Ami a rajtnál dilemma, a célban okafogyottá válik. Jegyezzék meg jól: az Arena Centerben az étkezést illetően csapda a huszonkettes, többségében kávéházak és gyorsbüfék sora. Az információs térképen mindössze két olyan helyet találtunk (legalábbis mi), ahol valóban éttermi körülményeket biztosíthatnak. A Leroy és a Sphinx közül az utóbbira esik a választásunk - erről még nem hallottunk -, ám a megadott helyen csak gipszkarton fal fogad "Itt hamarosan étterem nyílik" felirattal. Marad hát az immár láncba vert Leroy, ami a hazai vendéglátásban régi bútornak számít, s egyebek mellett múlhatatlan érdemeket szerzett a tekintetben, hogy Budapest népe a steaket válassza az addig megszokott bélszínroló helyett.
A Leroy két helyiséggel is jelen van, egy hagyományos plázarestauranttal meg egy sushibárral, ám ez utóbbinál leengedett rolót (bélszínrolót, ha-ha-ha!) találunk. Az étterem azonban láthatóan pörög, a Tescót leszámítva messze ez a legzsúfoltabb üzlet az Arena Plazában, de asztalra azért nem kell várnunk. A berendezésről legyen elég annyi, hogy jól eltalált. A hely szellemének megfelelően szinte minden műanyag, a székhuzattól kezdve az álmennyezetig, melyről gyaníthatóan hamis velencei csillárok lógnak, idézőjelnek is értelmezhető plexi hengerek fogságában. A teret a csillogó pult uralja, bár az installáció leglátványosabb eleme kétségtelenül az egyenfeketébe öltözött személyzet sorfala, amely érkezésünkkor azonnal bomlásnak indul. Jó modorú, harmincas fiatalember lép asztalunkhoz (kopogtatással megállapítjuk, hogy a bútor fából készült), úgy tűnik, kedvvel végzi a dolgát. A korai időpontra tekintettel a bőséges steakválasztékot figyelmen kívül hagyjuk, nehézkesnek, az alkalomhoz nem illőnek érezzük, annyi dolgunk van még! A levest viszont nem mellőzhetjük: citromos pulykaragu juhsajttal és fokhagymás pirítóssal (850 Ft). Az étlapon a görögségre is felhívják a figyelmünket, de őszintén megvallva a roppant gusztusosan, csodás tányérban és evőeszközökkel tálalt bevezető megízlelésekor arra gondolunk, hogy a szakács valószínűleg csupán "görög diplomat". Ahogy a tányér mélyére érünk, a citrom íze halványul, a pulykaragu voltaképpen semmilyen, a sajt hétköznapi feta. Nem fáj, de nem is emlékezetes. Reményünk keletre fordul: wokban készült spárgás csirke érkezik gyömbéres, fokhagymás szószban, illatos gombával (1980 Ft), ismét csodás kiszerelésben. Sajnos az utóbbi két összetevőt nem sikerül felfedeznünk, a spárga nagyszerű ízt kap a csípős szószban. A csirkén azonban ez sem segít, akár a leves raguja, ezt sem sikerült különlegessé varázsolni. Voltaképpen a gesztenyehabos, mogyorós sajttortának nevezett desszerttel (980 Ft) jutunk el a csúcsra, ami azonban még így is legfeljebb a Debreceni-hegység legmagasabb pontja lehetne. Ennél ha nem is többre, de jobbra számítottunk.
