Alkotmánybírók jelölése: Holtpont

szerző
Somos András
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tökéletes patthelyzet: az alkotmánybírók jelölésével foglalkozó parlamenti bizottságban a múlt héten sem sikerült megegyezniük a pártoknak. A ma még kilenc taggal ülésező, de decembertől esetleg a határozatképesség határára - nyolc főre - csökkenő Alkotmánybíróság tárgyalási üteme jelentősen lelassulhat, ha a két éve fennálló mulasztásos alkotmánysértés állapotát a parlament fel nem számolja.

Tökéletes patthelyzet: az alkotmánybírók jelölésével foglalkozó parlamenti bizottságban a múlt héten sem sikerült megegyezniük a pártoknak. A ma még kilenc taggal ülésező, de decembertől esetleg a határozatképesség határára - nyolc főre - csökkenő Alkotmánybíróság tárgyalási üteme jelentősen lelassulhat, ha a két éve fennálló mulasztásos alkotmánysértés állapotát a parlament fel nem számolja.

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága (AB) 1990. január 1-je óta a legfőbb jogőr a magyar közjogi rendszerben. Az elmúlt hat évben a törvények, a szerződések és az egyéb jogforrások alkotmányosságának a vizsgálata állandó támadások célpontja volt; a legtöbb szurkálás a politikai pártoktól jött, a nekik nem tetsző AB-határozatok kapcsán részrehajlással vádolták a grémiumot. Innen nézve nem csodálkozhatunk azon, hogy midőn e testület jövőbeli erőviszonyait próbálják kisakkozni a döntéshozók, hónapokig nem mozdul semmi sem ez ügyben.

Hogy a jelölésről mi az aktuális álláspontja a jelenlegi koalíciónak, az Dornbach Alajos (SZDSZ) szavaiból kitalálható: "Azért osztották az AB-tagok megválasztását három ciklusra, hogy háromféle kormánytöbbség értékválasztása érvényesüljön." 1994-ben a mostani kormánypártok Sólyom Lászlónak, az AB elnökének korábbi véleményét is figyelembe véve - hogy kilenc bíró továbbra is elegendő lenne az ügyek ellátásához - módosították az alkotmányt úgy, hogy tizenegy tagúvá váljék a testület (tehát két további bíró e ciklusbeli megválasztásához ragaszkodott a koalíció).

Múlt ősz óta egy helyben topog

a jelölőbizottság, ráadásul helyzetét az is nehezíti, hogy az ez év decemberében megszűnő újabb mandátum (Schmidt Péter alkotmánybíró betölti 70. életévét) a pártokat - a törvény értelmében három hónappal a megüresedés előtt - egy újabb hely betöltésére kényszeríti.

A kormányoldal eredetileg két bírójelölt személyére tett javaslatot, az ellenzék viszont a két hely egyikére igényt tartott: a koalíciós jelölteket szakmailag elfogadták volna ugyan, azt viszont már nem, hogy mindkét helyre a koalíció jelöljön. A parlament nyári szünete előtt Gál Zoltán házelnök - tekintettel Schmidt Péter majdani távozására - azt javasolta a bizottságnak, hogy a három helyre egy-egy személyt a két kormánypárt, egyet az ellenzék jelöljön. (A megüresedő helyre csak konszenzussal ajánlható bíró, válaszoltak jobbról: az öt ellenzéki párt három jelöltet terjesztett elő, amit a koalíció elfogadhatatlannak tartott.) Kónya Imre szerint a törvénysértés felelősségét elhárítva az ellenzék többségi előterjesztést tett, amelyben - a kisgazdák támogatása nélkül - hivatalosan jelölték Varga Csabát (egykor az ELTE jogi karán, ma a "Pázmányon" tanít jogfilozófiát; Antall József jogi tanácsadójaként dolgozott a Miniszterelnöki Kabinetirodában is), illetve Bruhács Jánost, a Pécsen nemzetközi jogot tanító szakembert, aki a Magyar Atlanti Tanács alelnöke és a Magyar Unesco Bizottság tagja. (További adalékok: Varga Csaba egykori publikációjában védelmébe vette az Antall-kormány első igazságtételi koncepcióját, az AB által alkotmányellenesnek ítélt "Zétényi-Takács"-ot, míg Bruhács János Balsai István exminiszter felkérésére - a nemrég szintén alkotmányellenesnek nyilvánított, bár sokak által végrehajthatónak tartott - az 56-os sortüzek büntethetőségéről szóló törvényhez írt szakvéleményében a nemzetközi jog prioritására hivatkozott és az el nem évülés mellett érvelt.) Megerősített értesülésünk szerint Sólyom László egy magánbeszélgetésben úgy vélekedett, hogy az AB ellehetetlenítésének tekintené Varga megválasztását. Nem reagált kedvezőbben az elnök akkor sem, amikor a Fidesz Pokol Béla jelölését nyilvánosságra hozta, és akkor sem, amikor nevezett Pokol Béla (úgy is mint Torgyán József tanácsadója), amerikai példára hivatkozva, a Legfelsőbb Bíróságra kívánta volna testálni az AB feladatkörét. Azóta mesélik szívesen koalíciós politikusok azt az anekdotát, hogy amikor a Bokros-csomag elvérzett az Alkotmánybíróságon, köreikben jelentős mozgalom szerveződött Pokol Béla alkotmánybíróvá jelölésére - hadd egye Sólyom elnök a kefét.

A koalíció jelöltjei

közül legnagyobb esélye Lamm Vanda nemzetközi jogász professzornak, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatónőjének van (politikusok szerint éppen azért, mert egyedüli nő a jelöltek között), Toller László (MSZP), a jelölőbizottság egyik tagja legalábbis az ő nevét említette sokat sejtetően. A szocialisták favoritjának tartják Holló Andrást, az AB főtitkárát is, aki a rendszerváltás előtt az Igazságügyi Minisztérium Alkotmányelőkészítő és Kodifikációs Titkárságán dolgozott (egyes informátorok szerint szoros kapcsolatokat épített ki a pártbizottsággal, mások szerint viszont ez akkor elkerülhetetlen volt). Õt aktívan támogatja Sólyom László is. A kisebbik koalíciós párt jelöltjeként Halmai Gábor alkotmányjogász neve merült föl (ő az ELTE jogi karán, illetve a Közép-európai Egyetemen tanít, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének és a Nyilvánosság Klubnak alapító tagja s nemrégiben még az AB főtanácsosa volt).

Információnk szerint e patthelyzetben a kisgazdapárt elnöke Németh Jánost, az Országos Választási Bizottság Elnökének (ELTE polgári eljárásjogi tanszék) jelölését ajánlotta megfontolásra. Õt a koalíció mint "konszenzusos" ellenzéki jelöltet szívesen látná, ám a többi ellenzéki párt úgy véli - mondja Kónya Imre -, hogy amennyiben lemondanak a már javasolt személyek megválasztásáról, "ezzel azt üzennénk mindenkinek, hogy aki az ellenzékkel `hírbe keveredik`, az hiába tekintélyes tudós, csak akkor reménykedhet az őt tudása alapján megillető nem politikai tisztség elnyerésében, ha a koalíció oldalán keresi a kapcsolatokat".

A koalíció tárgyalási stratégiája

miatt egyébként még júliusban lemondott bizottsági tagságáról a szocialista Avarkeszi Dezső (a helyére került be Toller László, aki semmiről nem beszél, "míg megegyezés nem születik"). Avarkeszi többször kezdeményezte, hogy a Koalíciós Egyeztető Tanácsban gondolják újra tárgyalási technikájukat: "vagy fogadjuk el az ellenzék feltételeit, vagy pedig a jelölés szabályain változtassunk". Utóbbit Dornbach Alajos csak a jelenlegi alkotmány keretei között tudja elképzelni, amivel a kormánypártok eloszlathatnák többek között Isépy Tamás (KDNP) aggályait a koalíciós erőpolitikára vonatkozóan. Az SZDSZ-es honatya a Narancsnak elmondta: ha a jelölőbizottság pártösszetételének meghagyásával, ám erőarányos szavazati rendszerre változtatva történne a jelölés, a probléma véglegesen rendezhető volna. Átmeneti megoldásként elképzelhetőnek tartja azt is, hogy valamely szakmai testület (például az Országos Bírói Tanács) tenné meg a személyekre vonatkozó ajánlást a bizottság számára. Ugyanezt Kónya Imre is lehetségesnek nevezi a megüresedő, harmadik bírói hely esetében, ám Dornbach Alajossal ellentétben azt már nem, hogy az alkotmánymódosítási moratórium elmúlásával ez az alkotmányban is helyet kapjon. (A jelölés szabályának módosítását, ami ezt az egész vacakolást megnyugtatóan lezárta volna, az ellenzéki pártok leszavazták az alkotmány-előkészítő bizottságban, s így a jelenlegi szabályozás szerepel majd az új alkotmány normaszövegében.)

Ugyancsak feloldhatná ideiglenesen e patthelyzetet az AB-ről szóló törvény olyan értelmű megváltoztatása, hogy az AB határozatképességéhez ne nyolc, hanem csak hét bíró szavazata legyen elegendő. Kérdés persze, hogy ehhez mit szólna a nagy tekintélyű testület.

Sólyom László szóvivője, Javorniczky István emlékeztet, hogy "az elnök úr több mint két éve hangoztatja, hogy az Országgyűlés a

mulasztásos alkotmánysértés

állapotát tartja fenn, ami szerinte megdöbbentő". Az AB határozatképessége 1998 februárjáig, az újabb mandátumok megszűnéséig fenntartható nyolc bíróval is, nem válik tehát működésképtelenné a testület, csak kevesebb ügyet tud majd megtárgyalni. Egy bíró átlag évi ötven ügyet lát el.

Amennyiben a koalíció hajlandó a konszenzusra, az ellenzék visszavonja a hivatalos előterjesztést. "Nem képzelhető el, hogy azt az 1989 óta tartó hagyományt, hogy az ellentétes érdekeltségű jelölők meg tudnak egyezni az alkotmánybíró-jelöltek személyében, most félretegyük" - mondja Kónya Imre. Az ellenzék mindenesetre tett egy gesztust: felajánlotta, hogy a koalíció válasszon jelöltjeik közül. A labda immáron a kormánypártok térfelén.

Somos András


Eddig

Az 1989-ben 11, majd 15 főre tervezett AB első öt tagját még az "egypárti" parlament választotta, de már a kerekasztal-tárgyalások megegyezése alapján: kettőt-kettőt jelölt az MSZMP és az ellenzék, Solt Pál "semlegesként" került be. (Megállapodás született arról is, hogy ciklusonként öt-öt további bírót választanak meg - elméletben így a mindenkori kormánykoalíciótól csak részlegesen függ az AB: az Országgyűlés a felterjesztett személyeket kétharmados többséggel választja meg. Az 1989-ben módosított alkotmányba később fideszes javaslatra került be az a formális jelölési rendszer, amelyben a frakciónként egy-egy képviselőből álló bizottság javasolja a bírókat.) Az 1990-ben felállt új Országgyűlés további hat alkotmánybírót választott: azért nem csak ötöt, mert időközben Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett. Hercegh Géza 1993-ban a Hágai Nemzetközi Bíróság tagja lett, ezzel a létszám kilencre csökkent, ami máig nem változott. A személyekről rövid idő alatt sikerült megegyezni. A konszenzuskényszert az teremtette meg, hogy a bizottságban három kormánypárti és három ellenzéki párt képviselője ült. Kónya Imre (MDNP, akkoriban: MDF) a személyeket érintő, szokatlanul hamar létrejött megállapodásról úgy fogalmaz, hogy a törésvonal ilyen kérdésekben nem az MDF-KDNP-Kisgazdapárt koalíció és ellenzéke között volt, hanem a rendszerváltók és a szocializmushoz kötődők között. "Antall József és a mögötte álló centrum jogfilozófiai felfogásában sokkal több azonosság volt azzal, amit az SZDSZ-es Tölgyessy képviselt, mint azzal, amit mondjuk az MDF-es Csurka. Akár Tölgyessyéktől, akár tőlünk jött a személyi javaslat, az lényegében ugyanazt jelentette." Dornbach Alajos (SZDSZ) szerint - aki a jelöltekről Sólyom Lászlóval, az AB elnökével maga tárgyalt - a "négy konzervatív értékrendű bíró" jelölésébe éppen az exkormánytöbbség politikai felelőssége miatt ment bele az ellenzék. (Az AB belső viszonyait jól ismerő informátorunk túlzásnak tartja a "négy konzervatív értékrendű" alkotmánybíróról szóló megjegyzést, ez szerinte csak kettőre áll.)

Az alkotmánybírók mandátuma kilenc évre szól, s ez egyszer hosszabbítható meg.

szerző
Somos András
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra