És ha utána útnak indulnak az éjszakába, esetleg első újévi meglepetésként valaki lehányja a cipőjüket, hazafelé baktatva gondoljanak inkább erre a versre.
Meg arra, hogy sok minden alakulhatott volna másképp idén is, mégis úgy alakult, ahogy.
Jövőre meg megint más lesz, jobb vagy rosszabb, de más, bár az év utolsó napján (ahogy az elsőn) ez is teljesen mindegy. Ma szilveszter van, és egészen biztos, hogy holnap valami új fog kezdődni.
Szilveszter
Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,
de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?
Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?
Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik életem – át
kéne aludni ezt az estét,
aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.
