „A szerepek ilyenkor felcserélődnek, a beteg házigazdává, tanácsadóvá és segítővé avanzsálódik. Ez nagy szerepet játszik a gyógyulási folyamatban” – mesélte dr. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense, a Moravcsik Alapítvány kuratóriumelnöke.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
A PsychArt 24-et először 2010-ben rendezték meg azzal a céllal, hogy a klinikákon évek óta folyó művészetterápia során elért pozitív eredményeket meglovagolva egy térbe hozzák a pszichiátriai betegeket és a professzionális művészeket, outsider art és art brut alkotókat, felnőtteket és gyerekeket. „Ez egy kísérlet volt, kíváncsiak voltunk, hogyan működik a közös kommunikáció egy közös nevezővel, a művészettel” – mesélt a kezdetekről dr. Simon Lajos, majd hozzátette: „Jó érzés volt látni, hogy ez valóban eltünteti a különbségeket, és azonnali hatást vált ki a résztvevőkből. A személyes tapasztalatnál nem kell jobb módszer a diszkrimináció ellen való harcban.”
 Fotó: Sióréti Gábor | |
És tényleg, a rendezvény évről évre nagyobb figyelmet kap, idén már 290 regisztráló alkotott a maratoni nappalon és éjszakán – ott jártamkor, a 22-dik órában közel 400 alkotást számoltak össze a szervezők. A Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjának aulájában hatvan állványt állítottak fel, körüljárva a teret igazi nyüzsgő fórumnak lehettünk szem- és fültanúi. „A visszajelzések nagyon pozitívak, sok társintézményből, iskolából jönnek csoportok, de vannak, akik csak látják az utcáról, hogy valami történik itt, és bejönnek” – mesélte Kovács Emese. „Van egy vendégkönyvünk, azt hiszem, a legmókásabb bejegyzés díját az a fiatalember nyerte el, aki közölte, hogy egy péntek esti sörözés alkalmával milyen jó volt nálunk kikötni, és nem egy következő kocsmában.”
 Fotó: Sióréti Gábor | |
A 24 órás maratoni kezdeményezés nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is egyedülálló. „A 24 órás időtartam egyértelműen figyelemfelkeltő, ráadásul nem mondhatja azt senki, hogy nincs időm elmenni, hiszen akár éjjel háromkor is betoppanhat” – mondta fáradtan az Art Brut Galéria vezetője, aki akkor már több mint 24 órája talpon volt.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
És hogy mi történik a művészeti maraton után a képekkel? „Van a galériánknak egy nyolc főből álló művészeti tanácsa, akik külön-külön érkeznek, és egymást nem befolyásolva értékelik az alkotásokat. Mindenkinek 60 képet kell kiválasztania, a legnépszerűbb 60-70 képből pedig aztán egy kiállítást szervezünk” – mondta el Emese. „Eddig a Budapest Art Brut Galériában szerveztük meg ezeket a tárlatokat, de az ottani változások miatt idén másik helyet kell keresnünk.” A kiállítás után az anyag bekerül a galéria gyűjteményébe, ahol katalogizálják és archiválják őket. A jövőbeli tervek között szerepel továbbá a nyitás a műtárgy-kereskedelem felé, erre azonban Kovács Emese szerint még nem ért meg a művészeti közeg. „Az alkotók is várnak valamiféle visszajelzést arról, mit szól mindehhez a piac, ez azonban még némi felépítést és bevezetést igényel, nem lehet egyből beleugrani.”
