Kultúra

Persze mindennek van határa, de a moziban legtöbbször az USA-nak és Mexikónak. Most is Tijuanában járunk, a B mozik hőseinek hazájában. Mondhatom, kellemes a társaság, a kábítószerkartell omnipotens, ám megviseltnek látszó főnöke (ah, a drogbáró) Andy Garcia, a ki mással, mint önnön démonaival hadakozó gringó bérgyilkos (ah 2.) Ray Liotta és a sunyi pap, Armand Assante. 'k és a túlzásba vitt fizikai erőszakra mindig könnyen kapható Danny Trejo osztja itt a lapokat. Közelebb gurítva a valósághoz a szót: teszik a dolgukat - járják elődeik kitaposott, jelzőtáblákkal precízen kitűzött útját. Korunk igényeihez, hovatovább sorskérdéseihez (sefteljünk-e arab terroristákkal?) igazított hangulatjelentést kapunk a környék (úgy játékfilmes, mint tv-híradós) húzóágazatából, a kábítószerpiacról - ugyancsak illedelmesen: idézetekkel finoman meghintve.

Az volt ám szép világ, amikor Miskolcon még a munkavédelmi filmek fesztiválját rendezték... Belegondolni is hátborzongató, mi lenne akkor, ha felújítanák ezt a szép régi hagyományt, hiszen napjaink munka világába kalauzoló mozgóképei immár két - homlokegyenest szemben álló - iskolába sorolhatók. Az első a hiányszakmák népszerűsítésére (és veszélyes voltának hű bemutatására) tesz folyvást kísérleteket, szebben fogalmazva a tűzoltók (rendőrök, biztonsági őrök stb.) minden vásznak és ekránok meghódítása után már a pornópiacra is betörtek (értelemszerűen egy kisbaltával).

Visszatérő program Zsámbékon a Vidnyánszky Attila rendezte A három nővér a beregszásziak előadásában. Itt mutatták be 2003-ban, időről időre újra felbukkant a zsámbéki nyári programban, most pedig a nagy hangárban játszották az eredetileg szabadtéri produkciót, a róla készült fölvétellel együtt. Jó nagy a rendetlenség a hosszúkás játéktérben: pókhálószerű kötelek húzódnak széltében-hosszában, deszkadobogók itt meg ott, vödrök és farönkök szanaszét. A felfordulás indokolt: a dráma harmadik felvonásával, a tűzvésszel kezdődik az előadás. Miért is ne?

A 2010-es pécsi kulturális év egyik valószínűsíthető értelme az a kiállítás lesz, amely a Bauhausban működő magyar művészek tevékenységét mutatja be. Nem feltétlenül hangsúlyozza az irodalom (kivéve talán az utóbbi egy-két évben megjelent, erre a tényre alapozott monográfiasorozatot), de Weimarban fokozatosan bővülő kis pécsi kolónia működött, amely csak az iskola 1933-as bezárása után hullott szét végérvényesen.

Õróla is azt hinné a mából gyanútlanul visszarévedő, hogy különösebb előképzettség nélkül lökte vászonra a proletárdiktatúra, mert külleme, kiállása (pontosabban jellegzetesen "nyegle" testtartása), pimasz képe, örökös, letörölhetetlen vigyora arra predesztinálta, hogy a fiatal közellenség, a huligán, a munkakerülő vagy épp az üzemi szarka stabil szerepét játssza, mígnem eljönnek a nyugdíjasszínész-otthonok villanyrezsóval fűthető évei. De nem, 1944-ben végzett a színiakadémián; 49-ig kabarétruppokkal haknizgatott mint táncos-komikus.

Ritka dolog, hogy egy rendszerváltás előtti, nem különösebben felkapott étterem ma is ugyanazzal a névvel és ugyanott működjön. A Fülemüle lehetne a szabályt erősítő kivétel, de nem az, mivel az egykori és mostani között akkora különbség van, hogy az ezredforduló táján átépített éttermet elnevezhették volna akár Rétisasnak.

A Babette lakomája az egyik legjobb evős film. Dán, nem kimondottan dinamikus, ezzel együtt nemcsak esős, őszi estéken kellemes.

A múlt alkalommal a desszertnél hagytuk el a szót, s most menükártyánkon a sajtot és a giardinettót átugorva rögtön a bor- és pezsgőszakaszra térünk. Erre a madeirás butéliákat és Pommery-ütegeket megéneklő, s az ajánlórovatból egészségben eltávozott Csontzenész szívének oly kedves témára, hiszen nyakunkon a 18.

rap: No gulyás, no puszta, just art - valami ilyesmi galériád, a Boulevardésbrezsnyev ars poeticája. Ez mit jelent? VZS: A nogoulasch projektet alapítványunk rossz gazdasági helyzete hívta életre, valamint az a tény, hogy csak fröccsöntött karikásostort vagy matrjoskababát (!) lehet a turistaboltokban kapni, tehát a hazánkba látogatók olyan "magyarságképekkel" térnek haza, melyek teljesen rosszul írják le a kultúránkat.

HOZZÁFÉRHETÕ HANGTÁR A British Library az interneten keresztül ingyenesen elérhetővé tette hatalmas hangtárát: kb. 28 ezer felvételről, kétezer óra körüli anyagról van szó, a hangrögzítés kezdeteitől a mai napig.

1. Tóth Krisztina: Magas labda (Magvető) - 131 pont 2. Darvasi László: Virágzabálók (Magvető) - 125 pont 3. Kemény István: Kedves Ismeretlen (Magvető) - 116 pont 4. Csaplár Vilmos: Hitler lánya (Kalligram) - 65 pont 5. Horváth Viktor: Török tükör (Jelenkor) - 59 pont 6. Kukorelly Endre: Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív (Kalligram) - 58 pont 7. Kántor Péter: Megtanulni élni (Magvető) - 53 pont 8. Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Magvető) - 45 pont 9. Krusovszky Dénes: Elromlani milyen (Kalligram) - 40 pont 10. Gerevich András: Barátok (Kalligram) - 31 pont 11. Ortutay Gyula: Napló I. 1938-54 (Alexandra) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C.

Harmincegy éves, és 25 éve van a pályán; szerepelt egyebek mellett az Eldorádóban és a Gyerekgyilkosságokban, szinkronizált többek között a Trainspottingban, vezetett műsort, készített tévésorozat-epizódokat, írt újságot, rendezett sok rövidfilmet, és alapított színtársulatot. Tóth Barnabással első nagyjátékfilmje, a pesti mozikban most debütáló Rózsaszín sajt ürügyén beszélgettünk.

A Két szerető című filmje egy hete fut a pesti mozikban. Ingrid Bergman és Robert Rossellini Itáliában nevelkedett lánya, Martin Scorsese, David Lynch és Gary Oldman egykori társa, a Kék bársony, a Veszett a világ, A hírhedt, a Félelem nélkül, a Jól áll neki a halál, a Temetés, A halhatatlan kedves, Az ártatlan vagy akár a Napóleon sztárja, a Green Porno-rövidfilmek 57 éves alkotója a Berlinalén állt a rendelkezésünkre.

Mutogatni nem szép dolog, fityiszt aztán végképp nem, de néha annyira jólesik. A kéztartás pontos kivitelezése és a megfelelő orr alá dugása felett érzett öröm járhatta át a két Jensent, Tomas Villumot és Anders Thomast is, amikor bő három évvel ezelőtt elkészítették Kiságyúk című filmjüket.