Budai Hengermalom: Soknullás liszt

publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Budai Hengermalomban, az ország legnagyobb malmában még mindig nem tudni, ki a gazda. A céget az elõzõ kormányzati ciklusban milliárdokkal hitelezte a Postabank: nem is csoda hát, hogy ügyei zavarossá váltak. Az adósságok a mostani kormánykoalícióra maradtak: de úgy látszik, ebbõl is lehet nagy üzletet csinálni. Csak az kell hozzá, hogy valaki állja a cechet. Az állam, például.

{k199916_11;b} Az MSZP-SZDSZ kormányzati ciklus alatt a Hengermalom több száz milliós hiteleket nyalt fel: ma már csaknem hárommilliárd forintra tehetõ az a hitelösszeg, ami úgy csúszott le a Hengermalom garatján, hogy beruházásra vagy gyártástechnológia-fejlesztésre utaló nyomot maga után alig hagyott. A tavaly augusztusi Princz-bukta után kiderült: a malomipari cég összesen 2,8 milliárd forint hitelt kapott a piramisjátékot évekig háborítatlanul ûzõ banktól. A cég a beszállítóinak is több mint egymilliárd forinttal tartozik. Ehhez hozzáadódik még az a tavaly augusztusban az Eximbanktól felvett 1,2 milliárd forintos hitel is, amit 110 ezer tonna liszt exportjához nyújtott a pénzintézet.

Engedjétek hozzám a forintokat

Ez utóbbi ügyletet a Budai Hengermalomban Wilsoun-féle szerzõdésként emlegetik. Vélhetõen a Wilsoun Consulting Kft. (korábban WÉS Consulting néven vált ismertté) feladata lett volna a kereskedelmi ügylet lebonyolítása. A WÉS-Wilsoun Consulting eredeti székhelye megegyezik Károlyi Vilmos üzlettársának, Kelemenné Horváth Évának a lakáscímével. Az Eximbank által nyújtott 1,2 milliárdos hitel visszafizetését a Postabank garantálta. Ez azért is figyelemre méltó, mert e bankgarancia mellett a Budai Hengermalom tavaly augusztusban - a már meglévõ kétmilliárd forintos Postabank-hitelen túl - újabb 800 milliós hitelt vehetett fel a még Princz Gábor által vezetett banktól. Információnk szerint Károlyi tavaly augusztusban 400 millió forint készpénzt tett le a Postbanknál "fedezet" gyanánt az 1,2 milliárdos Eximbank-hitel Postabank általi regarantálásáért. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a 400 milliós készpénzfedezet forrásául a Postabank által nyújtott 800 millió forintos hitel szolgált. A hitelek tehát saját farkukba haraptak: a virtuális pénz igazi pénzt fialt. A Postabank és az Eximbank banktitokra hivatkozva nem kívánt az ügylet részleteibe betekintést engedni.

Gazdagodók

Politikai berkekben a Budai Hengermalmot a honi eredeti tõkefelhalmozó esztendõkben Máté László volt szocialista országgyûlési képviselõ, egykori pártpénztárnok tulajdonaként tartották számon. Máté László a korábban sütõipari vállalkozó Károlyi Vilmossal közös IGM Kft. nevében 1994 áprilisában vásárolta meg a Hengermalmot. A 2,4 millió forint törzstõkéjû kft. a malomért 1,5 milliárd forintot volt képes leperkálni, részben kárpótlási jegyben, részben banki hitelbõl az állami vagyonügynökségnek. Máté László és Károlyi Vilmos 1994 októberében úgy döntöttek, némileg átalakítják a Hengermalom Kft. tulajdonosi struktúráját. Az 1,26 milliárd forintnyi saját vagyonnal rendelkezõ malomipari társaságba egyesülés útján beolvadt a Lacto Soft Kft., amelynek vagyona 58,5 millió forint volt. A Lacto Soft tulajdonosai mégis 41 százalékos tulajdonrészt szerezhettek a Budai Hengermalomban - ki tudja, milyen megfontolásból. Ugyancsak tulajdonosként jelent meg a cégben egy ügyvéd a papájával meg egy magyar cég, az egymillió forint törzstõkéjû, talányos nevû GP and F Kft. A nemzetközi kapcsolatot, esetleg a társaság menedzsmentjének az adózás rejtelmeiben való jártasságát jelzi egy külföldi résztulajdonos, egyenesen Dublinból, a honi üzletemberek által kedvelt adóparadicsomból. Ez a budai malomban tulajdont szerzõ vállalkozás a Favourit Experts Management Limited Corporation festõi névre hallgat, és jellegét tekintve offshore cégnek számít.

Máté László 1997 végén váratlan fordulattal úgy döntött, hogy kivonul a lisztes piacról. A cégiratokban még mindig csak 60 millió forint törzstõkéjû Hengermalom Kft.-beli tulajdoni részesedését - a cég felét - ekkor eladta a tulajdonostársa, Károlyi Vilmos érdekeltségébe tartozó társaságoknak. Máté 400 millió forinttal a zsebében távozott a malomüzletbõl. Károlyiékban ez idõ tájt fogalmazódhatott meg a továbbfejlõdés mikéntje: a cég kibontakozását a részvénytársasági forma garantálja majd. A társaság közgyûlése 1998. január 1-jével 1,2 milliárd forintos jegyzett tõkéjû részvénytársasággá alakult - legalábbis a társasági szerzõdés szerint. Csakhogy a cégbíróság kifogásokat emelt a beadványokkal szemben, és mind a mai napig nem jegyezte be az új cégformát.

A Budai Hengermalomban mindeközben 33,33 százalékos tulajdonrészt szerzett a 25 millió forint törzstõkéjû Rodexco Kft. és 16,67 százalékos részesedést a siófoki székhelyû, 26 millió forint törzstõkéjû Royal Sütöde Kft. A Rodexco és a Royal Sütöde azonban nem sokáig tudhatta magáénak a Hengermalom Rt. részvényeinek a felét.

A Budai Hengermalom tavaly szeptemberben immár 2,8 milliárd forintra duzzadt adóssága átütemezését kérte a Postabanktól, mire annak új vezetése válaszlépésként, elõvásárlási jogával élve, kivásárolta az 50 százalékos tulajdonrészt, ilyenformán biztosítva a hitel megtérülését. (Érdekesség, hogy Kunos Pétert ehhez hasonló kockázatcsökkentõ tranzakciókért zárták tömlöcbe.)

Károlyi Vilmos a maga 50 százaléknyi tulajdonrészét szintén cégeken keresztül birtokolja. Az általa és Kelemenné Horváth Éva által közösen jegyzett Viteka Kft.-nek 12,65 százalék malomtulajdona van, míg Károlyiék a sokkal kellemesebb éghajlatú, Málta szigetén bejegyzett offshore cégen, a Colorado River Ltd.-n keresztül birtokolják a maradék 37,35 százalék üzletrészt. A Heti Világgazdaság értesülése szerint az adóparadicsomba bejegyzett cég ugyancsak Viteka-érdekeltség, vagyis Károlyi és Kelemenné tulajdona.

Bogarak a búzában

Az 1997. õszi Metész-tüntetés miatt pénzbírsággal sújtott "gazdák" büntetésének kiváltására a parasztok által a Belügyminisztérium elé ömlesztett 90 mázsa búzáról a még Máté-érdekeltségû Hengermalom szakemberei mondták ki a verdiktet: a hajléktalanoknak szánt búza alkalmatlan emberi fogyasztásra, mert kilónként négy darab bogarat tartalmaz. A szakvélemény igencsak alkalmas volt a szocialista-SZDSZ-es kormány agrárpolitikája ellen tüntetõk lejáratására.

Tavaly augusztusban, a kormányváltást követõen a Budai Hengermalom környékén kisgazda politikusok bukkantak fel, élükön, mint Ságvári a kimszesekén, Torgyán József járt. A miniszter az ország legnagyobb malmában 20 százalékos liszt- és kilónként 10-15 forint kenyérárcsökkentést jelentett be. Pár nap múlva kiderült: a liszt ára csak 10-11 százalékkal, míg a kenyér ára 3-4 forinttal csökkenhet. A boltokban aztán a vásárlóknak azt kellett tapasztalniuk, hogy a kenyér ára vakmerõen dacol Torgyán ígéreteivel.

Tavaly november elején Károlyiék egy újabb váratlan fordulattal megváltak 50 százaléknyi cégtulajdonuktól, amit ekkor már 2,8 milliárdnyi postabankos adósság terhelt. A vevõ a malomipari szakmában ismeretlen, viszont - egyes források szerint -a kisgazdákhoz közel álló Magyar Fûszer Kereskedelmi (MFK) Rt. lett. A vételárat sûrû homály fedi mind a mai napig, ám az MFK egyik képviselõje annyit elárult, hogy - épp a milliárdos adósság miatt - nem fizettek érte komoly összeget. Az MFK Rt.-t tavaly szeptember 1-jén 30 millió forintos alaptõkével Berényi Péter, Leyrer Csaba és Szajlai Csaba magánszemélyek alapították. A társaság elnöke a Napi Gazdaság kérdésére szakmai befektetõként határozta meg a Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt.-t, és célként azt tûzte ki maguk elé, hogy a multinacionális cégek tulajdonában lévõ, tõkeerõs malmokkal szemben fenntartsák a konkurenciát. Berényiék, mint jelentõs részesedéssel rendelkezõ tulajdonosok, elsõ intézkedésükkel menesztették a malom igazgatóságát és felügyelõbizottságát. A folyamatosságot a cég életében ekkor még Károlyi Vilmos képviselte, akit - "mivel szakmai kérdésekben rendkívül jó vezetõnek" véltek - megtartottak vezérigazgatói és igazgatósági posztján. A társaság új elnöke az MFK jogtanácsosa, Pásztor Pál lett.

Pokol a malomban

A Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt. nem titkolt célja volt, hogy megszerezze a Budai Hengermalom Rt. többségi tulajdonát, és ennek érdekében tárgyalásokat kezdményezett a Reorg Apport Rt.-vel: avval az állami tulajdonú céggel, amely állami garanciával megvásárolta a Postabank 125 milliárd forint könyv szerinti értékû rossz hiteleit, köztük a Hengermalom adósságát is. A Budai Hengermalom új tulajdonosai február elején úgy vélték: a Reorg Apportnak "megérné, hogy 6-800 millió forintért eladja részvényeit": azaz a lelkes kapitalisták visszavásárolták volna a cégnek annak idején a Postabankhoz vándorolt felét. Igaz, a Reorg - és rajta keresztül az adófizetõ - ezzel végleg lemondana a Postabank által kihelyezett 2,8 milliárdból 2 milliárd forintról. De - ahogy az MFK Rt., e 30 milliós jegyzett tõkéjû cég vezetõje állította - ez számára, mármint a Reorg Apport számára, "még mindig a legjobb megoldás". Olyan ajánlat volt ez, amit nem lehetett visszautasítani. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Reorgnál voltak, akik megpróbáltak nemet mondani: õket nemes egyszerûséggel kirúgták.

Február végén derült égbõl villámcsapásként érhette Károlyi Vilmost, hogy a Hengermalom Rt. közgyûlése, miután megtartotta az 1998. évi beszámolóját, mely több száz milliós veszteségrõl szólt, kirepítették vezérigazgatói székébõl. Károlyi Vilmost e közgyûlés másnapján már be sem engedték a malomba. Õ maga a sajtó elõtt mély hallgatásba burkolózott, erõt gyûjtött, majd két hét múlva egy õrzõ-védõ cég segítségével, akciófilmbe illõ profizmussal foglalta vissza volt tulajdonát. Károlyi szûkszavúsága azután sem oldódott, így az események és a szereplõk mozgatórugóiról pusztán feltételezéseink lehetnek.

A Budai Hengermalomban március közepén, mielõtt tisztázódhatott volna a birtokvita a jelenlegi tulajdonosok - a Postabank helyébe lépõ Reorg, valamint a Magyar Fûszer Kereskedelmi Rt. és a volt tulajdonos, Károlyi Vilmos - között, leállt a termelés. Az egyik beszállító, akinek mindössze pár millió forinttal tartozik a Hengermalom, felszámolási eljárást kezdeményezett a cég ellen.

Károlyi egyébként úgy teremtett jogalapot a malom visszafoglalására, hogy visszavonta a részvénytársasággá való átalakulás bejegyzésére korábban a cégbíróságra benyújtott kérelmet. Ezúttal az õ malmára hajtotta a vizet, hogy a fõvárosi cégbíróság is leterhelt. Így jelenleg a cég hivatalosan kft.-ként mûködik, ügyvezetõje a cégiratok tanúsága szerint Károlyi Vilmos. Ezenkívül még annyit tudunk, hogy Károlyi az MFK-val egy háttér-megállapodást is kötött (errõl maga Károlyi tájékoztatta a társtulajdonos Reorgot). E szerint a Károlyi és az MFK Rt. közötti adásvételi szerzõdésnek az volt a feltétele, hogy Károlyi üzletrészének eladása után is megtarthassa vezérigazgatói posztját.

Mindennek következtében mára teljes homály fedi, hogy a Reorg Apport Rt. mellett ki is a tulajdonos a hányatott sorsú Hengermalomban: a Károlyi-Kelemenné páros jegyezte Viteka és a máltai offshore cég, avagy a tavaly tulajdont szerzõ MFK Rt.?

Foglaljuk össze e ponton a történet ismert elemeit.

Adott egy nagy értékû, kitûnõ piaci pozíciókkal rendelkezõ állami cég, amely magántulajdonosért kiált. A szocialista kormányzás hajnalán e magántulajdonosok egyike - mit ád isten - a szocialisták vállalkozói tagozatának elnöke és pénztárnoka lesz. A szocialista kormányzás alatt e cég annyi kölcsönt vesz fel a politikai hiteleket menedzselõ Postabanktól, amennyit nem szégyell. Aztán e hiteleknek nyoma vész. A kormányváltás után a cég jövõje immár az új koalíció tagjai közti alkudozás során dõl el. A cég adósságairól a Fidesz-befolyás alá gyûrt Reorg Apport dönt: annak adja el és annyiért, akinek és amennyiért akarja. A kisgazdákhoz közel álló vállalkozóknak például.

A szocik alatt termelt adósságokkal a konzervatív koalíció kereskedik. Az üzlet, úgy fest, tényleg pártsemleges. A cinizmus nemkülönben.

Légy a levesben

Csakhogy a simának ígérkezõ üzletbe, úgy tûnik, mégiscsak valami hiba csúszhatott. Ezt a hibát Károlyi Vilmosnak hívják, akinek az MFK Rt. vezetõi vezérigazgatói posztot ígértek, aztán ezt az ígéretüket nem tartották be. Károlyi belengetett, az MFK meg hiába szaladt a rendõrséghez karhatalmi segítségért: a hatóság álláspontja szerint a birtokvita eldöntésének feladata az önkormányzaté, illetve a bíróságé. Sõt. A rendõrség szerint a birtokvédelem jelenleg Károlyit illeti meg, mivel õ van birtokon belül. Az 50 százalékos tulajdonos Reorg Apport pedig, amely megvette a postabankos 2,8 milliárd forintos követelést is, illetve a tavaly Károlyitól 50 százalékos tulajdonrészt megvásárló MFK Rt. birtokon kívül vár arra, hogy a birtokvitáról jogerõs, végrehajtható döntés szülessék.

A Hengermalom március végén összehívott közgyûlésén az MFK el kívánta érni, hogy Károlyit kft.-beli ügyvezetõi pozíciójából is visszahívják. Ám a Reorg Apport képviselõje megakadályozta a közgyûlés megtartását, mondván, Károlyi és az MFK tisztázza egymás között, ki is a malom társtulajdonosa. És adjanak teljességi nyilatkozatot arról, hogy nem titkolnak-e el háttér-megállapodást a Reorg elõl.

A jogvita lapzártánkkor továbbra is tart. A termelés szünetel.

Torkos Matild

Múlt heti számunk popzenei perekrõl szóló összeállításában (Kinek fütyöl? - MaNcs, április 8.) a Fülek botja címmel megjelent cikk kalózkodásnak nevezte a Ring Kiadó és Management Kft. ama gyakorlatát, mely szerint húsz évnél régebbi hangfelvételeket az eredeti kiadók hozzájárulása és jogdíjfizetés nélkül jelentet meg. Ezután Csabai Tibor, a cég ügyvezetõ igazgatója helyreigazító közlemény megjelentetésére kérte lapunkat, mondván, a cikk állításai sértik cége jó hírnevét:

"A lényeg: Sz. T. tényként írja le, hogy a Ring mint kalózcég nem fizet jogdíjat az általa kiadott hanghordozók után. Ez természetesen nem igaz, és ha Sz. T. vette volna a fáradságot, és utánanézett volna ennek az Artisjus Magyar Szerzõi Jogvédõ Hivatal Egyesületnél, akkor cikkében nem írt volna le valótlan rágalmakat. Egyébként nem ártott volna a szerzõnek tudnia azt sem, hogy a gyártó cég az Artisjus engedélye nélkül le sem gyártott volna egyetlen darab CD-t sem.

Természetesen az a megállapítás sem helytálló, hogy a Ring CD-i azért kerülnek kevesebb, mint a felébe a multik által kiadott hasonló kiadványoknál (sic!) mert a Ring-CD-k jogdíjfizetés nélküli kalózkiadványok. A válaszunk ez ügyben nagyon egyszerû: a multik az áraikat a nyugati árszintnek megfelelõen állapítják meg, míg a Ring az árait a hazai vásárlók pénztárcájához méri, amiért azt hisszük, hogy egyetlen vásárló sem szomorkodik, sõt örül, hogy ifjúkora kedvenc zenéit >>kevesebb, mint fele áron>tojt*

A Ring vezetõjének levele általánosságban szól a jogdíjfizetésrõl, szemben azzal a telefonbeszélgetéssel, ahol Csabai Tibor a MaNcs mb. fõszerkesztõjének elmondta: a Ring szerzõi jogdíjat fizet, elõadói jogdíjat nem.

Ezt a tényt megerõsítette az Artisjus hangfelvétel-engedélyezési osztályáról Sajó Zsuzsanna is, hozzátéve, az 1994-es szerzõi jogi törvény nem védte visszamenõlegesen a szóban forgó hangfelvételek kibocsátójának jogait, de a most készülõ új törvény ezt is megteszi majd. Az Artisjus képviselõje azt is elmondta, a székesfehérvári VTCD-vel kötött szerzõdésük értelmében az csak olyan CD-t gyárt, amely szerzõi jogilag az Artisjus igazolása szerint rendben van, de megint csak: ez az igazolás nem érintheti a hanglemezek esetében fölmerülõ többi jogot. Mint például - mutat rá a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségétõl Ádler Judit - a szóban forgó felvételek kizárólagos magyarországi terjesztési jogát, melyet a "paralel import" szakkifejezéssel illetett kiadói tevékenységgel sért meg a Ring.

Ugyanezzel kapcsolatban Márkus Róbert, az EMI-Quint vezetõje - merthogy a múlt heti cikkben konkrétan a Ring által kiadott, de eredetileg az EMI által megjelentetett Beatles-albumokról is szó volt - a MaNcsnak elmondta: a Ring valóban fizet szerzõi jogdíjat, viszont nem fizet elõadói jogdíjat, továbbá (az egyelõre érvényes törvény adta lehetõséget kihasználva) nem kér engedélyt a kiadványok megjelentetésére a hangfelvétel kiadói jogának tulajdonosától (tehát nyilvánvalóan nem az eredeti mesterszalagról származik a Fehérváron CD-re vitt hang, lehet tippelni, hogy akkor hát honnan). Mindezeken túl Márkus Róbert szerint azért nevezhetõ kalózkodásnak ez a tevékenység, mert jogtalanul használják - a többes szám arra utal, hogy a Ring egyáltalán nem egyedül ûzi ezt az ipart Magyarországon - a lemezeken szereplõ neveket és a lemezek borítóit (fotóját, grafikáját). Jogi eljárást csupán azért nem indítottak emiatt, mert egyrészt rendkívül lassú a bíráskodás, másrészt pedig a 60-as évekbeli lemezborítók készítésérõl nem minden esetben áll rendelkezésre szerzõdés, ezek jogvédettsége tehát bizonytalan, a bizonyítás pedig túlontúl bonyodalmas lenne.

*

Mindezek alapján ezúton elnézést kérünk a Ringtõl a szerzõi jogok nem fizetésére vonatkozó téves állítás miatt, de fenntartjuk azt az állítást, hogy ezzel együtt sem teljesen kóser a cég által folytatott gyakorlat. Ha rendben is van jogilag, attól még morálisan lehet elfogadhatatlan. Ha pedig valami csak félig vagy negyedrészt tiszta, akkor az félig vagy háromnegyedrészt piszkos.

Sz. T.

publikálva
1999/16. (04. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra