DVD - Let's get a taco! - James Cotten: Határvonal

  • - ts -
  • 2009. szeptember 17.

Zene

Persze mindennek van határa, de a moziban legtöbbször az USA-nak és Mexikónak. Most is Tijuanában járunk, a B mozik hőseinek hazájában. Mondhatom, kellemes a társaság, a kábítószerkartell omnipotens, ám megviseltnek látszó főnöke (ah, a drogbáró) Andy Garcia, a ki mással, mint önnön démonaival hadakozó gringó bérgyilkos (ah 2.) Ray Liotta és a sunyi pap, Armand Assante. 'k és a túlzásba vitt fizikai erőszakra mindig könnyen kapható Danny Trejo osztja itt a lapokat. Közelebb gurítva a valósághoz a szót: teszik a dolgukat - járják elődeik kitaposott, jelzőtáblákkal precízen kitűzött útját. Korunk igényeihez, hovatovább sorskérdéseihez (sefteljünk-e arab terroristákkal?) igazított hangulatjelentést kapunk a környék (úgy játékfilmes, mint tv-híradós) húzóágazatából, a kábítószerpiacról - ugyancsak illedelmesen: idézetekkel finoman meghintve.

Persze mindennek van határa, de a moziban legtöbbször az USA-nak és Mexikónak. Most is Tijuanában járunk, a B mozik hőseinek hazájában. Mondhatom, kellemes a társaság, a kábítószerkartell omnipotens, ám megviseltnek látszó főnöke (ah, a drogbáró) Andy Garcia, a ki mással, mint önnön démonaival hadakozó gringó bérgyilkos (ah 2.) Ray Liotta és a sunyi pap, Armand Assante. 'k és a túlzásba vitt fizikai erőszakra mindig könnyen kapható Danny Trejo osztja itt a lapokat. Közelebb gurítva a valósághoz a szót: teszik a dolgukat - járják elődeik kitaposott, jelzőtáblákkal precízen kitűzött útját. Korunk igényeihez, hovatovább sorskérdéseihez (sefteljünk-e arab terroristákkal?) igazított hangulatjelentést kapunk a környék (úgy játékfilmes, mint tv-híradós) húzóágazatából, a kábítószerpiacról - ugyancsak illedelmesen: idézetekkel finoman meghintve.

Milyen is lenne a hangulat, amikor összejönnek a veterán művészek egy voltaképpen fiatal, kétségkívül pályája elején járó rendező hívására? Kedélyesen álszerény, csendesen gátlástalan - legalábbis ami a színészi játékot illeti. Ott van a levegőben, hogy mi azért jobban tudjuk, hogy kell ezt csinálni, de régi híres tulajdonságunk a fegyelmezett munka, s voltaképpen az sem lenne nagy baj, ha visszakerülnénk a fősodorban, bár sejtjük, hogy nem ez a film adja meg hozzá a döntő lökést. Amúgy meleg van, a tenger felől sós fuvallatok hozzák a sirályok és a parti föveny panaszát, a sivatag felől pedig kaktuszok üvöltése keveredik a szálló homokkal. És persze por lep mindent, fehér por. A férfiak kemények, az asszonyok odavetettek, de mindenki érti a dolgát - a tét a túlélés vagy egy jelentősebb összeg.

Nyilván senki nem innen akarja megtudni, hogy ezúttal éppen mit kavarnak az amerikai titkos ügynökök, feltörekvő és szakmájukba belefásult bűnözők, s tényleg jó-e a rossz vagy viszont, ezért szorítkozzunk inkább a hamburger (üsse kő: taco) receptjére - nem, dehogy az elkészítési útmutatóra, a fogyasztási tudnivalókra, hisz az mindenkinek a kisujjában van. Ám aki mégsem tudná, ne hagyja magát megtéveszteni: hiába mexikói a műsor, az ilyen dévédés estékre mindig pizzát kell rendelni, tacót soha. Mert Pest az nem Tijuana.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.