Neneh Cherry Stockholmban született 1964-ben, a mamája, Moki, svéd festőnő, a papája afrikai dobos, Ahmadu Jah nevű. Nem ő nevelte fel Cherryt, hanem a dzsessztrombitás Don, tőle kapta a nevét. Ahmaduval csak tizenöt éves korában melegedett összébb, amikor meglátogatták a családját Afrikában. Addigra abbahagyta a tanulmányait, bajos volt a folytonos Stockholm-New York ingázás közben, de talán még fontosabb: tudott már minden szükségest. - Donnal turnézva, illetve a próbákon fülelve, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, Carla Bley, Gato Barbieri váltak a mestereivé. Hasonlóan megrázó élmény volt az az afrikai út is: minden szín, minden szag, minden íz szokatlan és mégis ismerős - váratlan belegabalyodni a gyökereinkbe, az ilyen.
Aztán Londonba költözött, ahol éppolyan erős hatást tett rá a punk, mint addig a fekete zenék. Tizenhat éves volt, tetőtől talpig magasfeszültség és robbanásveszély - a nagyszerű Rip Rig and Panic jazz/punk/funk-zenekar valójában anélkül választotta énekeséül, hogy akár csak egyszer is hallotta volna azelőtt. Cherry számára addig cseppet sem volt egyértelmű, hogy mit kezdjen magával, épp hivatali teendőket végzett New Yorkban, amikor felkérték londoni barátai. A Rip Rig and Panic három albumot készített 1981-83 között (God, I Am Cold, Attitude), de amikor ´85-ben felbomlott, Cherry már harmadik éve újra Svédországban élt, és 1983-ban született kislányát nevelte.
A nyolcvanas évek közepe így viszonylag csendesebben telt. Matt Johnsonnal duettet énekelt a The The Infected című albumán, ez volt az első jel a Falkland-szigetek elleni háborúval kapcsolatos 82-es kislemeze (Stop The War) után. Az áttörést a Buffalo Stance című hip-hop kislemez hozta 1988 végén, ez Angliában és Amerikában is a toplista harmadik helyére kéredzkedett. Cherry sikerében jelentős szerepe volt szerzőtársának, producerének, barátjának, Cameron "Booga Bear" McVey-nek, akivel 1990 óta házasok. Hatodik éve éltek együtt, s mielőtt ´89-ben megszületett Cherry első szólóalbuma, a Raw Like Sushi, második kislánya, Tyson Cherry Kwewanda McVey is világot látott. Debütáló album ritkán robban ekkorát; a brit díjkiosztón Cherry a legjobb nemzetközi énekesnőnek kijáró díjat markolhatta fel. A hip-hop, a rap, a soul, a blues és a funky - mindaz, ami Cherry számára a zenét jelentette, pompásan adagolva jelent meg a lemezen. A Fine Young Cannibalsszal turnézva népszerűsíthette volna tovább, de le kellett mondania az utazást: egy MTV-felvétel után a Lyme-kór tüneteivel összeesett.
Mielőtt ´92-ben megjelent Cherry második albuma, a Homebrew, a Cole Porter-dalokból készült Red Hot+Blue című válogatáson ért el kirívó sikert az I´ve Got You Under My Skin című dallal. A Homebrew kevésbé volt átütő, mint a Raw Like Sushi, kedvező fogadtatását ezúttal érzékenységének, visszafogottságának köszönhette, s bizonyára újabb hívekkel gazdagította Cherryt a Michael Stipe-pal előadott duett is. Hasonlóképp, mint két év múlva az MTV-nagydíjas világsláger, a Youssou N´Dourral közös - eddig N´Dour The Guide című albumán hallható - 7 Seconds. Cherry legújabb, Man című albumára azonban most ez a dal is rákerült, akárcsak a tavalyi, Marvin Gaye tribute-válogatásáról (Inner City Blues) ismert Trouble Man.
Tehát 1996 nyara: Man. Ezt az ötven percet a Woman című igen szép kislemez előlegezte meg, James Brown It´s A Man´s Worldjének parafrázisa. Ebben a Suede-ből jól ismert Bernard Butler gitározik, de a Man stigmatikusabb közreműködőjeként inkább Tricky említendő, hiszen az albumhoz közelíthető két irányból a triphopé a frissebb s talán jellemzőbb hatás. A másiknak a Marvin Gaye-jel vagy Billie Holidayjel tartósított "örök szerelem" lehet a neve, és nagyon jó, hogy így van: minden szín, minden szag, minden íz szokatlan és mégis ismerős.
- marló -
Virgin
