Magyar tenger

publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Úszószövetségben az olimpia előtt jegyzőkönyvet hamisítottak. Az ügy egyértelmű bizonyítottsága lehetetlenné tett mindenféle tagadást. A szövetség elnöke lemondott, a főtitkár beismerte vétkességét, a belügyminiszter fejeket követelt, a nemzetközi sportsajtó egyik része kivárt, másik része, főleg a magyar úszósikerek miatt frusztrált németeké, kárörvendett, és majdnem jött, aminek jönnie kellett volna, ha történetesen nem Magyarországon élünk. Ám itt élünk, így hát az Úszószövetség szombati közgyűlésén a lemondott elnököt és a személyes felelősségét elismerő főtitkárt újraválasztották, mondhatni, egyhangúan.

Az Úszószövetségben az olimpia előtt jegyzőkönyvet hamisítottak. Az ügy egyértelmű bizonyítottsága lehetetlenné tett mindenféle tagadást. A szövetség elnöke lemondott, a főtitkár beismerte vétkességét, a belügyminiszter fejeket követelt, a nemzetközi sportsajtó egyik része kivárt, másik része, főleg a magyar úszósikerek miatt frusztrált németeké, kárörvendett, és majdnem jött, aminek jönnie kellett volna, ha történetesen nem Magyarországon élünk. Ám itt élünk, így hát az Úszószövetség szombati közgyűlésén a lemondott elnököt és a személyes felelősségét elismerő főtitkárt újraválasztották, mondhatni, egyhangúan.

A vétkes magyar ember, ha bűne nyilvánvalóvá válik, különös hajlamot érez arra, hogy egyszer csak fondorlatos összeesküvésre hívja föl a figyelmet, vagy éppen tette erkölcsi magasságba emelésével mutasson rá a mélyebb igazságokra, esetleg a világ úgynevezett egyetemes mocskosságára hivatkozva háborogjon, mondván, ő bizony kismiska ahhoz képest. Az Úszószövetség tisztviselői, valamint az őket pénzelők sem tettek másként: beszéltek kegyes csalásról, személyük ellen indult médiahadjáratról, az ő eljárásukhoz hasonló nemzetközi gyakorlatról, mindenről, úgyhogy a végén magát a tényt (vagyis azt, hogy ők végső soron közönséges csalók) érdektelen, mínuszos hírré degradálták.

És a végén aztán jól el is hitték.

publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk