Kultúra

Fassbinder múzsájával, a Lili Marleen, a Maria Braun házassága, a Berlin Alexanderplatz, a Petra von Kant keserű könnyei, az Effi Briest, A postakocsi vagy a Werckmeister harmóniák 64 éves sztárjával a Taorminai Filmfesztiválon beszéltünk, ahol életműdíjat vett át. E héttől A másik oldalon című Fatih Akin-filmben látható nálunk.

8 kis kritika

Éppen huszonöt éve szűnt meg, vagy ha úgy tetszik, hullott tetszhalálba a posztpunk/new wave/gothic rock univerzum egyik alapzenekara, a Bauhaus - most állítólag végleg az enyészetnek adják magukat, de azért úgy döntöttek, nem tűnnek el nyom nélkül.

Egészen kevés kulcsfontosságú zenekar van a rocktörténelemben, amely még huszon- vagy harmincakárhány év után is képes a megújulásra. Az újjászületés fogalma hordoz magában valami gyanús, az aktuális lemez megjelenéséhez időzített marketingtartalmat - mégis, időről időre akad olyan rockdinoszaurusz, amely a halványabb próbálkozások után ismét elő tud állni újnak ható anyaggal. A kilencvenes években a Depeche Mode és a U2 volt ilyen, ám ha a kétezres évekből kellene rábökni efféle zenekarra, akkor már kissé zavarba jönnénk. Az R.E.M. szerencsére még időben jelentette meg új lemezét.

Még hogy trilógia, ugyan már! Odaát, az interjúban is pedzik, és a rendező még tán el sem készült előző, nemzetközi hírt és nevet hozó munkájával, a Fallal szembennel, amikor bejelentette: trilógia lesz ez, szerelem, halál és ördög. Az ördögöt! Hősünk tipikusan az a rendező, aki mindig ugyanazt a filmet csinálja, tehát sorban a harmadiknál trilógiát zár, a negyediknél már - keressék meg az idegen szavak szótárában. És egyik sem halálról, mind egy halál előtti állapotról, a hazatérésről szól. S milyen hazatérésről? Nos, némileg álságosról. Vissza oda, ahol addig csak a nyári iskolaszünetben, ahol csak rokonlátogató útlevéllel, ahol csak turistaként azelőtt. Oda, ahol valósággá leszen minden nosztalgia, vissza a serdülőkorba, vissza gyereknek, amikor még sokat van az ember kinn az utcán, amikor sokat éri a levegő. És van a közelben tó, esetleg tenger.

Aby Warburg 1924-től haláláig, 1929-ig dolgozott legendás képatlaszán, s természetesen befejezetlenül maradt, hiszen egy ilyen tervet nem lehet befejezni. Talán éppen ez a belátás fordította a nagy magántudóst egy olyan műfaj felé, amelynek adekvát technikai feltételei is csak jóval később, a számítógép feltalálásával jöttek létre, teoretikus jelentőségét pedig az utóbbi évtizedekben kezdik általánosítani. Mindaddig minden szabályszerű tanulmányát, előadását egy hatalmas program, pontosabban egymásba illeszkedő nagy kutatási területek töredékének tekintette, s amikor az I. világháború végétől tartó súlyos mentális betegségéből kigyógyult, és visszatért témáihoz, akkor ezek összegzésére egy eleve és szükségképp töredékes, variábilis formát talált, amelynek képelemei kicserélhetők, átrendezhetők, folytathatók és kiegészíthetők - mintegy a tudományos teljesítmények sorsát szimbolizálva.

A megrendültség nem esztétikai kategória, tudom, de Csutoros Sándor (1942-1989) kiállításának igazi érvényt mégiscsak az az érzés ad, amit a ritkán vagy soha nem látott grafikái és festményei keltenek.

Hátát a Pesti Vigadónak vetve, az Elizélt Palota becenevű irodaház, hajdani ORI-székház helyén épült fel nemrég a Vörösmarty 1 projektnéven futó vegyes funkciójú objektum. Nem korszakos jelentőségű remekmű, de mintha tudna valamit, amire nekünk, az építészet célközönségének, szükségünk van.

Regényt valahogy úgy kell kezdeni, ahogy James M. Cain teszi - állapíthatják meg elégedetten a gyakorlott olvasók, akik döntésüket nem bízzák a véletlenre, valamint nem hisznek el mindent a fülszövegíróknak (vagy a kritikusoknak), ezért a biztonság kedvéért vásárlás előtt belelapoznak a kiválasztott kötetekbe. Igaz, őket persze az sem fogja meglepni, hogy az író három legfontosabb regénye (a világhírű, nálunk is jól ismert A postás mindig kétszer csenget, valamint a magyarul most először megjelenő Dupla vagy semmi és a Mildred Pierce) minden látszat ellenére mennyire különbözik egymástól.

Balogh Anti útja a Györe-padtól hazáig már sima ügy volt, bár sietnie kellett, ha el akarta érni a délután kezdődő vb-döntőt.

Nekünk nyolc, bár a Kicsi Tysonnak vagy Szomjas Györgynek puhány lenne ez a környék, ahogy Faházi asztaliteniszezőnek a tükörszoft.

A múltkor a fizetőpincér Quintilianuson nevelkedett szóáradata miatt nem volt alkalmunk elmondani az új ceterum censeót, most gyorsan az elején sort kerítünk rá: azonnal tegyenek ki hamutartókat a Zeneakadémia hátsó bejáratához, ahol ezek hiányában a dohányzó úri közönség kénytelen telerondítani az utcát!

1446-ban Augsburgban egy férfit máglyán égettek meg, egy asszonyt pedig elevenen ásattak el sáfrányhamisítás miatt.

kulthírek