Hároméves költségvetés: Nesze semmi

publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormány, miután teljesítette a Fidesz negyven pontját, újabb tervvel kedveskedik választóinak. Ezúttal hároméves a kicsike. Igaz, a költségvetés irányelvei valóban csak irányokat jelölnek ki, és gazdaságpolitikai elveket szögeznek le. Egyébre nem jók, hiszen három évre elõre nemigen látni semmit. Sõt. Azt sem igen tudjuk, hogy a gazdaság éppen elõre megy, vagy hátra. A kormányzati optimizmus szerint elõre, és ez az optimizmus át is hatja a most a parlament elé kerülõ anyagot.

Hároméves költségvetés

A héten a kormány benyújtotta a hároméves költségvetés irányelveit a parlamentnek - bár ez lapzártánkig sem a képviselõkhöz, sem pedig hozzánk nem bírt eljutni. A Pénzügyminisztérium szerint a csúszás oka technikai, múlt kedd óta nem tudták átírni a számokat egy új lapra, és természetesen semmi köze ahhoz, hogy a fideszes miniszterek még egyszer összegyûltek a múlt hét végén.

Az irányelvekben a bizonytalanság az egyetlen biztos pont. A kormány ugyanis meglehetõsen széles sávban jósolt, igazodva a megváltozott külsõ körülményekhez. Hogy ezek a külsõ körülmények hogyan fognak a továbbiakban változni, azt a Pénzügyminisztériumban sem tudják, így hát marad a felelõsségteljes optimizmus, ami a kormányfõ szerint a jó polgár tulajdonsága is egyben. Ennek hatására a mégiscsak begyûrûzõ világgazdasági válság mégsem tûnik olyan tragikusnak, az európai uniós visszaesés a magyar export gyors fellendülését hozza magával, és persze a tõlünk oly távol zajló háború sem érinti hazánkat.

Elõre a hároméves terv teljesítéséért!

Az irányelvek meghatározzák a minden magyar polgár számára elérendõ - és most már csak a legjobb változat szerint elérhetõ - számokat. A nagy ívû növekedés terve kissé összement, most már csak a 6 százalékot érhetjük el kitartó munkával és ifjonti lelkesedéssel - a 7 százalék csak a Fidesz újraválasztásával, 2005-re látszik biztosnak. A költségvetés irányelveirõl sem mondható el sok jó. Valamelyest közelít a realitásokhoz ez a büdzsé: jövõre némi megszorításokat is elõirányoz, bár ennek méreteirõl még nem sokat tudni. Több szakértõ szerint a spórolásra már idén szükség lenne, ám a Pénzügyminisztérium (PM) annak ellenére az ördögtõl való gondolatok közé sorolja ezt, hogy az államháztartás hiánya az elsõ negyedévben elérte a teljes évre elõirányzott szint 68 százalékát. A PM persze próbálja magyarázni a bizonyítványt, és arra hivatkozik, hogy a túllépés egyszeri okok és kiszámíthatatlan tényezõk következménye, és majd áprilisban megmutatják. Ehhez pusztán arra lenne szükség, hogy a költségvetés ebben a hónapban 30 milliárdos többletet produkáljon, ez helyreütné a dolgot - ám erre számítani csacsiság lenne. Így aztán minden piaci elemzõ és kutató azt mondja: legalább jelzést kellene adni, hogy a kormány látja, a folyamatok nem abba az irányba mennek, amerre gondolták. Ilyet jelentene egy újabb költségvetési spórolás. A PM viszont inkább a szigorú jövõ évi büdzsével jelezne, ám a keménységbõl a kormányülés végére nem túl sok maradt, és a parlamenti vita csak most kezdõdik.

Lesz még szõlõ

Az enyhülõ szigort mutatja, hogy az elsõ terv készítésekor még úgy számoltak, jövõre az államháztartás hiánya a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alatt marad. Ezek után 3-3,5 százalékos deficitrõl beszéltek, ami a kormányülés végére - hála Orbán vezetési stílusának - 2,5-3,5 százalékra csökkent vagy növekedett; kinek ízlése, gazdasági növekedési várakozásai és a tárcakövetelésekrõl alkotott nézetei szerint. Ami viszont jó jel, hogy a kormány egyre optimistább az inflációt illetõen. Míg korábban 6-8 százalékos jövõ évi drágulásról regélt a Pénzügyminisztérium, addig a kormányülés után 6-7 százalékra csökkent a prognózis. Jó jel továbbá, hogy a büdzsét 6 százalékos inflációra kalkulálva készítik el - a pénzügyminiszter szerint azért, mert nem akarnak ugyanabba a hibába esni, mint idén. Az idei büdzsét ugyanis 11 százalékos inflációra tervezték, miközben az árindex 9 százalékos lesz, és ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb bevételeket költöttek el elõre, mint amire számíthatnak. Többek között ezért lenne szükség a már sokat emlegetett lefaragásokra. Persze ebben az elõrelátásban nagy szerepe volt a jegybanknak is, amely lefelé nyomta az inflációs jóslatot. És így tett volna a növekedési prognózisokkal is - de nem sok sikerrel. A büdzsét 4,5 százalékos jövõ évi növekedésre alapozva készítik el, holott még azt sem tudni, idén elérheti-e egyáltalán ezt a szintet a bõvülési ütem. A gazdaságkutatók szerint nem.

A jövõ évi költségvetés pozitív jelzéseit nem is az inflációról és a gazdasági növekedésrõl alkotott rózsaszín elképzelések adják. Jóval inkább az államháztartás hiányát jelzõ mutatók, hiszen esetleg sikerülhet valóban leszorítani a deficitet a 3 százalék alá. Ha ez nem történik meg, az nem a jövõ évi terveket készítõ pénzügyminisztériumi strómanok hibája lesz, hanem inkább az ideit befolyásoló politikai osztogatásé. Megszorítás nélkül ugyanis aligha tartható idén a 4 százalék alatti GDP-arányos deficit, és a magasabb szintrõl nehéz lesz lefele nagyobbat mozdulni. A várt 1-1,5 százalékos hiánycsökkentés azonban bejöhet, ha sikerül végigverni a tárcákon a PM-javaslatot. Ez ugyanis a kiadások reálértékének 1-2 százalékos növekedésével számol, ami egy növekvõ gazdaságban megszorításnak felel meg.

Persze a kedvezõ elgondolások, a megszorításokra vonatkozó irányelvek és a növekedési, valamint az inflációs jóslatok csak annyira vehetõk komolyan, amennyire Torgyán József kijelentései. A békés Fradi-szurkolókat provokáló rendõrök ugyanis körülbelül ugyanannyira nem tudhatták, mit kell csinálni egy verekedõket támogató vidékmûvelési miniszterrel, amennyire a pénzügyminisztériumi szakértõk sem láthatják, mit hoz a következõ három év. A hároméves tervezés legfeljebb az irányokat jelölheti ki, bár azt ma még nem lehet látni, hogy azok az irányok, amelyeket az új kormány nagy ívûen felvázolt, valóban -a Pénzügykutató Rt. jelentéseit idézve - kifelé indítják-e el az alagútból a gazdaságot, avagy pedig visszafordítják a biztos, de sötét közép felé.

Várkonyi Iván

publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra