Mert ritka az olyan világhírű egyetem, amelyet egy újságospavilon köré szerveztek, márpedig a Massachusetts állami Cambridge-ben a Harvard egyetem ilyen. A Harvard egyetem az nem a rektor hivatala a Massachusetts Hallban, meg a Sever Hall - ahol a Love Story című filmben Ali McGraw megvallja Ryan O´Neillnek, hogy leukémiás -, meg a Widener könyvtár, mely a Kongresszusi után a második legnagyobb az Egyesült Államokban. A Harvard egyetem legjellegzetesebb pontja kétségtelenül a Harvard Square, noha ez hivatalosan nem része a felsőoktatási intézménynek, a Harvard Square pedig még kétségtelenebbül az Out of Town hírlapkioszk köré szerveződik. (Nem mindig volt ez így, archív fényképek tanúsítják, hogy még a század elején sem lehetett ott találni az újságost, de az még nem a média kora volt, s történetünk szempontjából amúgy is lényegtelen.) A kioszkban egyébként emberes a választék, a South China Morning Post éppúgy kapható, mint a Buenos Aires-i El Mondo, a jamaicai The Gleaner; a Gazeta Wyborcza, a Slobodna Dalmacija és a szarajevói Oslobodjenje éppúgy, mint a New York-i Novoye Russkoye Slovo vagy a bostoni orosz ajkú taxispopuláció kedvelt Bostonski Kurirja. (És akkor a speciális érdeklődésre számot tartó magazinokról, mint például a kéttucatnyi tetováló, body piercinges, illetve a súlyosabb aberrációkat felvonultató lefóliázott kiadványokról nem szóltam.) Magyar nyelvű lap nincs, egy időben biztató kezdeményezések bimbóztak egy bizonyos Magyar Narancs című kiadvány beemelésére a választékstruktúrába, de ez sem szökkent szárba.
A téren van a Harvard Coop, ahol papíráru és göngyöleg mellett az egyetem szimbólumaival díszített ruhadarabok kaphatók. Mellette a BayBank épülete a maga sajátosan keveredett orosz-zsidó, libanoni, örmény, délkínai és fekete kiszolgálószemélyzetével. Aztán a Mass Army & Navy Shop kínálja baseballsapka- és kamuflázsruha-készletét, a Body Shop pedig tisztálkodószereket az egyetemistáknak. A Kennedy St-i elágazásnál van egy Sauerkraut-szagú német virsliresztoran és sörözde, de oda csak a fejlett északkeletre látogató középnyugati turisták térnek be koleszterinszintjüket fokozandó. A Barullóban viszont francia sajtok és paték, kaliforniai borok és designer-kenyerek várják az ínyenceket, kicsit lejjebb van a Leavitt & Pearce, ami valószínűleg a világ egyik legjobb szivarboltja, nem túl messze tőle a világ egyik legjobb könyvesboltja, lehet enni háziasnak mondott hamburgert és igen ergya kínait a Hong Kong étteremben, a Baskin & Robbins fagylaldában pedig van Transsylvania nevű jégkrémmixtúra, ami elsősorban színárnyalatai - szarbarna és húgysárga - miatt nem tud nagyobb népszerűségre vergődni.
Ezt eddig séróból nyomtam, de ezen a ponton utánakerestem a neccen a http://harvard-square.com URL című szöveghelynek, amely valódi újdonságnak számít a virtuális térkialakításban. Az újságosbódéhoz becsatlakoznak az online is elérhető helyi kiadványok, mint a Boston Globe, a Boston Herald vagy a Jewish Boston Online. Telvíziózásilag a Boston TV Dial, real audióban többek között a KISS FM, a karibi zenére szakosodott JAMN 94.5 FM, a WCVB, a WFNX vagy a Boston´s Yiddish Voice WUNR. Ellenőrizhetjük a cappuccino árának változását a Gato Rojo, a Pamplona, a Paradiso és az Au Bon Pain kávézókban. A Cybersmith nyilván a legjobb cybercafé a világon. Kattinthatunk a kommunális politikára, az egészségtudatos táplálkozásra, de a legjelentősebb gyalogátkelőhelyről 30 másodpercenként videófelvétel készül, azaz a világ minden pontján ellenőrizhetjük, hogy barátaink vagy rosszakaróink épségben jutnak-e át az úton. Az igazi cyberérdekesség a harvard-square.com-ban, hogy egy Domino nevű web-karbantartó programmal készül, amelyet a Lotus készített, és még Marc Andreesen, a Netscape innovátora is úgy behalt tőle, hogy a technikák egyesítését javasolta. A Dominóval mindenféle rendszergazdai segédlet nélkül update-olni lehet a web site-ot, és ez az ilyen Harvard Square-i boltok esetében azért jó, mert az írástudatlan takarítónő is meg tudja csinálni. Nem kis dolog: web-jövő a komputer-analfabétáknak.
Para-Kovács Imre
Én-teriőr
A komfortérzésemnek annyi, pedig ettem is, ittam is, mégis csak hülyén mászkálok a lakásban, belenézek a hűtőbe, ki az ablakon, de semmi, feküdni sem jó, sőt feküdni a legrosszabb, meg ülni. Mondjuk az ősz, az egy jó indok, attól lehetne ilyen hangulatom, vagy gyomorpanaszok, epebántalmak, de semmi, még a nap is süt, innen bentről az idő kifejezetten ígéretes, főleg hogy már a fűtés is működik. Most még sör is van, mondjuk nem hideg, de iható, el is mosogattam, szegény anyám, ha látna, de csak nem múlik ez a rohadt feszültség, minden további nélkül belefognék egy komolyabb családirtásba, ha megfelelő lenne hozzá az infrastruktúra, de így csak a tévé marad, pont jókor kapcsolódom be, Sajtóklub, Aczél Endre fejtegeti egy hihetetlenül szerkesztett mondatban, hogy a német-francia barátság francia szalmakazlakban realizálódott német lányokkal, vagy viszont, erre most nem emlékszem pontosan, de még itt sem sírom el magam, teljes letargia, hagyom, hogy ez a hihetetlen gondolat csak úgy elsuhanjon a kora őszi huzatban.
Megeszem egy citromot.
Nem lett jobb, már a karom is zsibbad. Állandóan az jár a fejemben, hogy valahol éppen most zajlik az évszázad bulija, én meg itt szarom el az időt, egész évben nem fog történni semmi, csak pont ma éjjel, és holnaptól mindenki erről fog beszélni, én meg majd ülök csöndben, és érzem, ahogy sugárzik rám a megvetés. Ez az érzés a nyolcvanas évek derekától munkálkodik bennem, úgyhogy mindig lemegyek a városba jól érezni magam, és például egyszer már sikerült is, talán kilencvenegyben, ha jól emlékszem. Ez lesz a kétezredik kibaszott éjjel, amikor találkozunk a sorstársakkal, mintha a gyárba mennénk, menetrendszerű pontossággal, mindig ugyanazokon a helyeken, mindig ugyanazokkal a férfiakkal és nőkkel, annyira tudok hányni magamtól, de amikor véletlenül sikerül legyőzni ezt az ámokkényszert, akkor sem jobb, a csendes estéken paranoid halálba ivás megy a falak között, vagy a félelmek dédelgetése, és az elkerülhetetlen józan pillanatokban berobban az agyba ez a kétségbeesett, undorító valóság, ahol matematikusok és jogászok uralkodnak, én pedig alig bírom visszarántani az ajtószárnyakat, mielőtt végleg ellep a realitás.
Turcsányi Sándor
Láthatás
Egy hónappal a sebtiben bevégzett Tyson-Seldon-döntő előtt Las Vegas városában készült egy videóklip. Arról szólt, hogy egy csávót jól lelőnek, nagy golyó tépte seb tátong a fejin, vagy valamelyik nemes testrészén, de őt ez csak földi ügyeiben zavarja. Annyit mond "I ain´t Mad", és elhúz a mennyországba, ahol már várja a sok fekete angyal: holt muzsikusok. Sammy Davies Jr., Louis Armstrong, Miles Davis, Marvin Gaye és a többiek.
A döntő után pár perccel ezt a csávót, bumm!, tüdőn lőtték, és három nap se kellett, eljöttek a fekete angyalok, hogy vigyék a pokol mélységes fenekére. Oda jutnak a rosszfiúk.
Bishop, az volt a főszemét. Lelőtt egy koreai szatócsot. Na ja, az ilyesmi megesik, pláne, ha az ember egy afroamerikai moziban kavar, gyakori, mint a félszárral felcsatolt kertésznadrág. Aztán ott volt valami Puerto Ricó-i banda meg a nagyszájú főnökük. Õt is ronggyá lőtte Bishop. Ennyi még belefért volna, de a csávó tisztára bekattant, a haverjai ellen fordult. Rálőtt többre is. Tiszta sor volt, tudta a gettóban mindenki: ha ő jön, halott ember közeleg. A jófiúk szerencsésebbjére mindig vigyáz egy filmrendező.
Bishop, a legmeggyőzőbb rosszfiú a Juice című filmből a pokolra került.
A Tyson-Seldon-döntő után egy gangsta rappert lelőttek. Golyó ment a tüdejibe. Híres emberről lévén szó, a rendőrség alapos nyomozásba kezdett. A fekete dobozzal kezdték. Megnézték az áldozat szállodájában működő biztonsági rendszer videófelvételeit. A rapper éppen agyba-főbe ver, majd összerugdos egy fekete bőrű embert, kinek személyazonosságát a rendőrség nem tudta megállapítani. Annyit tudnak, a későbbi gyilkossághoz nincs köze, őt csak megverték.
Mint világosan kitetszik, az a gangsta rossz, gonosz gangsta volt, nem véletlenül került pokolra.
Tupac Shakur - mondják a mindentudók - előre kiszámítható véget ért. Azért még várhatott volna, csak 25 éves volt.
Kovács Kristóf
7, hó
Használt autó: önmozgás megkönnyítésére vagy megnehezítésére használt szerkezet. Korábban - valószínűleg tévesen - az autó leszármazottjának tekintették, az újabb kutatások azonban azt látszanak bizonyítani, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz. Az empíria ugyan továbbra is azt állítja, hogy az autóból használat útján h. a. lesz; az empíria azonban csak féligazságok felfedésére alkalmas. A két minőség közti átmenet valójában egyetlen misztikus, soha senki által rajta nem kapott pillanat, egyfajta átlényegülés kérdése. Ezt a pillanatot követően szokott a h. a. az ember birtokába kerülni, venni át új (illetve pontosabban: használt) tulajdonosa lényegesebb jellemvonásait, utánozni - és ezáltal felfedni - pszichéje váratlannak ható robbanásait, érzékelése perifériájának az egyébként is imaginárius központ rovására történő elburjánzását, valamint tüdeje szortyogó sípolását.
A h. a.-nak nincs márkája (ennek következtében műszaki és egyéb paraméterei sincsenek, még a méreteiről is inkább a lélek önmagával folytatott végtelen alkudozása, illetve ennek eredménye dönt, mint a colstok); a h. a. állapot, minőségét a tulajdonos önértékelése szabja meg. Ennek tudható be a minőség folytonos változása, amely a "rossz", a "silány", illetve a "vacak" jelzők által kijelölt (szükségképpen, ezért gyakran képzelt, olykor valóságos tereptárgyakon, átmeneti jelleggel diszfunkcionálisra állított időn, elszórt háziállatokon, a h. a. saját alkatrészein, továbbá nagyszülő-szurrogátumként is felfogható kisnyugdíjasokon átívelő) pályán fut, az Isten által kidolgozott, később Doom néven tökéletesített videójáték szabályait - amelyben maga a játékos, bár erre csak késve, a játék végével döbbenhet rá, a mellékszereplők egyike - követve.
A h. a.-val kapcsolatos önértékelés alapja ugyanis a folyamatos hazugság, ami ebben az esetben nem azt jelenti, hogy az önértékelés eredménye (amely amúgy is csak egyféle - lesújtó - lehet) nem felel meg a valóságnak, hanem azt, hogy a következtetésekhez nem a megfelelő módon jutott az önértékelő, amikor magának vindikálta azt a jogot, ami csak másik embereknek jár, vagyis hogy ítéletet hozzanak róla, majd - amennyiben stílusérzékük van annyira fejlett, autójuk védelméből csodálkozást vagy egykedvet mímelő arccal kinézve - végrehajtsák azt.
