Kultúra

Nyolc kis kritika

A modorosságokban kicsit is járatos néző előtt hamar leleplezi magát ez a mozi, olyat ugyanis csak az úgynevezett függetlenek szoktak, hogy mintegy mellékesen komponálják bele a képeikbe a közérdekű információkat. A Kalifornia királya kezdőképei is e lényegre törő aszimmetria szerint alakulnak: a tájba keresetlenül belógatott McDonald's felirat nem hagy kétséget afelől, hogy a valóság mely rétegébe is keveredtünk.

Nosztalgikus szórakoztató ismeretterjesztés szombat estére. Legfeljebb nem pizzát rendelünk hozzá, hanem egy üveg Hubertust; aztán lesz közös gyerekkori élményeinkre alapozott összeborulás... Pont, ahogy Móricka elképzeli.

Popper Leó, aki annak idején már vagy még "élőben" látta Henry Matisse-t, nála pedig jó néhány fauve festő munkáját, egy cinikusnak tetsző, de nagyon józan, prehermeneutikai apokrifjében azt állítja: "A művészet fejlődésének fő tényezője a félreértés."

A teljesítmény már az első szempillantásra imponáló: közel ezer oldalon 42 tudós szerző 63 tanulmánya fürkészi a magyar irodalom hosszú tizenkilencedik századát, s hozzá a témák és közelítések változatossága is módfelett megkapó.

Nincs gyógyír az esztéta bajára. Ha Kemény Zsigmond kapcsán tudni szeretné, mi is hát a történelmi regény, ilyen útmutatást kap: "Az az egyébként sem különösen kielégítő megkülönböztetés, mely szerint Kemény társadalmi és történeti regényeket írt, a keletkezésüket az olvasásuktól elválasztó idő növekedésével egyre kétségesebb értelművé válik, hiszen a mai olvasónak már a reformkor is történelem, nemcsak a XVII. század." Ezek szerint sok-sok lombhulltával minden regény történelmi regénnyé nemesedik, mint a jó bor.

Hát, előkerültek régi barátaink váratlanul. De semmi ok az örömre.

Annyi rosszat olvastunk az egykori ügetőpálya helyén megnyílt plázáról, hogy megesett rajta a szívünk. Persze nem akarjuk megsérteni az egykori hajtók, tippszterek, legkevésbé az örökös Turf-olvasók érzelmeit, de nyitva tartása óta annyian rúgtak már az Arena Plazába, hogy nincs kedvünk beállni a sorba. No, nem mintha beszélhetnénk sorban állásról.

A múltkor a zongoránál vettünk búcsút Schumanntól, aki éppen Bach koráljait tanulmányozta, és akinek Az éden és a péri (és nem préri, miként az időzavaros hallucináció miatt lapunkban megjelent!) című oratóriumát Simon Rattle dirigálta a múlt héten. Most a világ hangversenyéletének egy másik nagy királya, Nikolaus Harnoncourt lép a pódiumra, hogy együttese, a bécsi Concentus Musicus élén elvezényelje J.

Marokkóban a narancs elképesztő. Olyan édes, hogy az ember már-már hajlamos azt gondolni, hogy pluszcukrot kevernek bele, pedig dehogy.

kulthírek

December 6-án elment Szőllősy András Kossuth- és Széchenyi-díjas zeneszerző, zenetudós. Munkásságát és személyiségét - az aktuális történelmi szituációtól függetlenül - egyedülálló szakmai konszenzus övezte, páratlanul egységes és kiegyenlítetten magas színvonalú életművéről azonban a szélesebb közönségnek kevés fogalma volt.

November közepén tartotta első bemutatóját a legújabb magyar színtársulat, a KoMa. Megnéztük az előadást, aztán leültünk beszélgetni Róbert Júlia dramaturggal és két színésszel, Zrinyi Gál Vincével és Ötvös Andrással.

Ingmar Bergman egykori múzsájával és tucatnyi filmje sztárjával négy héttel a mester halála után találkoztunk a San Sebastian-i Filmfesztiválon, ahol életműdíjat vett át.