| ||
Mikor sírt utoljára?
Mikor Gazdi a lábamra lépett. Már jó ideje ugatom neki, hogy hájas, és egy vizsla gazdája nem lehet ennyire puhány, de hiába. Naivan azt hiszi, hogy az is sport, amikor utánam bandukol a parkban, pedig csak vonszolja magát, mint valami tengeri tehén, míg én izmos, atletikus testemmel kétszer körbefutom az egész környéket. Ráadásul szerintem a töpörtyűmet is dézsmálja. Szóval, bevallom férfiasan, sírtam, mikor mázsás súlyával a lábamra lépett.
Kinek adná meg szívesen a telefonszámát?
Tökre nincs telefonom, bár már jeleztem, hogy talán célszerűbb lenne kapnom végre egy mobilt, és akkor nem kellene Gazdinak állandóan szánalmasan a nevemet üvöltöznie mindenütt, csak rám csörögne, hogy hol vagyok és mikor méltóztatok hazamenni.
Ellenben Gazdi számát bárkinek megadom, itt lóg a nyakamban. Mondjuk, az meg nem kell a kutyának sem.
Melyik napot törölné ki a múltjából, ha az lehetséges volna?
Én minden nap csodálatos vagyok, létezésemtől pedig szebb a kutyavilág, ez alap. Nyilván nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, mikor kóbor kutyaként kellett kukáznom az utcán, vagy mikor elütött egy autó, és bekerültem a gyepire. Ezekre nem szívesen emlékszem, mert méltatlan körülmények voltak egy ilyen zseninek, mint én. Ki mégsem törölném őket, mert minden út idevezetett, hogy ma nyilatkozzam a Magyar Narancsnak, ami végre felismerte nagyságomat, és engem megillető pozícióba helyezett.
Melyik könyvet dobta a sarokba legutóbb, mert annyira rossznak találta?
Nem dobálok könyveket, semmit nem dobálok, nincs kezem. Szeretem viszont apró miszlikbe aprítani azokat a könyveket, melyek tudományosan magyarázzák, hogyan vegye át egy kétlábú a falkavezérséget felettünk, kutyák felett. Micsoda hüjjjeség, most komolyan? A kétlábú tökre nem falkaállat, inkább nektek kellene tanulni tőlünk, ebektől összetartást meg tiszteletet. Alap.
Mi a legjobb drog a világon?
A töpörtyű. Sertéstöpi, libatöpi, kacsatöpi, haltöpi, mindegy. A lényeg a zsír. Már csak az illatáért képes vagyok teljesen megalázkodó, pacsizó, hátamon hempergő pincsivé válni. Függő vagyok. De élvezem.
Ki a legnagyobb magyar?
A vizsla. A vizsla a legnagyobb magyar. A magyar vizsla. Na, jó… a puli is az. Az is tökre nagy magyar. Meg a pumi. Meg a mudi. Bár rájuk sokan mondják, hogy nem elég nemesek az alter külsejük miatt, de a jellemük nagyon is huszáros. És ott az agár, mert az a leghosszabb combú magyar, amire büszkének kell lennünk, mert ki ne lenne büszke a hosszú combjaira, hö? Persze, ha tök tudományosan akarjuk nézni, akkor egyértelműen a kuvasz meg a komondor a legnagyobb magyarok. Majd egy farokhosszal magasabbak nálam. Ám ha filozófiailag, mondhatni szellemileg nézzük, akkor egyértelműen a vizsla a legnagyobb magyar. Én.
Királyság vagy köztársaság?
Nem kérdés: DIKTATÚRA! Deményista diktatúra. A kétlábúság alkalmatlan a demokráciára, erős mancsú uralkodóra van szükség, aki szigorú, ám igazságtalan szabályokkal megszabadítja őket a döntéshozatal súlyától, az örökös kétkedéstől és bizonytalanságtól. A diktatúra lehetőséget teremt a kétlábúaknak az életben maradásra. Fajuk méltatlanul azt a tévképzetet képviseli, hogy ők lennének a felsőbbrendűek, ami körülbelül a rossz vicc kategória, mint a csivava. Csak egy megoldás van arra, hogy megakadályozzuk végre azt az évezredek óta tartó öngyilkos merényletet, amit a világ ellen követnek el: a kutyák átveszik a hatalmat! Én. Le a demokráciával, éljen a diktatúra!
Mennyibe kerül egy gumicsont?
Mi a szöszöm az a gumicsont? A kutyák nem rágódnak gumidolgokon, ez is csak a kétlábúak beteges szokása, hogy idegen, természetellenes anyagokat vesznek a szájukba. A gumicsont olyan a kutyavilágban, mint a kétlábúaknak az alkoholmentes sör vagy a koffeinmentes kávé. Értelmetlen. A csont legyen csont. Vagy töpörtyű. Mert töpörtyűvel bármi helyettesíthető.
Demény, a kötsög blogja itt.
