„A papíron mindent lehet” – Futaki Attila rajzai a New York Timesban

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 29.

Kultúra

Futaki Attila mesés illusztrációkat készített a New York Times riportjához. A képregényrajzoló a Narancs egyik kedvence: többször is beszélgettünk vele, sőt egy videónkban alkotás közben is látható.

Futaki Attila képregényrajzoló jelenleg az egyik (de lehet, hogy a) legsikeresebb magyar művész a nemzetközi színtéren. Ő persze alighanem tiltakozna a művész megjelölés ellen. Nem mintha nem venné magát nagyon is komolyan: amikor négy éve először beszéltünk vele a nevét itthon és külföldön is szélesebb körben megismertető, Gottfried Helnwein hatását mutató, fotorealista akvarellképekből felépített Spirál megjelenése apropójából (kritikánk róla itt olvasható; a Spirált hazánkban a Magvető adta ki, de megjelent Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Kanadában is), akkor a nemzetközi karrierjét éppen beindító rajzoló így vallott az elvárásokról és saját elkötelezettségéről:

„Be kellett bizonyítanom, hogy komolyak a szándékaim, hogy lehet rám számítani. A tehetség fontos dolog, de szépen rajzolni sokan tudnak, viszont ha az ember a képregény műfajában el akar érni valamit, akkor keményen kell termelni az oldalakat. Amerikában egy hónapban huszonkét oldal a norma, Franciaországban ez valamivel kevesebb, az adott projekttől függ. Az én aprólékos technikámmal nagyon kell igyekezni. Elhivatottság kell hozzá, lehet, hogy egy kevés őrület is.”

false

 

Fotó: Blikk

Az azóta eltelt években Futakinak összejött az, amiről rajzolók seregei világszerte csak álmodoznak: sikerült megvetnie a lábát a még a hollywoodi filmes közegnél is zártabb amerikai képregényiparban. A Percy Jackson-mozi általa rajzolt képregényverziója 8 héten át volt fent a New York Times bestsellerlistáján, majd megrajzolt egy horrorképregényt, a Severedet, amit lelkesen fogadott a kritika – mi utoljára ennek megalkotása közben készítettünk vele a módszereibe bevilágító videointerjút.

Idén a New York Times egy ketrecharcosról szóló riportcikkhez keresett rajzolót, és az eléjük került számos portfólió közül Futakiét találták a legmeggyőzőbbnek – a Severed képei állítólag döntő jelentőségűnek bizonyultak a kiválasztásában. Az viszont, hogy az illusztrációk képregényes stílt kövessenek, már a rajzoló ötlete volt, amire rábólintottak a befolyásos napilap szerkesztői. A cikket a tényleg egészen csodálatos, itt-ott meg is mozgatott illusztrációkkal itt lehet elérni.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.