Csatlakozás előtt: Honvédségi váró

szerző
Vultur Csaba
publikálva
1997/43. (10. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Ezek most magyar katonák, vagy történt itt valami?!", kérdezte egy külföldi turistacsoport egyik tagja rémült arccal idegenvezetőjétől a Vörösmarty téren, amikor meglátta, hogy a József nádor tér irányából körülbelül 80-100 egyenruhás katona tart határozott léptekkel a Duna-part irányába. A fegyvertelen egyenruhások, a Honvédszakszervezet tagjai és a szimpatizálók október 9-én be is vonultak - a történelembe: Magyarországon még soha nem tüntettek katonák magasabb illetményeket és jobb szociális ellátást követelve. De lehet, hogy még fognak.

"Ezek most magyar katonák, vagy történt itt valami?!", kérdezte egy külföldi turistacsoport egyik tagja rémült arccal idegenvezetőjétől a Vörösmarty téren, amikor meglátta, hogy a József nádor tér irányából körülbelül 80-100 egyenruhás katona tart határozott léptekkel a Duna-part irányába. A fegyvertelen egyenruhások, a Honvédszakszervezet tagjai és a szimpatizálók október 9-én be is vonultak - a történelembe: Magyarországon még soha nem tüntettek katonák magasabb illetményeket és jobb szociális ellátást követelve. De lehet, hogy még fognak.

"Több jogásszal konzultáltunk, és - mivel bérharcról meg szakszervezeti megmozdulásról van szó - egybehangzóan azt mondták: nem törvényellenes, hogy tüntettünk", mondta Kónya Péter főhadnagy, a Honvédszakszervezet (HOSZ) szóvivője a Vigadó téren a Narancsnak a körülbelül tízperces katonademonstráció után. Igaz, maga is elismerte, hogy a katonai főügyész állásfoglalását - tüntethet vagy sem katona Magyarországon - a demonstráció idején még nem kapták kézhez. A rövid vonulásra a HOSZ-osokat elkísérték a Polgári Védelem, a büntetés-végrehajtás, a rendőrség és a tűzoltóság szakszervezeteinek képviselői is. Egy másik honvédségi szakszervezet, a Csapattisztek Érdekvédelmi Szövetsége viszont elítélte a tüntetést. Õket a HOSZ ugyan nem tartja reprezentatívnak, a honvédelmi miniszter viszont nem kíván nélkülük (s egy másik katona-szakszervezet nélkül) tárgyalni. Döntetlen. A HOSZ egyébként azért választotta ezt a katonai körökben valóban rendhagyó formát, mert a szakszervezet elégedetlen a hivatásos állományúak illetményeivel, és a tárgyalóasztal mellett e kérdésben már nem tudtak dűlőre jutni a hadvezetéssel. Bár a magasabb illetménytáblát (is) szabályozó szolgálati törvény 1999. január 1-jétől mindenképp hatályba lépne, a HOSZ úgy látja: miután a haderő-átalakításnak a jövő évtől tervezett lépései is korábban kezdődtek, s így az állomány tagjaira több feladat hárul (nem is beszélve arról, hogy bérszínvonaluk elmarad a közszféráétól), illendő lenne, ha a honvédelmi tárca a magasabb illetményeket is előbb vezetné be. A Honvédelmi Minisztérium (HM) szerint azonban ez az indok nem állja meg a helyét, ráadásul az emelésre azért 1999-től kerül csak sor, mert a honvédség költségvetésében addig egész egyszerűen nincs meg a fedezete a magasabb illetményeknek.

Kivonulás

A szakszervezetnek persze lett volna módja tárgyalóasztal mellett egyeztetni. Meg is próbálták: korábban a Honvédségi Érdekegyeztető Tanács (HOVÉT) keretein belül, aztán anélkül. A HOSZ 1996 végén előbb felfüggesztette, majd 1997 elején fel is mondta HOVÉT-tagságát, arra hivatkozva, hogy az érdekegyeztetés formálissá vált. A HOSZ ezt a következőkre alapozta: amikor tavaly kiderült, hogy (részben a honvédségi pályaelhagyók nagy száma miatt) több mint egymilliárd forint bérkeretmaradvány halmozódott fel, Keleti György honvédelmi miniszter - a szakszervezetiek kérése ellenére - ezt a pénzt dologi kiadásokra fordíttatta. A HOSZ viszont azt szerette volna, ha az összeg egy részét a hivatásosok kapják meg egyszeri juttatásként karácsony előtt, a többit pedig fordítsák lakásvásárlásra. Előbbi fontossága világos; lakásvásárlásra pedig azért lett volna szükség, mert a haderőreform (lásd keretes anyagunkat) kapcsán tervezett átszervezések miatt sokan ismét költözésre kényszerültek volna - a gond csak az, hogy nem volt miből és hová, állította a HOSZ. A szakszervezetnek ez a plusz egymilliárd az utolsó csepp volt: egy ideje már úgy látták, a hadvezetés nem veszi figyelembe véleményüket a haderő-átalakítás kapcsán.

Kérdéses, hogy ez a hadvezetés vagy az érdekegyeztetők hibája-e. Azt ugyanis, hogy tényleg rosszabb lett a hivatásosok helyzete, már korábban elismerték a honvédség legfelső szintjén: Végh Ferenc tábornok, aki tavaly május óta a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, tavalyi kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy a személyi állomány életszínvonala csökkent. Az is igaz viszont, hogy a tábornok, hatáskör híján, nem ígérhetett magasabb illetményeket az átalakításhoz. (A Magyar Honvédség költségvetését a parlament hagyja jóvá.) Világossá tette azonban: ha a honvédség nem kapja meg a működéséhez szükséges költségvetést, a jelenlegi védelmi képességek radikálisan romlanak.

A miniszterelnök is többször nyilatkozott ez ügyben: néhány napja például a Honvédelmi Minisztériumban járva kijelentette, volt értelme az eddigi áldozatoknak, s a magyar hadsereg öt éven belül felzárkózik a nyugati szintre (nyilván a bérszínvonal terén is), majd nem titkolta, hogy a HOSZ követeléseivel és a tüntetéssel nem ért egyet.

Bevonulás

Hogy a "NATO-szellemű korszerűsítés" mit is jelent, arról részletesebben Erdélyi Lajos ezredes tájékoztatta a Narancsot. A HM szóvivője szerint "szellemi és strukturális vonulata" van a korszerűsítésnek. Előbbi alatt az értendő, hogy a Magyar Honvédség katonái itthon és külföldön tanulnak tovább, mégpedig új, átalakított tematika mentén; már a szövetségi tagságból adódó technikákat sajátítják el, vagyis a honvédség átveszi a nyugati szabványokat. Ezzel párhuzamosan a katonák is egyre professzionálisabbak lesznek: mivel folyamatosan csökken az összlétszám, az ily módon kieső sorkatonai helyeket szerződésesekkel töltenék fel. 1998 végéig hatezer sorkatonai helyet (a haderőreform végére elérendő hadsereglétszám tíz százalékát) szerződéses katonákkal pótolnák. Mint azt a honvédség rádióban sugárzott reklámjaiból korábban már megtudhattuk, 18 és 30 év közötti, érettségizett fiatalokat keresnek legalább két évre (ez az időtartam hosszabbítható). A professzionalizálódás fontossága azzal is magyarázható, hogy a sorkatonai szolgálat 12-ről 9 hónapra való csökkenésével a három hónapos alapkiképzés után egyszerűen nincs elég idő begyakoroltatni az -egyébként igen drága -hadfelszerelés kezelését.

Strukturális értelemben a technika korszerűsítéséről lenne szó (lásd Technika című keretes írásunkat), de ide tartozik például a Brüsszelben működő katonai képviselet bővítése is, hogy képes legyen a tagságból adódó többletfeladatok ellátására is. Összegezve: idén év végéig lezárul "a haderőreform mennyiségi szakasza",mondta Erdélyi ezredes a Narancsnak.

A HOSZ tüntetéséről -amelyet egyébként a szakszervezet tervei szerint novemberben, ha addig sem sikerül megállapodni a HM-mel, nagyobb létszámmal megismételnek -a minisztérium szóvivője helyeslően csak annyit jegyzett meg: nem normális, aki nem akar több bért. Ezzel együtt "szerencsétlen döntésnek" tartja, amelyhez azonban a szakszervezetnek "természetesen joga volt". Mindenesetre "van áthallása annak, ha a katonák hangsúlyosan fegyver nélkül tüntetnek",véli Erdélyi Lajos. A szakszervezetnek szerinte tudnia kellett, hogy milyen anyagi lehetőségei vannak jelenleg a honvédségnek, így furcsállja a követeléseket. Elismerte ugyanakkor, hogy a HOSZ kompromisszumkésznek mutatkozott, de a tárgyalások során "többször megváltozott a véleményük". A szakszervezet kezdeményezésére, miszerint újjá kellene formálni a Honvédségi Érdekegyeztető Tanácsot, hogy ott valóban az érdekek egyeztetéséről essen szó, Erdélyi úgy reagált: abban nyilván csak a HOSZ kívánna szereplő lenni. Az "új HOVÉT" ötletének elvetése mellett a minisztérium illetékese abban reménykedik, hogy a szakszervezet visszatér az Érdekegyeztető Tanácsba, és azt is előrebocsátja, hogy szerinte a honvédség vezetői meg fognak egyezni a háromezres létszámú szakszervezettel. "Más az, ha szemtől szemben ülünk a tárgyalóasztalnál, és megint más az utcára menni tüntetni",zárta le a kérdést Erdélyi ezredes.

Mire futja?

Kónya Péter másképp látja a helyzetet: mint a Narancsnak elmondta, ők még a tárgyalóasztalnál engedtek követeléseikből, amiknek azonban továbbra is az a lényege, hogy a hivatásosok illetménytáblája megegyezzen a köztisztviselők bérszintjével. Ám a Honvédelmi Minisztérium által emlegetett ötmilliárd forint, amit a jövő évi illetményemelésekre szánnak, még mindig nem elég ehhez. Kónya főhadnagy szerint érthetetlen, hogy a minisztériumban miért nem találják az általuk követelt béremeléshez szükséges keretet, hiszen a hadsereg költségvetése és a költségvetési létszám között -éppen a honvédségtől távozók száma miatt - többezres eltérés van. Azaz van egy csomó pénz pluszban, amit azonban a HM nem akar szétosztani arra hivatkozva, hogy folyamatban van a távozók helyének feltöltése szerződésesekkel, abból a pénzből őket is kell fizetni. A HOSZ szóvivője úgy látja, szó sincs "áthúzódó hatásról", hiszen - ha csak a törvényben leírtakat vesszük alapul - legkésőbb 1999-től úgyis meg kell emelni a költségvetésnek az illetményekre szánt részét, és ha ezt már most megtennék, 1999-ben kevesebbet kellene "utánaemelni". Kónya egyébként azt sem érti, hogy ha a honvédség költségvetése az idei körülbelül százmilliárdról jövőre 122,5-re emelkedne (legalábbis ez áll a költségvetési törvény tervezetében), akkor hogyan lehetséges humán kiadásokra kevesebbet fordítani, mint idén. Erdélyi Lajos minisztériumi szóvivő szerint a honvédségi költségvetéshez hozzácsapott plusz húsz-egynéhány milliárdot a már emlegetett, illetményemelésre szánt 5 milliárd, a rakétatender finanszírozására félretett 9 milliárd, a NATO-csatlakozásból adódó pluszköltségek és az általános, 26 százalékos költségnövekedés indokolja. A NATO-csatlakozás 2001-ig plusz 85 milliárdba kerül - a kormány döntött úgy, hogy a GDP 1,8 százalékát fordítja erre. Ez azt jelenti, hogy 2001-ben a Magyar Honvédség éves költségvetése 220 milliárd forint körül alakul. Erre a keretösszegre a Pénzügyminisztérium is rábólintott.

Egyelőre mindenki meg akar egyezni. Ha nem sikerül, a HOSZ át kívánja adni az -eddig még meg nem nevezett - felelősöknek azon katonák váll-lapjait, akik az elmúlt években távoztak a honvédségtől. Aztán vagy tüntetnek novemberben, vagy nem.

Vultur Csaba

A haderőreform

A koncepció szerint a Magyar Honvédség kisebb, de ütőképesebb lesz a törvényben meghatározott átalakítások, illetve az ezekből adódó leépítések miatt. Bár a törvény 1998 végére írja elő a létszámcsökkentést 60 ezerre, ez már idén meglesz. Az új kiképzőközpontok - ide vonulnak egyre fogyó számban a sorkatonák - novembertől működnek. Újdonság az is, hogy a Határőrséghez (amely egyébként a Belügyminisztériumhoz tartozik) nem vonulnak már sorkatonák: állománya csak hivatásosokból áll majd.

A Magyar Honvédséget a haderőreform végére két haderőnem, a szárazföldi és a légierő alkotja; ezek reagáló erőkből, fővédő erőkből, területvédelmi és tartalék erőkből állnak. A reagáló erők a NATO-kötelékben is bevethető egységek lesznek. A fővédő erők foglalnák magukban a kiképzőközpontokat és a mozgósításkor felállított reguláris erőket, míg a területvédelmi erők biztosítanák a hadsereg hátországát. A fenti erőket a honvédség vezetési rendszere fogná át, illetve biztosítaná a szervezetek folyamatos vezetését és az átalakítás végrehajtását. E haderő létrehozásához békében 45 ezer főre (plusz a minisztérium és háttérintézményeiben dolgozók) lenne szükség.

Technika

A technikai állomány hagy egy-két kívánnivalót maga után: bár az elmúlt években a hadsereg birtokába került 100 darab T-72-es harckocsi, a parlament által jóváhagyott, a beszerzésekre vonatkozó tervek között a légvédelem és a felderítéshez szükséges eszközök élveznek prioritást. A törvény szerint beállított szinthez képest egyelőre alacsonyabb a hadsereg felszereltsége. A Honvédelmi Minisztérium álláspontja szerint elsősorban a légtérvédelem, illetve az informatika terén szükségesek nagyobb újítások - a gyakorlatban ugyanis ezeken a pontokon kapcsolódik majd a Magyar Honvédség a NATO-hoz. Egyébként pedig csak azt kell kicserélni, ami egyébként is cserélendő: egy 30 éves Csepel típusú szállítójárműről például tudható, hogy átlagban minimum 6-8-szor cseréltek már benne motort. Igaz viszont, hogy megy még, csak kicsit lassan, és sokat fogyaszt; hasonlóan, mint egy orosz harckocsi.

A kismagasságú légtérvédelmi eszközök jövőre biztosan beépülnek a Magyar Honvédség arzenáljába. A sokat emlegetett radartender eredményeként NATO-kompatibilis eszközök érkeznek, s ugyanígy NATO-szempontból vizsgálják az informatikai rendszereket (számítástechnikai eszközöket, híradós felszereléseket) is a bevásárlás előtt. De amíg a legpontosabb részletekig ismertté nem válnak a NATO technikai feltételei, nem kezdődnek el a beszerzések.

szerző
Vultur Csaba
publikálva
1997/43. (10. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra