tévésmaci - Azóta is süntelen

Hát, előkerültek régi barátaink váratlanul. De semmi ok az örömre.

A kazuár és a szervál nagyon rosszul néz ki, és nem is értem, mit beszélnek. Miért kell minden este cefetül lerészegedni - valami ilyesmit morog a szervál -, nincs az a sün a világon. Mit tudsz te? - a kazuár, hogy jobbik (inkább a másik) fele lehasadjon végre a szekírozásáról, valami filmet kezd mesélni. Talán Frízföldön járunk, talán a XVIII. században, folyton esik az eső, minden kockán; az emberek kinn vannak a gáton, erősítik, és lesik, hogy mikor indítja el az eső a kiszámíthatóan végzetes áradást. Olyan az egész, mint valami Theodor Storm-adaptáció, nem nagyon van mit enni, viszont van benne egy kisfiú, aki megállás nélkül zokog. A felnőttek nem tudnak vele mit kezdeni, különben is, fél szemük még álmukban is a gáton, néha vigasztalni próbálják, néha elverik. Bolyong a kötésig érő sárban azon a néhány utcán, ami van, és bőg. Így kezdődik a film, és így is végződik, közben néhány embert elvisz a folyó, azok meg nem született gyerekekkel találkoznak. Ilyen filmet persze ezen a héten sem ad a tévé, lesznek azonban vígjátékok.

Pénteken (14-én) a Filmmúzeum lenyomja A félszemű Jacket (1961). Ajánlottuk is már, akkor sem teljes szívvel, de nem baj, ha néha szóba jön, mint afféle érdekesség, végre is Marlon Brando rendezte; persze nyugodtan ki is hagyhatta volna. Ugyanitt este nyolckor Az egymillió fontos bankjegy egy 1953-as, Londonban játszódó vígjáték Gregory Peckoryval, szo-szo.

Szombaton volt nekem egy vombatom, már nincs. Semmim. Szerbekkel indítjuk a napot, Goran Paskaljevic 1976-os filmje leginkább a címéért éri meg, 9.55-kor az Európán A strand téli őre olyan "csehes" izé amúgy; finoman szólva is meghaladta az idő némileg. Este negyed kilenckor az m1-en, gondolom, ezredszer, elkezdődik A hiúság vásárának hatrészes angol adaptációja, megjárja, de inkább olvassák el. Éjfél után tíz perccel szerbekkel zárjuk a napot vagy indítjuk a következőt, a Macskajaj (dettó Europa csatorna) egy állítólag népszerű Kusturica-viccelődés népviseletben - én nem bírom.

Vasárnap ebédre maradék sólet az MGM-en: 12.30-kor Hegedűs a háztetőn. Éjjel ugyanitt Amit tudni akarsz a szexről... (23.05). Én ugyan semmit, sőt hallani se, de vészesen közeleg Woody Allen budapesti koncertje, úgyhogy jobb, ha felkészülünk a sok kacagásra (felteszem, a klarinétjátéka lesz a legviccesebb).

Hétfő az én napom, árvák vére óbégat az égre: Kabala 1981-ből az m2-n, Nyakó Julival.

Kedden én már soha többet nem nézek tévét. Rossz kedd mind, Mary Poppins csak ezt a "mindet" felejtette el mondani. Tudja valaki, hogy mikor ér véget már végre az E.R.?

Szerdán két viszonylag hangulatos marhaság. Az HBO-n délután (negyed hatkor) Idétlen időkig, állataim régi barátjával, Punxsutawney Phillel. És aztán holnap ugyanekkor és holnapután ugyanekkor és azután ugyanekkor - áh, dehogy. A film+-on 21.30-kor Álmatlanság. Al Pacino meglehetősen ibuszos tájban (Alaszka vagy Malacka) nem bír aludni. Én vagyok Al Pacino, csak itt minden olyan ronda. Azt hiszik, nincsen Malacka nevű hely? Akkor forduljanak Pozsonynál északnak a sztrádán. Velem, hisz tudják jól, kik mennek északnak. Mellesleg Alaszka is északnak van, ez olyan nordikus izé, név lehet.

Csütörtökön megint az MGM-en 22.30-kor az 1975-ös amerikai Rollerball. Valami negatív utópia egy olyan görkorcsolyás csapatsportról, amiben konkrétan meggyilkolják egymást a versenyzők, például James Caan. Smaci akkor már nagyfiú volt, veszettül nézte volna, mert a Népsport utolsó oldalán olvasott egy félkolumnás szörnyülködést, hogy a mocskos imperialisták milyen mocsokságokkal etetik szerencsétlen polgáraikat. Meg hogy fujj. De Smaci már akkor is nagyon hülye volt. Maguk is azok lesznek a sok tévézéstől. Úh csak csínján!