Az eleve ideiglenesnek indult Tosovsky-kabinet regnálásának fél éve, külországi érdeklődők számára csendesnek tűnhetett. Csehország jóformán csak Havel elnök soros áprilisi betegségével és egy-két mára már ugyancsak megszokottá vált kínos romabotránnyal vétette észre magát a világsajtóban. Sorra érkeztek az O. K. jelzések a NATO-tagság ügyében, s a jobb érzésű világ naponta leste a kórházi jelentéseket, előbb Innsbruckból, majd a prágai Honvéd Kórházból. Mikor az elnököt hazaengedték (lábadozni tért lányi kastélyába, érdekes, december eleji utolsó tudósításunk idején is ugyanezt csinálta), ez a szál is elhalványult.
Nos, ez ügyben csupa jó hírrel szolgálhatunk.
Havel köszöni, jól van
A különböző cseh televíziók és rádiók úgyszólván napi rendszerességgel kapcsolnak Lányba, ahol az elnök derűsen sétálgat jól ápolt felesége társaságában a jól ápolt parkban, és vegzál egy kutyát. Váratlanul fölragad egy (a park persze annyira gondozott, hogy arra gyanakodhatni, előre odakészített) botot, elhajítja és szól: "prines", a derék négylábú pedig teszi a dolgát. Dagmar asszony sikkant egy decenset, "Pozor, Vasku!", azaz "Vigyázz, Vasek!", tán még tartózkodnod kéne az ugrálástól, ám az elnök fékezhetetlen. Utókezelésének legfontosabb, eredetileg május végére tervezett műtétjét, egy a vastagbeléhez csatolt protézis eltávolítását a különösen fontos belpolitikai eseményekre való tekintettel két hónappal (július végére) elhalasztották, s e tény, úgy tűnik, csak fokozza aktivitását.
Az idillikus kastélyparki képeken túl ugyanis az elnök maga is szügyig gázol a kampányban. Telenyilatkozza a médiát azzal a nem eléggé felbecsülhető szándékkal, hogy jó tanácsokkal lássa el az ő népét a fontos döntés előtt. Megszólalásait nagyon is éles kritikai hang jellemzi, ne szépítsük, minden szóba jöhető párt vastagon megkapja tőle a magáét, az egy szem Szabadság Uniót (Unie Svobody, a továbbiakban: US) kivéve. Ezt sokan nem nézik jó szemmel, és az US-t úgy emlegetik, hogy "a Vár pártja". az elnök utóbbi nyilatkozatai között viszont akadt egy, ami egészen más szempontból bizonyult történelminek. Először rontott neki egy olyan tabunak, amit még a cseh politikai életben szép számmal fellelhető szélsőségesek sem nagyon mertek piszkálni eddig. Saját utódlásának lehetőségeiről ejtett szót.
A múlt hét végén egy rádióműsorban szerepelt Tomás Halík katolikus pappal. Ez az érdemdús férfiú a Károly Egyetem professzora, teológus, szociológus. Beszélgettek mindenféléről, amikor Havel belefogott, a maga már-már megszokottá vált kritikus hangján, hogy az ország következő elnöke vagy egy éppen uralkodó párt erős embere lesz, vagy egy teljesen semleges arc, mondjuk egy egyiptológus professzor, aki beszél tizenöt nyelven és a légynek sem árt, politikán kívüli személy. Havel szerint ez nem helyes. Õ egy TGM-szerű figurát szeretne utódjaként látni. (Mielőtt nemzeti öntudatunk erősebben felhorgadna, és helyeslően célozgatni kezdenénk Mátyás királyra, aki a cseh trónt is magáénak tudhatta, pontosítsunk. Az elnök Tomás Garrigue Masarykra gondolt, természetesen.) Ezenkívül még azt is mondta, hogy a maga részéről nagyon is bírná, ha Halík úr lenne ez a bizonyos utód. Bumm! Szerencsére rádióműsor volt, így nem tudható, hányan estek az asztal alá a finoman szólva is különös bejelentés hallatán. Maga Havel is megdöbbenhetett saját kijelentésén, hát sietve hozzáfűzte, hogy legalább még hét olyan nevet tudna említeni, akik ugyancsak nagyon klassz elnökök lennének. De nem említett egyet sem.
Maga Halík azt mondta, hogy erre az egészséges emberek 97 százaléka nemet mondana, és 3 százalék talán azért egyezne bele, mert nem találna senki mást.
Politikai megfigyelők szerint egy katolikus papnak gyakorlatilag semmi esélye az elnöki posztra. Ezt Havelnak is kell tudnia, így váratlan bejelentésének okát e pillanatban még csak találgatni sem lehet. Az a fő, hogy jól van. Ez sem volt mindig így.
Még javában nyomta az ágyat, amikor egy jelentősebb összeesküvési ügy egyik főszereplőjévé vált. Kvázi kinyírta az első két demokratikus választás győztesét, a Polgári Demokrata Pártot (Obcánská Demokratická Strana, a továbbiakban: ODS). Előkerült egy szép hosszú levél, ami a hatvannyolc utáni demokratikus ellenállás Havel-nagyságrendű hősétől, Jan Rumltól (az US mostani elnökétől) ment Olrich Cernynek, a Külföldi Kapcsolatok és Információs Hivatal nevű állami kémszervezet főnökéhez, furamód a szlovák belügyminisztérium pecsétes papírján. Ebben az állt, hogy buktassuk meg Klaust, külföldről importált kompromittáció, széles körű hitelrontás és knédlihamisítás útján. A levélhez egy Havelnál tartott titkos találkozó híre is járult, ahol a brainstorming tárgyát ugyancsak a levélben foglalt problematikum képezte.
E botrány kipattantója maga Milos Zeman, az immár hosszú ideje legnépszerűbb párt, a szocdemek (a továbbiakban: szocdemek) vezére volt.
Persze cáfolt rögtön boldog-boldogtalan, Ruml följelentette Zemant, a szlovák kémek buta arcot vágtak (az ilyesmi úgyszólván mindennapos náluk): Havel, ki az? Na, pont nála mi soha nem szaglásztunk, és a cselédlány sem őrnagy nálunk.
Az ügyben még Zeman édesanyja is megszólalt, de tőle csak annyit lehetett megtudni, hogy Milos helyes gyermek volt, csak a tejet itta.
Elég az hozzá, hogy a dolog nem nagyon jött be, Zemant pártjában is bírálták erősen, mondván, elég ügyetlenül csinálta, s a párt mérhető népszerűség-csökkenést köszönhet neki. Havel csak nevetett az egészen.
A napokban fény derült a miértre is. Ami pedig annyi csupán, hogy a sikeres kormánybuktatás óta
a cseh politika legfőbb felhajtóereje a botrány
Zeman mester még márciusban egy az ODS-kormány végét jelentő skandalumhoz roppant hasonlatos afférba keveredett, ugyancsak svájci szponzorációból kifolyólag. E szerint a derék Milost egy bambergi találkozón egy jelentősebb összeggel kínálta meg egy cseh-svájci üzletember, bizonyos Jan Vízek, csupán annyit kérve cserébe, hogy ha majd kormányt alakít, abba hadd szólhasson bele ő is kicsinyég.
Zeman saját állítása szerint ezt csípőből visszautasította. Másként emlékszik viszont Karel Machovec akkori szocdem alelnök, aki ugyancsak épp Bambergben flangált az idő szerint. Õ úgy emlékszik, Milosunk alá is írt egy egyezséget.
Nos, Zeman szerint mindezt Ruml (ő afféle Jágó Zeman szótárában) kavarta ki. Hát sietett visszavágni, meglehet, nem elég körültekintően.
Havel, miután abbahagyta a nevetést, odaüzent egyet: ne ugrálj, szépöcsém, mert akár meg is nyerheted a választásokat, de a leendő miniszterelnököt én jelölöm ki, és az egyáltalán nem biztos, hogy te leszel. E fenyegetés jól hangzott bár, de azért az elnök sem csinálhat azt, ami jólesik neki, mit szólna a világ, ha a választásokon győztes párt elnöke helyett a libeni járat kalauznőjét bízná meg kormányalakítással. Ám ahhoz elegendő volt, hogy Zeman berezeljen, és sietve kifusson Lányba vizitelni, még befőttet is vitt állítólag.
Ha nem is kötöttek élettársi szerződést, de a találkozóról mindketten elégedetten nyilatkoztak. Havel kijelentette: a CSSD (a továbbiakban: szocdemek) tiszta, mint a hó.
Zemannak ennyi elég is, kampányol tovább vidáman, őrizve így mára némiképp lecsökkent előnyét a pártok népszerűségi listáján.
A kampány maga
A cseh politikai élet majd´ összes szereplőjének csak egyetlen valami (mi is az?) lebeg éjjel-nappal a szeme előtt: az istenadta nép java. Ezért egy nagyobb szabású gentlemen´s agreement keretében már a startnál elhatározták, hogy olcsó és visszafogott kampányt fognak folytatni, nem ingerlik fölöslegesen az ezerfejű Cézárt, bárki legyen is az. Az olcsó azt jelenti, hogy senki sem költhet többet 30 millió Kc-nál (kb. 200 millió forint). Nem ragasztanak ki óriásplakátokat (csehül: billboard, de komolyan). És tartózkodnak a sárdobálástól.
A fentiek komolyságát mi sem bizonyítja ékesszólóbban, mint hogy e nemes paktum óta úgyszólván minden napra jut egy-egy zaftosabb ügy, melyeket most hely hiányában épp csak érintenénk.
Ilyenek mennek: X. (Jirí Honajzer, US) úgy lopta doktori értekezését egy turkálóból, Y (Petra Buzkova, a szocdemek első számú üdvöskéje) nettó titkos ügynök volt, fedőneve: Pavla, Z-t (Sládeket, a republikánusok -továbbiakban: fasiszták -vezérét fölpofozta két roma, mert egy választási rendezvényen (megint) piszkoskodott velük, V-t (Ivan Kocárník képviselő, volt pénzügyminiszter, ODS) csak mentelmi jogának csekély többségű megszavazása mentette meg egy csinosabb büntetőeljárástól, W-nek (Grebenícek komcsivezér) már az apja is (az Alois) főbűnös volt satöbbi, tényleg sorolhatnánk, de az egész cucc nekünk is fene ismerős, lehet, tán négy évvel korábbról.
A billboardok ügyében még nagyobb leleményességről tett tanúbizonyságot a sok gentleman. Sládek fasiszta vezető például szarik a megállapodásra. Számos óriásposzteren néz a jövőbe délcegen (még szép, a köznyelv csak Mr. Beanként emlegeti) egy cseh zászló előtt, és efféle szövegekkel szórakoztatja a gyanútlan gyalogosokat: "A republikánusok a cigányok előnyei ellen", "A republikánusok a NATO ellen", "A republikánusok a szudétanémetek visszatelepítéséért" stb.
Az ODS ártatlan. Mit tehetnek ők arról, hogy a Xantypa című képes havilap óriásplakátokon reklámozza legújabb számát. Ahhoz meg pláne semmi közük, hogy e szám címoldalán (így a poszteren is) Václav Klaus mosolyog derűsen karonülő unokája társaságában.
Az meg egyáltalán nem az ő hatáskörük, ha egy híres énekesnő a saját kosztpénzéből lecsípett fillérkéiből ugyancsak óriásplakátokon hirdeti következő koncertjét. Hogy e koncert épp az ODS támogatására kíván buzdítani, az más lapra tartozik. (Mellesleg buzdított is, most szombaton negyvenezren voltak az Óvárosi téren, ahol Lucie Bílá, a nemzet csalogánya felvonultatta az ODS mellett úgyszólván az egész cseh kulturális elitet. Az utolsó pillanatig hezitáló Karel Gott is befutott végül, majd pont ő fog kimaradni valamiből. Lucie, ez a kétségtelenül mélyen dekoltált művésznő ezúttal az első demokratikus vízágyúzást is el bírta intézni. Kérésére a tűzoltóság hűsítő permettel lepte meg a pokoli forrósággal dacoló nagyérdeműt. Persze maga Klaus is megjelent, még énekelt is. Adj egy pacsit -így szól valahogy az új himnusz. Örült mindenki nagyon. Jövünk vissza stb.)
Ehhez képest az Unie Svobodynak csak egy hasonnevű tisztítószerre futotta, hogy azzal a tiszta kezűek dolgoznak. Ez annyira snassz, hogy maguk is tagadták vadul.
Arról pedig, hogy 30 millió Kc (200 millió forint) mennyit ér egy hosszúra nyúló kampány során, tán a magyarországi szakembereket kéne faggatni.
A választás maga
Az alsóházban kiosztandó 200 mandátumra ebben a pillanatban olyan 16-18 formáció pályázik. A cseh választási szisztéma jóval egyszerűbb, mint a magyarországi. Először is tisztán listás szavazásról van szó. Az ország nyolc körzetre van osztva, és ahhoz, hogy valamelyik párt ezekben listát tudjon állítani, nincs szükség kopogtatócédulák vagy aláírások gyűjtésére, elég, ha leszurkolnak egy szolidnak tetsző kauciót, mit aztán a megszerzett mandátumok arányában kapnak vissza. Ez körzetenként 200 ezer Kc (kb. 1 millió 300 ezer forint), tehát ha mindegyik körzetben indulni kíván egy párt, az 1,6 millió Kc-t kockáztat. Ez annak fényében, hogy aki nem kerül be, nem lát viszont egy garast sem, ez idáig igen megbízható szűrőnek bizonyult.
Az előzetes preferenciavizsgálatok alapján az egyfordulós szavazás végéig maximum hét, esetleg nyolc párt reménykedhet a parlamentbe kerülésben.
Úgymint:
A szocdemek. Pillanatnyilag ők a legnépszerűbbek olyan 24 százalék körüli reménybeli szavazóval. Mármost ők jelentik a mai cseh baloldalt, az e tájon úgyszólván megszokott posztkomcsi stichjükkel a tarsolyukban. Előnyük egy ideje szolidan csökken, de Zeman vezér, leginkább az idő rövidsége miatt, már aligha bír akkora bakot lőni, hogy ne bírják megnyerni a választást.
Ugyanis a második helyen álló ODS, bár a téli mélypont után magabiztosan visszajönni látszik, eddig csak 19 százalékig jutott. Klaus mester bukott miniszterelnökként immár jóvalta emberibb arccal mutatkozik, de maga sem látja tragédiának, ha ő és pártja még egy kicsit ellenzékben parkol. Annál is inkább, mert ő tudja legjobban, hogy Csehországban a kormányok egyáltalán nem biztos, hogy kitöltik mandátumukat. (Bizonyságul a magyari retorika felette bornírt voltára, íme, így is lehet masírozni Európa felé.) Elszánásukat növeli, hogy téli szakadásuk dacára ők ma a jobboldali alternatíva.
A szakadás következtében létrejött US kezdeti magas népszerűségét igyekvőn dolgozza lefelé, és így az üldöző raj éllovasaként törheti a fejét azon, hogy miért is nem jött be nagy ívű projektjük. Leginkább azért természetesen, mert a kormánypártból dezertált nagynevű vezetői alá nem sikerült igazi pártot gründolni. Ami azt illeti, nem is nagyon ambicionálták, sokkal inkább önmaguk fényezésével voltak elfoglalva. Jelenlegi 9 százalékukban csak annyi a reményekre jogosító, hogy népszerűségvesztésük 19-én egészen biztosan megáll.
Utánuk vagy mellettük - a cseh politikai terminológia egyik gyöngyszemével élve - az extrém pártok következnek. Az extrém nagyvonalú fordításban a hülyék és a gazemberek gyűjtőfogalma.
Ilyen extrém társulat például a semmiből hirtelen, elsősorban közvélemény-kutatási szinten előtörő, pártszerű nyugdíjasok (DZJ, a továbbiakban: nyugi) csapata. Õk is alulról szagolják a 10 százalékot, de ez a szimpátiamutató kétséges, hogyan váltható majd valódi szavazatokra. Õk is baloldalinak tekinthetők, minthogy programjuk alkalmasint csak egy pontban tér el a nettó komcsik programjától. Ez pedig konkrétan a halálbüntetés kérdése. Mit gondolnak, kik hoznák vissza a kivégzés oly bájos intézményét, a kommunisták vagy az aggastyánok? Felesleges találgatni, a nyugdíjasok akasztgatnának megint. Tetszik is ez a népeknek nagyon. Ha Csehország területén bárhol egy korkedvezményes külsejű utas száll a villamosra, rögtön siet átadni a helyét egy emberként az egész kocsi. Mit lehessen tudni.
A valódi komcsik (KSCM, a továbbiakban: valódi komcsik) szilárdan tartják eddigi pozícióikat, most is minden esélyük megvan az ötszázalékos küszöb átmászására. Ezt voltaképpen megszokhattuk, csak abban a kontextusban tűnik kicsit ijesztőnek, hogy ha netán az előrejelzések mégis bejönnek, a nyugdíjasokkal és a fasisztákkal együtt úgy 20 százalék körül dáridózhatnak a házban, ami azért mégiscsak túlzás. Annál is inkább, mert a kormányalakításban valamelyikőjüket valamilyen szinten igencsak figyelembe kell majd venni. Ez történjék akár koalíció formájában, akár hallgatólagos támogatásként, egészen biztosan nagyon sokba fog kerülni, mind a majdani kormánynak, mind az egész országnak.
Nem szóltunk még az egykor és ma is kormányon lévő, Lux vezette kereszténydemokratákról (KDU-CSL, a továbbiakban: Luxék), akik ugyancsak a léc fölött tündökölnek egy paraszthajszállal (a továbbiakban: népiek). Õk azok, akik úgyszólván mindenkivel szívesen koalícióra lépnének, még a jicini pék félszemű macskájával, a Mourekkel is, bár az mintha ezt nem akarná annyira.
E díszes felsoroláshoz már csak az esélytelenek hada hiányozna (a továbbiakban: hiányozni is fog, legalábbis innen). Bár a legfrissebb felmérések szerint egy bizonyos Demokratikus Unió (DEU, a továbbiakban: DEU) is táplálhat némi reményt, hátha befut. Bennük az a legvonzóbb, hogy eddig a kutya sem figyelt rájuk, úgyszólván akármi is lehet belőlük, bár aligha lesz.
A többieket tényleg hagyjuk. Azért is, mert a választási előkészületek egyik legizgalmasabb fejezetét mindig is
a koalíciós találgatások
jelentik. Ki kivel, hogyan, miként és mennyiért. Abból a nem minden alapot nélkülöző feltételezésből kiindulva, hogy a szocdemek nyernek, de jócskán elmaradva az önálló kormányalakítás lehetőségétől, egy-két igen érdekes kombinációt dobott fel eddig a cseh politikai sajtó.
Zeman, a győző alighanem kénytelen lesz hevesen udvarolni a rút extrémek valamelyikének, hiszen a mindenre kapható Luxék karcsú kis 5 százalékával sem lesznek sokkal beljebb, a jobboldal (ODS, US) meg partnerként eleve szóba sem jöhet, hisz mindkét fél épp az ellentétek hangsúlyozására alapozta kampányát. Márpedig akkor jönnek a nyugdíjasok, a maguk még a szocdem demagógok számára is nehezen beemelhető programjával: osztogatni, akasztgatni, NATO-t elhajtani a vérbe, ingyenjegy a knédlire stb. A szocdem csapat legfőbb gondja pedig épp az, hogy az ellenzékben megejtett NATO-ellenes morgolódásaikat valahogy feledtetni tudják, és a művelt Európa előtt gondosan takargassák komcsi gyökereiket, pedig az említett Európa nagy ívben tesz erre, de ezt ők még nem tudják, csak mi meg a lengyelek.
Egyszóval Zeman mester nagy bajban lesz, ha nyer, márpedig nyerni fog, hisz otthon családját évek óta úgyis azzal zaklatja, hogy ha nem bontanak neki még egy sört, elmegy kormányfőnek.
Ha lehet, nála csak a jobboldal áll csehebbül (a fene egye meg, pedig eddig kibírtam, hogy e baromságot kihagyjam). Klausék egyfelől nem is nyernek, másfelől saját árulóikkal, az US-szel kéne összefeküdniük, ami nem lenne könnyű még nekik se. Ám nem ez a baj, hiszen sokan lennének békeapostolai egy nagy visszatalálásnak, de sajna együtt is kevesek lennének. Hipp-hopp, jön Lux, mondhatnánk erre, de egyfelől ő is karcsú, másfelől Klaus mint miniszterelnök-helyettesét annyiszor alázta meg egykor a derék Luxot, hogy a hátára egy búvárszivattyút kellett szerelni, hogy mindent be tudjon fogadni. Nincs az a koalíciós tárgyalás, amiről Klaus megjelenésekor ne iszkolnának sírva haza a keresztények. Klaus nélkül persze bírnák a cuccot, nagyon is, de ott azért még nem tart a helyzet, hogy őket bárki is kérdezné. Más meg szóba sem jöhet. Az ODS hallani sem akar a komcsikról vagy a nyugdíjasokról. A cseh demokrácia egyik büszkesége meg éppen az a karantén, amiben a fasisztákat tartják.
Magyarán: no fuckin´ way out.
Jobb helyeken ilyenkor jön Kéri László,
és azt mondja, az ország kormányozhatósága érdekében nagykoalícióra van szükség. Még jobb helyeken meg jön Svejk, a derék választópolgár, és jól seggbe rúgja Kéri Lászlót.
Feltételezhető, hogy Václav Klaus és Milos Zeman is így gondolkodik a lehetőségről. A cseh sajtó is földobta már a nagy ötletet, ám maga sem hitt az egészben. Az érintettek persze rögtön tüzet okádtak, egyébként helyesen.
Úgyhogy még minden lehet.
Találkozunk a választások után, hatkor a Kehelyben.
Schillinger Andrea
(Brno)
