Black Sabbath, Pantera, Helloween, Coal Chamber: Vízirevü

szerző
- winkler -
publikálva
1998/24. (06. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Õrület, már egész közel vagyok a Kisstadionhoz, parkolóhely is lenne, de ez valami hátsó utca, nincs átjárás, és már legalább fél perce hallani, hogy a Helloween galoppozik, márpedig ha a Helloweenről, ifjúságom e meghatározó élményéről lemaradnék, be kéne falcolnom.

Õrület, már egész közel vagyok a Kisstadionhoz, parkolóhely is lenne, de ez valami hátsó utca, nincs átjárás, és már legalább fél perce hallani, hogy a Helloween galoppozik, márpedig ha a Helloweenről, ifjúságom e meghatározó élményéről lemaradnék, be kéne falcolnom.

Tararam, tararam, tararam, á-á-á-á! Huh, ez megvolna, jó félház, a színpadon a Bierhalle-metal egyik meghatározó csapata. A Helloween, aki valószínűleg a Gyalog-galopp főcímzenéjéből meríti a legtöbb ihletet, a világ egyik leggusztustalanabb jelensége. A Garfield-arcú gitáros (hogy ő a Markus Grosskopf vagy a Michael Weikath, meg nem tudnám mondani) például PVC-nadrágban terpeszt a perzselő napsütésben; nem lennék ma Helloween-grupie. A zene rendületlenül dallamos galoppmetál, áriázás, véget nem érő iker-gitárszólókkal, terpesz, hajrázás, metakommunikáció mindhalálig. Egyetlen ismerősöm se szereti, nem értem, miért csak nekem jó, meg a csuvasoknak. Pedig jól is szól, esküszöm.

A Pantera

tulajdonképpen latens főzenekar, először játszanak itt. Élőben az a legfeltűnőbb, hogy a koncerthangosítás kicsit összemossa a gitár hangját, úgyhogy Diamond Darrel kizárólag ritmushangszeri mivoltában hallható. Jellemző, milyen parasztok vagyunk, a legnagyobb beindulás akkor tör ki, amikor Iron Maiden-feldolgozásba kezdenek. A Number Of The Beastet olyan lelkesen nyomják, hogy Anselmo korrektül hozza a Dickinson-áriákat, simán megnyerhette volna a Kifutót, és akkor Csonka András neki is feltehette volna az egyetlen kérdést, melyből műsorvezetői kelléktára áll: mondd, hogy találtad ki ezt a nevet, hogy Phil Anselmo?

A Maiden villámgyorsan átalakul valamelyik Pantera-zúzássá, tulajdonképpen mindegy is, melyik a másik, Panterára jövőre is jövünk.

Egy barátom,

aki építkezik, váratlan nehézséggel szembesült: a kőműves letettea spaknit, amikor megtudta, hogy a Sabbath eredeti felállásban játszik.A Sabbathban az utóbbi évtizedekben oly sok énekes fordult meg, hogy ´82-ben talán még Deutsch Tamás is felhuhogott egy lemezt. Azokra a Black Sabbath-koncertekre nem is volt senki kíváncsi, ami teljesen helyénvaló: nékünk Ozzy kell.

Az eredeti felállás végül nem jön össze, mert Bill Ward helyett valami brit haknista dobol, a Cozy Powell-iskola szellemében, munkásököl-vasököl. A jegy árát a fogyasztó megtévesztése címén mégsem kéri senki vissza, ide Ozzyt látni jöttünk, meg maximum Tony Iommi ujjprotéziseit. A banda meglehetősen kevés formaságot követően kecmereg a színpadra, Ozzy fekete pulcsiban csámpázik, Iommi szokás szerint csendesen biceget, egy távcsővel felszerelkezett ősrocker szerint Geezer Butler királyul teker.

Régi Ozzy-szakértők tudják, a mester milyen lelkesen öntözi vödör vizekkel a közönséget. Nos, az infrastruktúra sokat fejlődött: a hagyományos módszer mellett még slagozik is, és a fölső reflektorhídról időnként egy meglehetősen hatékony esőztető berendezés árasztja el az első tíz sort. Thalész óta talán senki sem lelkesedett ennyire a vízért, ez rendben is volna, a vízen kívül azonban nemigen árad semmi a színpadról. Nem tudom, ki forszírozta ennyire az újjáalakulást, Ozzy szólóbandája ezerszer jobb, az új számai szintén, ami jó dala volt a Sabbathnak, azt ők is játsszák, hát akkor? Lehet, hogy a sok negyvenes, bajszos kőműves tehet mindenről, akik csukott szemmel, hátrahajtott fejjel, kéjes pofával üvöltik a dalszövegeket.

Néhány komával a buli felénél elfele oldalgunk, amikor összefutunk a Kis Csákányival.

- Szar, mi? Lassú, mi? Höhö.

Mindnyájan tudjuk, csak ironizál.

- winkler -

szerző
- winkler -
publikálva
1998/24. (06. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...