Volt először a mindennapi élet szovjetizálódása, lett új magyar szó: zabrálni, szegény nagyapám nem engedte a családot szotyit enni, mondván, az megszállócsemege (a tökmag megengedett, sőt támogatott volt), viseltünk pufajkát meg usánkát (amit rajtuk és rajtunk kívül már csak Babrak Karmal és New York-i festőművészek viseltek). Aztán lett itten globalizálódás, jön a MacWorld, egyre több a pulykamell és az ásványvíz, egyre kevesebb a nőkön a szőr, kokakolonizáció (NB., kezdünk tanulni dolgozni is). Sokakat foglalkoztatott az, hogy milyen kulturális tartalmakkal és dinamikákkal írható le az, amikor egy uralkodó kultúra befolyással van egy másikra. Schlörer történész egy fizikai metaforával, a "kultúrlejtő" fogalmával él, mondván, ahogy halad az ember kelet felé Európában, úgy slamposodnak a nyugati kultúra vívmányai, Bibó hasonlót állít egy textilipari metaforával, amikor azt mondja, hogy a kkeurópai kultúra a nyugatira emlékeztet, csak "egyszerűbb szövedékben".
E gondolatok számára evidencia, ami sokak számára még mindig nem, hogy egy üveg kóla nem ugyanaz Novoszibirszkben, mint San Diegóban. Mai elmélkedéseinket néhány olyan példa számbavételének szenteljük, amelyek a következő tézist illusztrálják: a kulturális imperializmus nem karikacsapás, hanem maga is változik, miközben változtat.
A nyugat és kelet közötti különbség leírásában a jövedelem, a birtokolt autók minősége, az alkoholizálás, a csecsemőhalandóság vagy az öngyilkosság mértéke jól ismert példák, úgyhogy félre is tesszük őket. Ám a mindennapi élet élettől duzzadó példái mellett csupán élettelen eszme a GDP vagy az egy főre eső fogkefefogyasztás. (Mai társadalomtudós vagy szellemtörténész számára megkerülhetetlen forrásmunka Fábry dizájncentere.) Vegyük például az áruházak elé kiakasztott cégzászlókat: Nyugat. Egyszer sem húzták le őket, hogy kimossák? Kelet. Vagy vegyük például a mai magyar bankrendszer hőskorából (1991) származó példát. Bankkártya? Nyugat. A pénzkiadó automaták nincsenek összekötve, így egy taxi hordja be a bankfiókokból esténként a központba a floppykat összesíteni? Kelet. Más-más átváltási áron váltják be a százdollárost, attól függően, hogy a) mikor nyomták, b) van-e rajta szakadás, c) van-e rajta firka? Oroszország. Elem? Nyugat. Féltartós elem? Kelet. Csoki? Nyugat. A fehér bevonat nem befolyásolja...? Kelet. (NB., láttuk már amerikai csokipapíron is.) A közértben műanyag tálkában adják a virslisalátát? Nyugat. Aztán vastagon becsomagolják papírba, mert nincs fedő a műanyag dobozhoz? Kelet. Kifliszacskó? Nyugat. Nemzetiszínű sáv a kifliszacskó sarkán? Kelet (plusz USA). De a leggazdagabb példát a legrejtettebb privátszféra, a WC adja. Megszégyenítő rejtvény a lehúzóval és a csappal, plusz víztakarékos modell? Nyugat. Láncos "angolvécé"? Magyarország. Pereméig földbe süllyesztett, "keletiesített" angolvécé? Szovjet laktanya Magyarországon. A lakóházakban már angolvécé, de itt a szemetesbe dobják a szaros vécépapírt a fővárosba ruccanó vidéki atyafiak? McDonald´s, Moszkva.
