csontzene - Goethe forrás, de nem Quelle!

  • .
  • 2007. szeptember 20.

Trafik

Rettenetes a gerjedés a héten; úgy tűnik, a hangversenyteremben alszunk, a pódiumon tisztálkodunk, és az orgona alatt költjük el reggelinket - ez még a Zenegyűlölőnek is sok. És noha a múlt héten TévéSmaci némi ironikus éllel említette Goethét, a Zenegyűlölő továbbra is kitart a német Zeusz mellett, és felidézi egy beszélgetését Eckermann-nal (nem, nem Neckermann vagy Quelle, kedves T.
Smaci!!), 1830 februárjából, amikor a Mester a velencei drámaíróról, Gozziról beszélt (akit nem Kutya úrnak hívnak - az olvszerk.), aki szerint mindössze 36 drámai helyzet létezik. Schiller minden erejével azon volt, hogy felfedezzen egy harminchetediket is, de kudarcot vallott. "Mein Kind, Kegyed az Önfeláldozás egy nagy szenvedély jegyében elnevezésű, a sorban 22. drámai helyzetben leledzik, ha végiglátogatja mindeme nagyszerű zenei spektákulumokat" - tette hozzá Goethe, amikor a Zenegyűlölő összefutott vele a kettes villamos zsúfolásig tömött megállójában. Hát igen, nem tágítunk, a rémisztő program ellenére is kitartunk posztunkon.

Kezdődik mindjárt a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjével, amelyen Fischer Iván dirigál, és Brahms hatalmas B-dúr zongoraversenyét egy világsztár, Yefim Bronfman adja elő (MűPa, 21-én és 22-én, 19.45, illetve Zeneakadémia, 23-án, 15.30). Rövid séta után, mely a különféle építkezések által felszínre hozott római kori romok megtekintésével indul, néhány modern fúrópajzs szemléjével folytatódik és két pár fradikolbász, valamint három kevert elhelyezésével zárul, már fordulunk is vissza a Kölni Rádió Zenekarának estjére, melyen a szintén világhírű Szemjon Bicskov Richard Strauss-műveket irányít. A Till Eulenspiegel vidám csínyjei nevű szimfonikus költemény mellett az Alpesi szimfónia hangzik fel (MűPa, 24-én, 19.30)

Egy másik orosz zenei atléta ragadja magához a zongorát másnap, Alekszej Vologyin, aki Beethoven c-moll zongoraversenyét klimpírozza, kapunk szünet után egy Brahms-szimfóniát is mellé; Kocsisunk vezényletével így kezdi évadját a Nemzeti Filharmonikusok (MűPa, 25-én 19.30). Téved, aki azt gondolja, hogy ugyanezt a zongoraversenyt nem kell meghallgatni két nap múlva. Ekkor Ránki Dezső játssza a Magyar Telekom Zenekar kíséretével, dirigál Ligeti András, aki a zenei igazgatást idén adja át Keller Andrásnak (Zeneakadémia, 27-én, 19.30). (Már most szólunk, hogy februárban velük lép fel a jelenkor Szokolov mellett talán legnagyobb zongoristája, Jevgenyij Koroljov.)

Hanslickunk természetesen Goethe-entuziaszta volt, idézzük fel elemzését Richard Strauss művéről, a Till Eulenspiegelről. A bécsi zenekritikus, aki az abszolút zene szószólója, persze idegrohamot kapott a bemutatón, 1896-ban, látva a különféle tétel fölé elhelyezett feliratokat. "Elegünk van a zene mint kifejezés elvéből, mert kezd unalmassá válni, jó lenne már a zene mint zene elvéhez visszatérni." De ez csak elvi kérdés. Strauss műve "a legrafináltabb dekadencia produktuma. Hiányoznak belőle az új jelentős gondolatok, a zenei eszmék és az őket megformáló erő. Mindezt nem pótolják semmiféle külsőségek, semmiféle szellemi sziporkák, legyenek mégoly csillogóak. Strauss tékozló a hanghatásokban, pikáns a meglepő kontrasztokban, műve telve kontrapunktikus műfogásokkal, eredeti ritmusokkal és vicces modulációkkal; mindez rémületesen szellemdús és eszelősen szép." Na igen, az öregfiú tudta, hogyan kell megsemmisítően agyondicsérni valamit. Mindettől mi is kedvet kapunk a tékozlásra egy remek palack jobbféle vörös vagy legalább egy karcos siller képében, de a Boráros tér aluljárós rémalakjai közül Goethe inte felénk: "Mein old boy, jól tudjuk, hogy a MűPa környékén még egy pohár vadászpálinkára sem számíthatunk, és bár nekik mindent megadnak, ezt még kedvenceiknek sem adták meg a végtelen istenek, ezért helyzetünk most és az egész évadban nem más, mint a 28-as számú a listában, vagyis az Akadályokba ütköző szerelem."

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.