Kultúra

Könyve, a Használati utasítás börtönhöz versek és novellák füzére. Mégis, a Nyócker és a Zuhanórepülés című film forgatókönyvírójának inkább kész regény az élete.

Hét kis kritika

NOFX Magyarországon: ezt is megértük.

Aki azt mondja, hogy még egyszer sem táncolt a Black Eyed Peas Let's Get It Started című számára, bár rendszeresen jár zenés-táncos szórakozóhelyre, az hazudik, és inkognitóban biztosan ott volt a Los Angeles-i keményvonalas break-dance klikkből kinőtt popos hiphopcsapat Black, Blue and You című turnéjának budapesti koncertjén is.

A három éve a gazdag kortársi reflexiók ígéretével induló Mahler-ünnep idén csak egyetlen művel emlékeztetett az alapító atyák koncepciójára, Vajda János "opera-novellájával". Utóbbi - bocsássuk előre - a megírás dátumát tekintve valóban kortárs mű, ám nyelvezete, stílusa, művészi magatartása letűnt idők hangzatait visszhangozta.

A pesti mozikban most futó szerb film, a Csapda rendezőjét filmje torontói premierjének napján, a kanadai fővárosban értük utol telefonon.

A Krétakör olykor nagyon segítőkész a kritikusokkal: több előadásukba a színházcsinálást, a színészi-színházi alkotást is beépítik, vagyis reflektálnak önmagukra, helyzetükre. A legújabb, a Pestiesti első közelítésben laza színházi szkeccs, közelebbről nézve azonban tudósítás a társulatot foglalkoztató gondokról.

Látszólag három, egymástól eltérő, különböző stílusú művész munkái láthatóak a Volksbank budapesti központi épületének galériájában. Ami közös bennük, hogy nők, de mielőtt a nőművészet ingoványos terepére merészkednénk, le kell szögeznünk, hogy a három alkotó - Moizer Zsuzsa, Paál Zsuzsanna és Tamás Claudia - művészetére nem jellemző a nemzetközi művészet korábbi emancipációs, mozgalmi jellegű feminista állásfoglalása, illetve a mostani, a nemek közötti hatalmi, politikai erőviszonyokat és a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat megkérdőjelező/romboló posztfeminista alkotói módszer.

Rettenetes a gerjedés a héten; úgy tűnik, a hangversenyteremben alszunk, a pódiumon tisztálkodunk, és az orgona alatt költjük el reggelinket - ez még a Zenegyűlölőnek is sok. És noha a múlt héten TévéSmaci némi ironikus éllel említette Goethét, a Zenegyűlölő továbbra is kitart a német Zeusz mellett, és felidézi egy beszélgetését Eckermann-nal (nem, nem Neckermann vagy Quelle, kedves T.

- Mondd, akkor melyik is az az édeskömény? - kérdezi kétségbeesetten a kezdő, de kísérletező kedvű főző barátom (zöldségespult előtt ácsorog bizonytalanul, fülén telefon). - Olyan nagyobb, kerek, fehér gumó, antennáin élénk zöld kapor. - Megtaláltam! Az a sokágú szputnyik, tetején bonszai? - Az az. Az édeskömény (másik nevén ánizskapor, olaszul: finocchio) a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal kikosaraznak; talán, mert a medvecukorra vagy a rossz ízű gyermekkori teákra asszociálnak. Közben megfelelően elkészítve az egyik legfinomabb zöldség; a csúcsgasztronómia is előszeretettel használja, halas ételekhez, salátákba, karemellizálva.

A sztrádák repedéseiben még nyílnak a kerti virágok, nemcsak árkon-bokron, megannyi építési területen, még Amerika út menti építészetén is átbukdácsoltunk. De isten ments, hogy a viharmadarat (magyarul: thunderbird) is kiöntsük az autósamponnal együtt! Simán kapcsolok kettesből ötösbe a távkapcsolóval, mégsem vágja a fejemhez a kormányzárat az oktató.

Szedett-vedett emlékeink a török kosztról hellyel-közzel háromosztatúak. A Galata híd alsó traktusát most hagynánk is, bár a látvány ennél tágabb teret is megérdemelne.

kulthírek

A Moziünnepen járt nálunk, az Őfelsége pincére voltam című filmje premierjén.