A pesti mozikban most futó szerb film, a Csapda rendezőjét filmje torontói premierjének napján, a kanadai fővárosban értük utol telefonon.
*
Magyar Narancs: Hány fesztiválon van túl a Csapdával?
Srdjan Golubovic: Tizenhatnál tartunk, a következő két hónapra pedig még húsz meghívásunk van. Eddig hét, többségében európai országba vették meg a filmet, és nagyon úgy néz ki, hogy az USA-ban és Kanadában is bemutatják a mozik. Az amerikai forgalmazás szempontjából a Torontói Filmfesztivál döntő fontosságú.
MN: Torontót sokan az Oscar-díj előszobájának tartják. Ennek persze előfeltétele, hogy a gyártó ország jelölje a filmet. Ki Szerbia hivatalos jelöltje?
SG: Ez majd csak a hónap végén fog eldőlni. Nem mi számítunk a legesélyesebbnek, hanem Goran Paskaljevic Optimisti című filmje. Azt még az enyémnél is több fesztiválra hívták, és több díjat is nyert.
MN: Első filmjével (Telitalálat - a szerk.) járt Budapesten is, a Madzag Filmnapokon. Volt alkalma megismerni kortársai, a fiatal magyar filmesek munkáit?
SG: Igen, a Toldi moziban volt a fesztivál. Török Feri jó barátom, kedvelem a filmjeit, a Szezont például. Egy cipőben járunk, mindkettőnknek hasonló problémákkal kell megküzdenünk, ha szélesebb, akár nemzetközi közönséghez akarjuk eljuttatni a filmjeinket. Vannak azért biztató jelek is, itt vannak például a románok nemzetközi sikerei. Az utóbbi évek magyar kínálatából egyébként a Kontroll a kedvencem, de szeretem Pálfi György Taxidermiáját és Mundruczó Kornél munkáit, különösen a rövidfilmjeit.
MN: Ha már a Kontrollt említette, a film rendezője, Antal Nimród második filmjét már egy amerikai stúdiónak készítette. Mit szólna egy hasonló lehetőséghez?
SG: Vannak meghívásaim, és talán lehetőségem is lenne Amerikában filmet készíteni. Nagyon azért nem sietek. Ismerem Nimródot, ő Amerikában nőtt fel, úgy azért egy kicsit más. Számára nem idegen az amerikai gondolkodás. Nem lenne ellenemre filmet forgatni Amerikában, de engem elsősorban az az európai, közelebbről pedig a szerb közeg foglalkoztat, amelyet, úgy gondolom, elég jól ismerek.
MN: A Csapda felerészt bűnügyi film, felerészt a belgrádi mindennapok realista ábrázolásaÉ
SG: Mindenekelőtt egy modern film noirban gondolkodtam, melyben nagyon is tetten érhető az az átmeneti, bonyolult állapot, ami ma Szerbiában tapasztalható. Egy kisember, egy hétköznapi alak történetét, hogy úgy mondjam, a mi történetünket akartam elmesélni. Sokat merítettem a klasszikus film noirokból, de legalább ugyanennyit Kieslowskitól is.
MN: Mondana konkrét filmeket is?
SG: "Film noir" alatt az egész iskolát értem, hirtelenjében most nem is tudnék egyet kiemelni. Nem teljesen ide tartozik, de Jean-Pierre Melville-től A szamuráj nagy kedvencem, s mindenképpen hatott a Csapdára. Ahogy Kieslowski Tízparancsolata is.
MN: Hőse dilemmájában mintha Wim Wenders filmje, Az amerikai barát köszönne visszaÉ
SG: Wenders filmje is sokat járt a fejemben, de elsősorban Kieslowski minimalizmusát, történetmesélési stílusát tartottam irányadónak.
MN: Látta a Pokol című Danis Tanovic-filmet, amely Kieslowski befejezetlen forgatókönyvéből készült?
SG: Nem láttam, de ugyanígy született Tom Tykwer filmje is, A gyilkosok is a mennyországba mennek.
MN: Hogy tetszett Tykwer filmje?
SG: Tetszett is, meg nem is. Nehéz Kieslowski írásaiból kiindulni. Amikor könyv alakban is megjelent a Tízparancsolat forgatókönyve, hideg zuhanyként ért, mennyire semmitmondóak az abban leírt mondatok. Kieslowski épp azért volt nagy rendező, mert az ilyen hétköznapi semmiségekből építette fel a filmjeit.
