Esszé

A lélek kokainja

Művészek szemérem elleni vétségei a Horthy-korszakban

Lélek

Művészileg értéktelen, megbotránkoztató, pornografikus, ízléstelen, perverz – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették a Horthy-korszak hatóságai azokat a művészi alkotásokat, amelyeket erkölcssértőnek találtak. A vád a legtöbb esetben „sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség” volt, amiért színészek, grafikusok, írók és könyvkiadók is bíróság elé kerültek.

Az egyik legelső ügy a Sörluk című filmhez kapcsolódott, amelyet négyszáz fős meghívott közönség előtt mutattak be az Emke moziban 1920 áprilisában, és az egyik jelenetében a kádból kiugró meztelen nőnek nem sikerült azonnal teljesen betakarnia magát a fürdőköpenyével. A „pornografikus film” rendezője és főszereplője Gellért Lajos színész volt, őt és vele egyetemben a színésznőt, a film íróját, a mozi és a filmkölcsönző vállalat igazgatóját az ügyészség 1921 februárjában vád alá helyezte, ugyanazon év októberében azonban felmentették őket. (A filmről ezen kívül semmilyen információ nem maradt fent.)

Veszélyben a közerkölcs

Nagyjából ugyanebben az időben indult meg az egyik legtöbbet szemlézett és fél év­tizeden át tartó tárgyalássorozat is. Santhó Imre grafikus 1920 márciusában azzal az ötlettel kereste meg Becker Bäbyt, a korabeli pesti élet híresen szabados életvitelű táncos- és színésznőjét, hogy aktrajzokat készítene róla. Kellner István erotobibliomán könyvkereskedő és -kiadó segítségével száz példányban elkészült kiadvány egy mappában tíz különálló képet tartalmazott. A mappák egy tétele Bécsbe került volna, ám a határon lefoglalták azokat a hatóságok. Santhó, Becker és Kellner bíróság elé került. A vád szerint Santhó több képe „a nemi érzékiséget s részben a nemi perverzitást feltűnően az előtérbe helyezi s az általános erkölcsi és szeméremérzetet durván sérti s ekként nyilvánvalóan fajtalanságot tartalmaz”. A védelem azzal érvelt, hogy az album képei „művészi aktok voltak s így azok csupán művészi szempontokból bírálhatók felül, másból nem, mert a művészi alkotás szabadságának korlátozása volna bármely más szempont”. Ennek eldöntésére a törvényszék szakértő meghallgatását rendelte el. A sors iróniájaként éppen Imre apjának, Santhó Miklós festőművésznek egykori gimnáziumi társát, Lyka Károlyt kérték fel szakértőnek, aki szerint „az egész gyűjtemény semmiféle szempontból nem képvisel művészi értéket”. A tárgyalások a nyilvánosság kizárásával zajlottak, mivel a bűnper anyaga a „közerkölcsiséget súlyosan veszélyeztette volna”. Volt tárgyalás 1921-ben és 1923-ban is, az utolsó, 1925. októberi alkalmon Kellnert egy 1914. évi sajtótörvény alapján már felmentették. Becker Bäby időközben hozzáment gróf Nyári Gusztávhoz, Imrédy Béla – majdani miniszterelnök – unokaöccséhez; ennek a ténynek talán volt némi köze a megváltozott vallomásához (ekkor már azt mondta, hogy a képeket rossznak találta, és nem tudott az album elkészültéről) és a bírósági ítélethez, amely végül felmentette, és még a perköltségeket is az állam vállalta magára. Santhó ebben az időben pedig már nem tartózkodott Magyarországon. Az egész ügyet végül elévülés miatt 1927 novemberében megszüntették.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.