Interjú

„A magyar kormánynak és vezetőjének szól”

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet Rogán kitiltásáról, Magyarország presztízséről és az orbáni külpolitikáról

Külpol

Rogán Antal szankciós listára kerülése hirtelennek tűnik, de valójában egy olyan folyamat végkifejlete, amely még Trump elnöksége alatt indult. Jeszenszky Géza egyebek mellett arról is beszélt, hogy Orbán Viktor olyan helyzetbe manőverezte magát, amelyből ha akarna, se tudna visszafordulni.

Magyar Narancs: Mennyiben politikai döntés az, hogy Rogán Antal az Egyesült Államok szankciós listájára került?

Jeszenszky Géza: Már az előző Trump-kormány alatt felmerült Rogán Antal listára tétele, de amennyire az amerikai adminisztrációt és a bürokráciát ismerem, az ilyen döntések egy hosszú folyamat nyomán születnek meg. Az biztos, hogy ezt nem most találták ki, és pláne nem a távozó nagykövet valamiféle bosszúja ez, ahogyan azt a magyar kormány részéről hangoztatják.

MN: Egyáltalán elképzelhető, hogy David Pressmannek vagy bármely nagykövetnek akkora hatalma lenne, hogy rátetetheti egy másik ország miniszterét a listára?

JG: Semmiképpen sem. A külügyi szolgálat minden országban némiképp a katonai szolgálathoz hasonlóan működik: van hierarchia, betartják a szolgálati utat, és kicsi a mozgás­szabadság. Ebben az esetben valószínűsít­hető, hogy magának az elnöknek kellett hozzájárulnia a döntéshez, hiszen nem egy afrikai diktatúráról van szó, hanem egy szövetséges ország miniszteréről. Ezért is fontos tudni, hogy ez nemcsak a Biden-kormány akciója, hanem már az előző adminisztráció vetette fel, Bidenék pedig megerősítették. Feltételezem, azért nem került sor erre korábban, mert – ahogy Pressman is sokszor mondta – Magyarországot fontos szövetségesnek tartják. A nagypolitikában a rosszfiúkat először megpróbálják békíteni és meggyőzni. Ha nem sikerül, akkor szokás keményen reagálni, ez régi politika az Egyesült Államokban. Amikor a 2010-ben megalakult Orbán-kormány médiatörvénye kapcsán Hillary Clinton külügyminisztersége alatt felfigyeltek Magyarországra, 2011 nyarán itt volt egy kétpárti kongresszusi küldöttség, s maga Clinton is, aki hosszan beszélgetett a miniszterelnökkel. Akkor vált először nyilvánossá a romló viszony és az amerikai kritika, de akkor még csak meggyőzni próbálták Orbán Viktort. De én visszamennék 2006-ig is, amikor 1956 ötvenedik évfordulója alkalmából az ifjabb Bush elnök maga szeretett volna eljönni, mert rokonszenvezett Magyarországgal. Végül csak a nyáron tudott eljönni, és a Citadellánál tartott nagy nyilvános beszédet. Csupa szép dolgot mondott. Volt egy találkozása az akkor ellenzékben lévő Orbán Viktorral, ahol megkérdezte: „Viktor, what are you up to”, vagyis „mit is akarsz te?” Tehát két­párti hagyomány volt eddig a magyarországi demokrácia állapotának figyelése, nem is elsősorban a belső demokrácia, hanem a NATO miatt. Az orosz- és Kína-barátság is egyre elfogadhatatlanabb Washington számára. A korrupciót is nagyon szigorúan veszik arrafelé, emlékezhetünk erre az akkori adóhivatali elnök, Vida Ildikó 2014-es kitiltásából is. Várható volt, hogy sor kerül látványos lépésre.

MN: Azért az Egyesült Államok sem tilt ki minden korrupt embert, és emiatt mégiscsak van egyfajta „búcsúajándék-hangulata” ennek a döntésnek.

JG: Az időzítés valóban furcsának mondható. Nekem az a véleményem erről, hogy a Biden-adminisztráció régóta mérlegelte, vajon a mézesmadzagot vagy a korbácsot használja-e Magyarországgal szemben. Ahogy Pressman nyilatkozataiban is mindig ott volt a kiút azzal, hogy Magyarország fontos szövetséges, fontosnak tartják a két ország közötti jó viszonyt. Aztán jött a vízumszerzés nehezítése, majd a kettős adóztatási egyezmény felmondása. Az időzítés azért is alakulhatott így, mert a demokraták azt remélték, továbbra is demokrata kormánya lesz az országnak, és ráérnek majd dönteni. Azzal, hogy ez meghiúsult, otthagyták ezt a Trump-kormánynak. Ez egy akta. Nem túl nagy, hiszen az amerikai kormányzat szempontjából egészen jelentéktelen ügy, de otthagyták örökül. Valószínűsíthetően Trumpék megváltoztatják a döntést, de ez nem megy olyan gyorsan.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk