Erre aztán jön a magyar kormány egyik minisztere, aki mellesleg - reméljük mellesleg - a Fradi elnöke, és azt állítja, hogy a rendõrség provokálta a békésen flangáló kopasz, náci válogatott keretlegényeket, akik egyébként semmi bajt sem kevertek volna, legfeljebb azt kiabálják, hogy Hajrá Fradi, vagy Hajrá UTE, aztán hazamennek szépen, és elmesélik a családnak, hogy mi volt a mecsen, de ezt a rendõrség megakadályozta.
Kérjük, képzeljék el, amint ugyanez megesik - mondjuk - Nagy-Britanniában, hogy egy miniszter, hogy ilyet, de nem, inkább mégse, csak abba gondoljanak bele, hogy a potenciális köztársasági elnök egy bármikor és bármi ellen bevethetõ, karlengetõ, zsidózó, hatvanas átlagú IQ-t felvezetõ szabadcsapatot protezsál fõmunkaidõben.
Mintegy magától merül fel a kérdés: mikor jön el az az idõ, amikor - még a kisebbségi kormányzás kockázatát is bevállalva - azt kell mondani, hogy bocsi, lehet elhúzni a véres valóság második vonalába?
