*
Yússef Yússef Shetá & Abdel Ghaffár Ramadán: Songs Of The Nile. Egyiptomban vagyunk. A stílusnak, amit e két öregúrtól hallunk, Mawal a neve, a vidék az otthona, és a balladaéneklés a fő jellemzője. Ezek a balladák tudják mindazt, ami egy tisztességes balladától elvárható - keserű az íze, sodró a lendülete, és minden okunk adott elhinni. Mindezen túl szerencsénk van: hangszeresek kísérik a mestereket, noha ez korántsem Mawal-követelmény, ennyi persze kijár nekünk, ha már a huszonhárom, illetve harmincöt perces darabok szövegét nem feltétlenül értjük. Egy olyan műfaj olyan lemeze forog fenn, amelyből nagyon kevés készült; nehéz falat, elsősorban mélybúvároknak ajánlott. (Long Distance/HMK) * * * *
*
Salamat: Ezzayakoum; Mahmoud Fadl: Love Letter from King Tut-Ank-Amen. Egyiptom még mindig, de ezúttal Kairó tánczenéje, az úgynevezett Al-Jeel. A núbiai gyökerű Salamat négy-öt évvel ezelőtt Ali Hassan Kuban "utánpótlásaként" tűnt fel, aztán kiderült, hogy másról és többről van szó: lemezről lemezre valami újdonsággal rukkolt ki. Elsősorban a Salam Delta című albuma ajánlható, melyet Ferus Mustafovval és a Les Musiciens Du Nillel vett fel, az legalább olyan emelkedett, mint amennyire populáris. Az Ezzayakoum attól lehetne érdekes, hogy négy olyan énekes sztár közreműködésével készült, akiktől még egy hang sem jött ki Nyugaton, míg a hazai piacon kilóra mérik - Sayed Khalifától például több mint hetven kazetta kapható -, csak nagyon félek, kilóra mérik az ilyen tánczenei koktélokat ugyancsak. S lám, mintha többre vágyna a kiváló ütős és Salamat-főnök Mahmoud Fadl is, egy éven belül a második szólókonceptjét hozta tető alá, ezúttal Tut-Ank-Amen fáraó szerelmes leveleit zenésítve meg. (Válaszolásról van szó történetesen, a havannai Dulce Maria Loynaz hatvankilenc évvel ezelőtt írt leveleire.) Tíz darab került erre az albumra is, csupa klasszikus szerelmes dal, ám instrumentális változatban, a legendás Samy El Bably trombitájára apellálva. Messze sűrűbb ez az anyag, nekem a lant, a hegedű, a tangóharmonika és a darabuka is padló, ugyan rossz napom lehet, most egy kicsit a fülbemászást hiányolom. (Piranha) * * * + * * * *
*
Goran Bregovic: Ederlezi. Hogy egy lefutott rockzenész elérhet-e többet, nem tudom. Az autodidakta Bregovic a Bijelo Dugme nevű együttese megszűnése után filmzenéivel vált a legkeresettebb exjugó zeneszerzővé. Iggy Pop (Arizonai álmodozók) és Ofra Haza (La Reine Margot) éneklik szerzeményeit, de ez szinte lényegtelen. Inkább az az érdekes, hogy a horvát-szerb Bregovicnak nem kellett cigánynak születnie ahhoz, hogy Kusturicának összehozza a legvéresebb bosnyák és macedón cigányzenét (Cigányok ideje, Underground), illetve az a csúcs, hogy Ederlezi vagy Mesecina című dala néhány év alatt balkáni "himnusszá" vált, szájról szájra és feldolgozásról feldolgozásra terjedve, mint egy igazi népdal. Talán már Bregovic sem tudja, hogy valójában kié. Jelen esetben egy kitűnő válogatás címe lett; az említett filmeken túl előkerült egy darab az eddig ismeretlen Toxic Affairből is, de nem ezért muszáj megvenni. (Mercury/PolyGram) * * * * *
*
Bratsch: Rien Dans Les Poches. Tessék; e francia cigányzenekar új albumán is ott ékeskedik az Ederlezi, s történetesen Juhász Miczura Mónika énekli. A Bratsch és az Ando Drom közötti átjárásra volt már példa korábban is, de most egy jelentősebb megmozdulásról van szó: húszéves születésnapját zömmel Kelet-Európából érkező vendégekkel ünnepelte a zenekar. Ütősök, fúvósok, pengetősök közreműködésével készült ez az album, felülemelkedve országok, népek, műfajok és stílusok határain - hol bolgár, hol zsidó, hol cigány melódiák hallhatók egy olyan kollektíva előadásában, amely népzenében, dzsesszben vagy kortárs zenében egyaránt megállja a helyét. (Network/Wave) * * * *
*
Taraf de Haidouks: Dumbala Dumba. Vendégjárás hagyott nyomot a legnépszerűbb román cigánybanda felvételein is. A Taraf de Haidouks annak a - Kárpátoktól délkeletre eső - falusi muzsikának a nagykövete, ami egyrészt erős török és bolgár hatásokat mutat, másfelől mélyen gyökerezik az ősi balladákban. (Gyakorlatilag a mai napig azonosító jegye a Ceausescu-sztorit megéneklő Balada Conducatorolui, két lemezzel korábbról.) A zenekar legfiatalabb tagját hatvan év választja el a legidősebbtől, gyakorlatilag három nemzedék játszik együtt, és az benne a legjobb, amikor úgy hangzik, mintha háromfélét. Hát kábé ez az alap, ezt színesíteni érkeztek most a környező falvak romái. Áttörés az énekfronton érzékelhető, nőt (Viorica Rudarcasának hívják) még nem hallottunk Taraf-lemezen, de Napoleon úr, a híres medveszelídítők leszármazottja sem kutya. (CramWorld/HMK) * * * * és fél
Marton László Távolodó
