Van-e élet a Corvin közben, a filmvetítéseket, koszorúzásokat és tüntetéseket leszámítva? Elsőre úgy tűnik, nincs. Összesen hét különféle emlékobjektum (kopjafától a zászlórúdig) található ötvenhatról, a mozit pedig csak megkerülni lehet, kikerülni nem. Ráadásul a kerek évforduló és a szuperkinó megnyitása totális tereprendezést eredményezett: a terület sétálóutcává vált, a vasárnap délutáni depresszió ezentúl lábon is kihordható, mondjuk A három testőr Afrikában megtekintése után. A városszépítési mutatvány azonban áldozatokat is követelt: A kis Valentinóból meg a Szárnyas ügynökből ismerős droszt megszűnt, a taxisöntudat romokban hever, jobban, mint a magyar filmgyártás, és ezen nem segíthet sem a dolby stereo sound system, sem Pongrátz Gergely. A legjellegzetesebb hely viszont sebesülés nélkül megúszta a nagy átalakítást.
A Gól presszó
kívülről megakocsma benyomását kelti. A kézzel festett hatalmas cégéren jellegzetes epizódot figyelhetünk meg a tulaj, Sándor Csikar ifjúkorából: a legendás 7-es céloz, a kapus vetődik, de a GÓL feliratból már sejthetjük a történet végét. Egyetlen szépséghibája csupán az "Ó" betűből kikukucskáló ventilátor, ami már korábban ledarálhatta a bőrbogyót, de a napsütötte terasz még a Trainspotting nézőit is idecsalogatja egy overdózis erejéig. Odabent, leszámítva egy ismert sörgyár tolakodó marketingmunkáját és az árakat, tökéletes időutazásban részesülhet az érzékeny italozó is, miközben összeszűkül a tér. A negyven négyzetméternél nem nagyobb, félkör alakú helyiség plüsskanapékkal, homlokzati tapétacsíkokkal, buktatott függönyökkel és triple seckel (!) az itallapon a hatvanas évek "titkos találkahely"-hangulatát rekonstruálja: annak idején kizárólag megtévedt családapák jártak ilyen helyekre alkalmi partnerükkel. Sokkal inkább Beamter Bubit idézi mindez, mint a labdarúgást, bár a sarokban elhelyezett Jácint típusú színes televízió biztosan más véleményen lenne egy Bajnokok Ligája-közvetítés után. Szóval semmi aranycsapatos relikvia, viszont a kávéként felszolgált koffeinszörp, az ecetes vörösbor és az első kortyra mentolos melasznak tűnő csapolt sör ellenére is masszív törzsközönség látogatja, valószínűleg a Práter utca felől. A kora délutáni vicccsokorban helyet kapott néhány nem rasszista vicc is, és megtudhattuk, hogy a házmesterpisti kinézetű pasas kajakra megkapta-e a skorpiócsípés elleni szérumot, valamint hogy Margitka fogyókúrás sört iszik. Már most megjósolható, hogy a Gól hamarosan az őslakók rezervátuma lesz a Corvin közben, ugyanis nyilvánvaló az újjáépítők célja: szalonképessé tenni egy darabkát a VIII. kerületből.
Ez a tér lesz a végső,
ahol a kerület véget ér és elkezdődik majd, ahol a hely szellemét csúcstechnikával öntik nyakon. Egy centrum lesz, ami egyszerre történelmi és korszerű, amit mindenki szeret és büszke rá. Az álmokban már pazar kis üzletecskék, kávézók jelenhettek meg, de a Gól, az ortopédcipészet, Kiss István lepattant szabászata vagy Kőszegi üvegcsiszoló mester műhelye belerondít az ábrándokba. A hangszerbizományi lebegtet, még újíthat. A proli Józsefváros süllyedő objektumai ma még láthatók itt, aztán egy szép napon jön majd valaki, és jól kivásárolja őket a frissen renovált házak üzlethelyiségeiből. Közel az idő, hogy ez a köz is csupán az üzlet és tisztesség találkahelye lesz, mint a mögötte található Klub 007. Az emlékek fotópapírra kerülnek majd egy várostörténeti kiállításon, a szerelmespárok meg beülhetnek a nem olcsó moziba.
- sisso-legát -
