Engedjétek hozzám a forintokat
Ez utóbbi ügyletet a Budai Hengermalomban Wilsoun-féle szerzõdésként emlegetik. Vélhetõen a Wilsoun Consulting Kft. (korábban WÉS Consulting néven vált ismertté) feladata lett volna a kereskedelmi ügylet lebonyolítása. A WÉS-Wilsoun Consulting eredeti székhelye megegyezik Károlyi Vilmos üzlettársának, Kelemenné Horváth Évának a lakáscímével. Az Eximbank által nyújtott 1,2 milliárdos hitel visszafizetését a Postabank garantálta. Ez azért is figyelemre méltó, mert e bankgarancia mellett a Budai Hengermalom tavaly augusztusban - a már meglévõ kétmilliárd forintos Postabank-hitelen túl - újabb 800 milliós hitelt vehetett fel a még Princz Gábor által vezetett banktól. Információnk szerint Károlyi tavaly augusztusban 400 millió forint készpénzt tett le a Postbanknál "fedezet" gyanánt az 1,2 milliárdos Eximbank-hitel Postabank általi regarantálásáért. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a 400 milliós készpénzfedezet forrásául a Postabank által nyújtott 800 millió forintos hitel szolgált. A hitelek tehát saját farkukba haraptak: a virtuális pénz igazi pénzt fialt. A Postabank és az Eximbank banktitokra hivatkozva nem kívánt az ügylet részleteibe betekintést engedni.
Gazdagodók
Politikai berkekben a Budai Hengermalmot a honi eredeti tõkefelhalmozó esztendõkben Máté László volt szocialista országgyûlési képviselõ, egykori pártpénztárnok tulajdonaként tartották számon. Máté László a korábban sütõipari vállalkozó Károlyi Vilmossal közös IGM Kft. nevében 1994 áprilisában vásárolta meg a Hengermalmot. A 2,4 millió forint törzstõkéjû kft. a malomért 1,5 milliárd forintot volt képes leperkálni, részben kárpótlási jegyben, részben banki hitelbõl az állami vagyonügynökségnek. Máté László és Károlyi Vilmos 1994 októberében úgy döntöttek, némileg átalakítják a Hengermalom Kft. tulajdonosi struktúráját. Az 1,26 milliárd forintnyi saját vagyonnal rendelkezõ malomipari társaságba egyesülés útján beolvadt a Lacto Soft Kft., amelynek vagyona 58,5 millió forint volt. A Lacto Soft tulajdonosai mégis 41 százalékos tulajdonrészt szerezhettek a Budai Hengermalomban - ki tudja, milyen megfontolásból. Ugyancsak tulajdonosként jelent meg a cégben egy ügyvéd a papájával meg egy magyar cég, az egymillió forint törzstõkéjû, talányos nevû GP and F Kft. A nemzetközi kapcsolatot, esetleg a társaság menedzsmentjének az adózás rejtelmeiben való jártasságát jelzi egy külföldi résztulajdonos, egyenesen Dublinból, a honi üzletemberek által kedvelt adóparadicsomból. Ez a budai malomban tulajdont szerzõ vállalkozás a Favourit Experts Management Limited Corporation festõi névre hallgat, és jellegét tekintve offshore cégnek számít.
Máté László 1997 végén váratlan fordulattal úgy döntött, hogy kivonul a lisztes piacról. A cégiratokban még mindig csak 60 millió forint törzstõkéjû Hengermalom Kft.-beli tulajdoni részesedését - a cég felét - ekkor eladta a tulajdonostársa, Károlyi Vilmos érdekeltségébe tartozó társaságoknak. Máté 400 millió forinttal a zsebében távozott a malomüzletbõl. Károlyiékban ez idõ tájt fogalmazódhatott meg a továbbfejlõdés mikéntje: a cég kibontakozását a részvénytársasági forma garantálja majd. A társaság közgyûlése 1998. január 1-jével 1,2 milliárd forintos jegyzett tõkéjû részvénytársasággá alakult - legalábbis a társasági szerzõdés szerint. Csakhogy a cégbíróság kifogásokat emelt a beadványokkal szemben, és mind a mai napig nem jegyezte be az új cégformát.
A Budai Hengermalomban mindeközben 33,33 százalékos tulajdonrészt szerzett a 25 millió forint törzstõkéjû Rodexco Kft. és 16,67 százalékos részesedést a siófoki székhelyû, 26 millió forint törzstõkéjû Royal Sütöde Kft. A Rodexco és a Royal Sütöde azonban nem sokáig tudhatta magáénak a Hengermalom Rt. részvényeinek a felét.
A Budai Hengermalom tavaly szeptemberben immár 2,8 milliárd forintra duzzadt adóssága átütemezését kérte a Postabanktól, mire annak új vezetése válaszlépésként, elõvásárlási jogával élve, kivásárolta az 50 százalékos tulajdonrészt, ilyenformán biztosítva a hitel megtérülését. (Érdekesség, hogy Kunos Pétert ehhez hasonló kockázatcsökkentõ tranzakciókért zárták tömlöcbe.)
Károlyi Vilmos a maga 50 százaléknyi tulajdonrészét szintén cégeken keresztül birtokolja. Az általa és Kelemenné Horváth Éva által közösen jegyzett Viteka Kft.-nek 12,65 százalék malomtulajdona van, míg Károlyiék a sokkal kellemesebb éghajlatú, Málta szigetén bejegyzett offshore cégen, a Colorado River Ltd.-n keresztül birtokolják a maradék 37,35 százalék üzletrészt. A Heti Világgazdaság értesülése szerint az adóparadicsomba bejegyzett cég ugyancsak Viteka-érdekeltség, vagyis Károlyi és Kelemenné tulajdona.
Bogarak a búzában
Az 1997. õszi Metész-tüntetés miatt pénzbírsággal sújtott "gazdák" büntetésének kiváltására a parasztok által a Belügyminisztérium elé ömlesztett 90 mázsa búzáról a még Máté-érdekeltségû Hengermalom szakemberei mondták ki a verdiktet: a hajléktalanoknak szánt búza alkalmatlan emberi fogyasztásra, mert kilónként négy darab bogarat tartalmaz. A szakvélemény igencsak alkalmas volt a szocialista-SZDSZ-es kormány agrárpolitikája ellen tüntetõk lejáratására.
Tavaly augusztusban, a kormányváltást követõen a Budai Hengermalom környékén kisgazda politikusok bukkantak fel, élükön, mint Ságvári a kimszesekén, Torgyán József járt. A miniszter az ország legnagyobb malmában 20 százalékos liszt- és kilónként 10-15 forint kenyérárcsökkentést jelentett be. Pár nap múlva kiderült: a liszt ára csak 10-11 százalékkal, míg a kenyér ára 3-4 forinttal csökkenhet. A boltokban aztán a vásárlóknak azt kellett tapasztalniuk, hogy a kenyér ára vakmerõen dacol Torgyán ígéreteivel.
Tavaly november elején Károlyiék egy újabb váratlan fordulattal megváltak 50 százaléknyi cégtulajdonuktól, amit ekkor már 2,8 milliárdnyi postabankos adósság terhelt. A vevõ a malomipari szakmában ismeretlen, viszont - egyes források szerint -a kisgazdákhoz közel álló Magyar Fûszer Kereskedelmi (MFK) Rt. lett. A vételárat sûrû homály fedi mind a mai napig, ám az MFK egyik képviselõje annyit elárult, hogy - épp a milliárdos adósság miatt - nem fizettek érte komoly összeget. Az MFK Rt.-t tavaly szeptember 1-jén 30 millió forintos alaptõkével Berényi Péter, Leyrer Csaba és Szajlai Csaba magánszemélyek alapították. A társaság elnöke a Napi Gazdaság kérdésére szakmai befektetõként határozta meg a Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt.-t, és célként azt tûzte ki maguk elé, hogy a multinacionális cégek tulajdonában lévõ, tõkeerõs malmokkal szemben fenntartsák a konkurenciát. Berényiék, mint jelentõs részesedéssel rendelkezõ tulajdonosok, elsõ intézkedésükkel menesztették a malom igazgatóságát és felügyelõbizottságát. A folyamatosságot a cég életében ekkor még Károlyi Vilmos képviselte, akit - "mivel szakmai kérdésekben rendkívül jó vezetõnek" véltek - megtartottak vezérigazgatói és igazgatósági posztján. A társaság új elnöke az MFK jogtanácsosa, Pásztor Pál lett.
Pokol a malomban
A Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt. nem titkolt célja volt, hogy megszerezze a Budai Hengermalom Rt. többségi tulajdonát, és ennek érdekében tárgyalásokat kezdményezett a Reorg Apport Rt.-vel: avval az állami tulajdonú céggel, amely állami garanciával megvásárolta a Postabank 125 milliárd forint könyv szerinti értékû rossz hiteleit, köztük a Hengermalom adósságát is. A Budai Hengermalom új tulajdonosai február elején úgy vélték: a Reorg Apportnak "megérné, hogy 6-800 millió forintért eladja részvényeit": azaz a lelkes kapitalisták visszavásárolták volna a cégnek annak idején a Postabankhoz vándorolt felét. Igaz, a Reorg - és rajta keresztül az adófizetõ - ezzel végleg lemondana a Postabank által kihelyezett 2,8 milliárdból 2 milliárd forintról. De - ahogy az MFK Rt., e 30 milliós jegyzett tõkéjû cég vezetõje állította - ez számára, mármint a Reorg Apport számára, "még mindig a legjobb megoldás". Olyan ajánlat volt ez, amit nem lehetett visszautasítani. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Reorgnál voltak, akik megpróbáltak nemet mondani: õket nemes egyszerûséggel kirúgták.
Február végén derült égbõl villámcsapásként érhette Károlyi Vilmost, hogy a Hengermalom Rt. közgyûlése, miután megtartotta az 1998. évi beszámolóját, mely több száz milliós veszteségrõl szólt, kirepítették vezérigazgatói székébõl. Károlyi Vilmost e közgyûlés másnapján már be sem engedték a malomba. Õ maga a sajtó elõtt mély hallgatásba burkolózott, erõt gyûjtött, majd két hét múlva egy õrzõ-védõ cég segítségével, akciófilmbe illõ profizmussal foglalta vissza volt tulajdonát. Károlyi szûkszavúsága azután sem oldódott, így az események és a szereplõk mozgatórugóiról pusztán feltételezéseink lehetnek.
A Budai Hengermalomban március közepén, mielõtt tisztázódhatott volna a birtokvita a jelenlegi tulajdonosok - a Postabank helyébe lépõ Reorg, valamint a Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt. és a volt tulajdonos, Károlyi Vilmos - között, leállt a termelés. Az egyik beszállító, akinek mindössze pár millió forinttal tartozik a Hengermalom, felszámolási eljárást kezdeményezett a cég ellen.
Károlyi egyébként úgy teremtett jogalapot a malom visszafoglalására, hogy visszavonta a részvénytársasággá való átalakulás bejegyzésére korábban a cégbíróságra benyújtott kérelmet. Ezúttal az õ malmára hajtotta a vizet, hogy a fõvárosi cégbíróság is leterhelt. Így jelenleg a cég hivatalosan kft.-ként mûködik, ügyvezetõje a cégiratok tanúsága szerint Károlyi Vilmos. Ezenkívül még annyit tudunk, hogy Károlyi az MFK-val egy háttér-megállapodást is kötött (errõl maga Károlyi tájékoztatta a társtulajdonos Reorgot). E szerint a Károlyi és az MFK Rt. közötti adásvételi szerzõdésnek az volt a feltétele, hogy Károlyi üzletrészének eladása után is megtarthassa vezérigazgatói posztját.
Mindennek következtében mára teljes homály fedi, hogy a Reorg Apport Rt. mellett ki is a tulajdonos a hányatott sorsú Hengermalomban: a Károlyi-Kelemenné páros jegyezte Viteka és a máltai offshore cég, avagy a tavaly tulajdont szerzõ MFK Rt.?
Foglaljuk össze e ponton a történet ismert elemeit.
Adott egy nagy értékû, kitûnõ piaci pozíciókkal rendelkezõ állami cég, amely magántulajdonosért kiált. A szocialista kormányzás hajnalán e magántulajdonosok egyike - mit ád isten - a szocialisták vállalkozói tagozatának elnöke és pénztárnoka lesz. A szocialista kormányzás alatt e cég annyi kölcsönt vesz fel a politikai hiteleket menedzselõ Postabanktól, amennyit nem szégyell. Aztán e hiteleknek nyoma vész. A kormányváltás után a cég jövõje immár az új koalíció tagjai közti alkudozás során dõl el. A cég adósságairól a Fidesz-befolyás alá gyûrt Reorg Apport dönt: annak adja el és annyiért, akinek és amennyiért akarja. A kisgazdákhoz közel álló vállalkozóknak például.
A szocik alatt termelt adósságokkal a konzervatív koalíció kereskedik. Az üzlet, úgy fest, tényleg pártsemleges. A cinizmus nemkülönben.
Légy a levesben
Csakhogy a simának ígérkezõ üzletbe, úgy tûnik, mégiscsak valami hiba csúszhatott. Ezt a hibát Károlyi Vilmosnak hívják, akinek az MFK Rt. vezetõi vezérigazgatói posztot ígértek, aztán ezt az ígéretüket nem tartották be. Károlyi belengetett, az MFK meg hiába szaladt a rendõrséghez karhatalmi segítségért: a hatóság álláspontja szerint a birtokvita eldöntésének feladata az önkormányzaté, illetve a bíróságé. Sõt. A rendõrség szerint a birtokvédelem jelenleg Károlyit illeti meg, mivel õ van birtokon belül. Az 50 százalékos tulajdonos Reorg Apport pedig, amely megvette a postabankos 2,8 milliárd forintos követelést is, illetve a tavaly Károlyitól 50 százalékos tulajdonrészt megvásárló MFK Rt. birtokon kívül vár arra, hogy a birtokvitáról jogerõs, végrehajtható döntés szülessék.
A Hengermalom március végén összehívott közgyûlésén az MFK el kívánta érni, hogy Károlyit kft.-beli ügyvezetõi pozíciójából is visszahívják. Ám a Reorg Apport képviselõje megakadályozta a közgyûlés megtartását, mondván, Károlyi és az MFK tisztázza egymás között, ki is a malom társtulajdonosa. És adjanak teljességi nyilatkozatot arról, hogy nem titkolnak-e el háttér-megállapodást a Reorg elõl.
A jogvita lapzártánkkor továbbra is tart. A termelés szünetel.
Torkos Matild
Múlt heti számunk popzenei perekrõl szóló összeállításában (Kinek fütyöl? - MaNcs, április 8.) a Fülek botja címmel megjelent cikk kalózkodásnak nevezte a Ring Kiadó és Management Kft. ama gyakorlatát, mely szerint húsz évnél régebbi hangfelvételeket az eredeti kiadók hozzájárulása és jogdíjfizetés nélkül jelentet meg. Ezután Csabai Tibor, a cég ügyvezetõ igazgatója helyreigazító közlemény megjelentetésére kérte lapunkat, mondván, a cikk állításai sértik cége jó hírnevét:
"A lényeg: Sz. T. tényként írja le, hogy a Ring mint kalózcég nem fizet jogdíjat az általa kiadott hanghordozók után. Ez természetesen nem igaz, és ha Sz. T. vette volna a fáradságot, és utánanézett volna ennek az Artisjus Magyar Szerzõi Jogvédõ Hivatal Egyesületnél, akkor cikkében nem írt volna le valótlan rágalmakat. Egyébként nem ártott volna a szerzõnek tudnia azt sem, hogy a gyártó cég az Artisjus engedélye nélkül le sem gyártott volna egyetlen darab CD-t sem.
Természetesen az a megállapítás sem helytálló, hogy a Ring CD-i azért kerülnek kevesebb, mint a felébe a multik által kiadott hasonló kiadványoknál (sic!) mert a Ring-CD-k jogdíjfizetés nélküli kalózkiadványok. A válaszunk ez ügyben nagyon egyszerû: a multik az áraikat a nyugati árszintnek megfelelõen állapítják meg, míg a Ring az árait a hazai vásárlók pénztárcájához méri, amiért azt hisszük, hogy egyetlen vásárló sem szomorkodik, sõt örül, hogy ifjúkora kedvenc zenéit >>kevesebb, mint fele áron>tojt*
A Ring vezetõjének levele általánosságban szól a jogdíjfizetésrõl, szemben azzal a telefonbeszélgetéssel, ahol Csabai Tibor a MaNcs mb. fõszerkesztõjének elmondta: a Ring szerzõi jogdíjat fizet, elõadói jogdíjat nem.
Ezt a tényt megerõsítette az Artisjus hangfelvétel-engedélyezési osztályáról Sajó Zsuzsanna is, hozzátéve, az 1994-es szerzõi jogi törvény nem védte visszamenõlegesen a szóban forgó hangfelvételek kibocsátójának jogait, de a most készülõ új törvény ezt is megteszi majd. Az Artisjus képviselõje azt is elmondta, a székesfehérvári VTCD-vel kötött szerzõdésük értelmében az csak olyan CD-t gyárt, amely szerzõi jogilag az Artisjus igazolása szerint rendben van, de megint csak: ez az igazolás nem érintheti a hanglemezek esetében fölmerülõ többi jogot. Mint például - mutat rá a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségétõl Ádler Judit - a szóban forgó felvételek kizárólagos magyarországi terjesztési jogát, melyet a "paralel import" szakkifejezéssel illetett kiadói tevékenységgel sért meg a Ring.
Ugyanezzel kapcsolatban Márkus Róbert, az EMI-Quint vezetõje - merthogy a múlt heti cikkben konkrétan a Ring által kiadott, de eredetileg az EMI által megjelentetett Beatles-albumokról is szó volt - a MaNcsnak elmondta: a Ring valóban fizet szerzõi jogdíjat, viszont nem fizet elõadói jogdíjat, továbbá (az egyelõre érvényes törvény adta lehetõséget kihasználva) nem kér engedélyt a kiadványok megjelentetésére a hangfelvétel kiadói jogának tulajdonosától (tehát nyilvánvalóan nem az eredeti mesterszalagról származik a Fehérváron CD-re vitt hang, lehet tippelni, hogy akkor hát honnan). Mindezeken túl Márkus Róbert szerint azért nevezhetõ kalózkodásnak ez a tevékenység, mert jogtalanul használják - a többes szám arra utal, hogy a Ring egyáltalán nem egyedül ûzi ezt az ipart Magyarországon - a lemezeken szereplõ neveket és a lemezek borítóit (fotóját, grafikáját). Jogi eljárást csupán azért nem indítottak emiatt, mert egyrészt rendkívül lassú a bíráskodás, másrészt pedig a 60-as évekbeli lemezborítók készítésérõl nem minden esetben áll rendelkezésre szerzõdés, ezek jogvédettsége tehát bizonytalan, a bizonyítás pedig túlontúl bonyodalmas lenne.
*
Mindezek alapján ezúton elnézést kérünk a Ringtõl a szerzõi jogok nem fizetésére vonatkozó téves állítás miatt, de fenntartjuk azt az állítást, hogy ezzel együtt sem teljesen kóser a cég által folytatott gyakorlat. Ha rendben is van jogilag, attól még morálisan lehet elfogadhatatlan. Ha pedig valami csak félig vagy negyedrészt tiszta, akkor az félig vagy háromnegyedrészt piszkos.
Sz. T.
