Könyv

Szegvár, retúr

Grecsó Krisztián: Apám üzent

Kritika

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Nem mintha nem írt volna róla korábban, hiszen az apa sziluettje a tizennégy éve publikált Mellettem elférsz lapjain is felbukkant, ugyanezen a néven, Ignácként, és annak a kötetnek a belső tábláján is családfát láttunk. Az Apám üzent azonban személyesebb, részletesebb, vaskosabb, csaknem hatszáz oldal.

Nincs itt olyan motívum, amely ne lenne ismerős. Renitens férfiak és béketűrő asszonyok, őseikkel viaskodó fiúk és a végtelen Alföld kopár síkján kukoricát törő nemzedékek hömpölygő történeteit olvassuk a nosztalgia és az emlékezés szűrőjén keresztül, és kár lenne tagadni, hogy magával ragadnak. Mindaz az életrajzi anyag, ami az előző regényekben olykor szilánkokra törött, hogy építőanyag legyen, most csaknem sértetlenül jelenik meg, az „átemlékezett” (átírt, eltorzított) részletek leleplezésével. A középpontban Ignác, aki megbízhatatlan alkoholista, magyarosan, vidékiesen makacs és nehéz alak. Mégis nagyobb az életnél, hiszen „feltámadásai, legendás túlélései” is bekerülhetnek a krónikákba, nagyobb annál a miliőnél, ahová született, hiszen „elutasít minden ceremóniát, amit az ősei, szülei fontosnak találtak”, de sosem lesz olyan nagy, mint amilyen akarna lenni. Ignác ragyogó versmondó, saját jelentőségét ki nem töltő színészkezdemény, létre nem jött művész, aki a katonaság másfél éve alatt megjárja a hadbíróságot meg a futkosót, és felnőve lusta tehetségből mániákus szenvedélybeteg lesz. „A mesélés maga az egyetlen, ami valóságos” – olvassuk, s így a generációkon átívelő családregény szálai annak a kezében egyesülnek, aki a történetet írja. Ő lenne Erik, akiről már a regényben kiderül, hogy nem ez a valódi neve. Az elbeszélő immár leplezetlenül maga Grecsó Krisztián, aki éppenséggel május 18-án, Erik névnapján született Szegváron.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.