Az 56-os villamos felkészülten várhatja az európai csatlakozást. A kocsit tervezői hatajtósra (3+3) álmodták, így zavartalan lehet a fel-, illetve leszállás.
Az utasok kényelmét
28 darab ülő- és 72 darab állóhely garantálja. Néha azonban az is előfordul, hogy több nyugdíjas kerül egy-egy kocsiba. Ilyenkor az ablakon bambán kibámuló utas jelentős zaklatásnak van kitéve. Ez egy hétköznapi bot vagy konzervekkel kellően kitömött bevásárlószatyor segítségével megy végbe. Ezek hiányában könyök-, váll- és kézmunka is engedélyezett. A villamos sebessége kedvező időjárási feltételek mellett elérheti a 65 km/h-t is, de erre szüksége is van, ha figyelembe vesszük, hogy a tizenöt megállót magában foglaló útszakasz megtételére a vezetőnek mindössze 17 perc áll a rendelkezésére. A tervezők igyekeztek az utasok kényelmét és esztétikai érzékenységét is figyelembe venni. Éjszakába nyúló vitákat okozott a párnázott ülések műbőr borítása színének kiválasztása. A végső szavazáson a feketepártiak nyertek 12:2 arányban. A panorámaablak elfogadása kevesebb gondot okozott: az ellentétet itt az szülte, hogy elégedjenek-e meg a Hűvösvölgy látványával, vagy inkább a használható reklámfelületet növeljék.
Elégedetlenkedő utasok
természetesen mindig vannak, akik az egyediséget hiányolják a tervezőktől, és ezért az összképet sajátos módon változtatják meg. Az egyszerű tahó, aki "Dávid-csillag egyenlő SZDSZ" vagy "Söpörjük ki a népnyúzó idegeneket" feliratú matricákat használ. Az élelmes vállalkozó, aki speciálisan csakis tömegközlekedési eszközre tervezett cetliket gyártatott és ragasztgat a villamos üvegére, így csalogatva magához a potenciális ügyfeleket. A kreatív, aki általában filccel dolgozik, célja vélt tehetségének bebizonyítása. És van a tökhülye, aki otthon kapaszkodókat és fekete műbőrdarabokat gyűjtöget.
Moszkva tér,
az 56-os villamos útjának kezdete. A hatalmas szökőkút ellenére egész jól belátható a budai közlekedés legnagyobb csomópontja. Még a villamosról is észrevehető a busz zuhanásának tavalyi helye. A növényzet kinőtt ugyan a környékén, és a biztonsági korlát is elég masszívnak tűnik, mégis szemmel láthatóan kevesen beszélnek meg randevút ott.
Sok embernek hagyhatott mély nyomokat az emlékezetében az Adyligeti határőrlaktanya megállója. Már messziről feltűnik az építők azon igénye, hogy jelezzék, itt valami más is van, mint a hűvösvölgyi villasor. A pirosra festett téglakerítés, a fehérre festett betonkeret és a zöldre festett nagy kapu még a messziről jött idegennel is tudathatja, hogy nálunk első a nemzeti öntudat. Az előző rendszer ideje alatt egyébként úgy jellemezték a határőrséget, mint a Magyar Néphadsereg elitalakulatát. Ez abban merült ki, hogy a nyolc általánosa mindenkinek megvolt, beleértve a hivatásos állományt is. Inni azonban itt is legalább annyit tud baka, altiszt és tiszt, mint akármelyik mezei laktanyában. Valószínűleg volt katona az a leleményes vállalkozó, aki a bejárati kapuval szemben nyitotta meg italkimérését.
A Hűvösvölgy felé
haladva fokozatosan eltűnnek a civilizáció nyomai, eltűnnek a kamerával őrzött villák, majd az aszfaltozott út is elszűkül, a villamos kiér a végállomásra, már mindenfelé csak zöld van, amerre a szem ellát. Hűvösvölgyhöz érve az ember megpillantja a század elején épített megálló összefirkált, szétvert és lehányt pavilonját, és rájön, hogy még mindig nincs elég messze attól, amit úgy neveznek: Budapest.
Gergácz József
