Interjú

„A magyar kormánynak és vezetőjének szól”

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet Rogán kitiltásáról, Magyarország presztízséről és az orbáni külpolitikáról

Külpol

Rogán Antal szankciós listára kerülése hirtelennek tűnik, de valójában egy olyan folyamat végkifejlete, amely még Trump elnöksége alatt indult. Jeszenszky Géza egyebek mellett arról is beszélt, hogy Orbán Viktor olyan helyzetbe manőverezte magát, amelyből ha akarna, se tudna visszafordulni.

Magyar Narancs: Mennyiben politikai döntés az, hogy Rogán Antal az Egyesült Államok szankciós listájára került?

Jeszenszky Géza: Már az előző Trump-kormány alatt felmerült Rogán Antal listára tétele, de amennyire az amerikai adminisztrációt és a bürokráciát ismerem, az ilyen döntések egy hosszú folyamat nyomán születnek meg. Az biztos, hogy ezt nem most találták ki, és pláne nem a távozó nagykövet valamiféle bosszúja ez, ahogyan azt a magyar kormány részéről hangoztatják.

MN: Egyáltalán elképzelhető, hogy David Pressmannek vagy bármely nagykövetnek akkora hatalma lenne, hogy rátetetheti egy másik ország miniszterét a listára?

JG: Semmiképpen sem. A külügyi szolgálat minden országban némiképp a katonai szolgálathoz hasonlóan működik: van hierarchia, betartják a szolgálati utat, és kicsi a mozgás­szabadság. Ebben az esetben valószínűsít­hető, hogy magának az elnöknek kellett hozzájárulnia a döntéshez, hiszen nem egy afrikai diktatúráról van szó, hanem egy szövetséges ország miniszteréről. Ezért is fontos tudni, hogy ez nemcsak a Biden-kormány akciója, hanem már az előző adminisztráció vetette fel, Bidenék pedig megerősítették. Feltételezem, azért nem került sor erre korábban, mert – ahogy Pressman is sokszor mondta – Magyarországot fontos szövetségesnek tartják. A nagypolitikában a rosszfiúkat először megpróbálják békíteni és meggyőzni. Ha nem sikerül, akkor szokás keményen reagálni, ez régi politika az Egyesült Államokban. Amikor a 2010-ben megalakult Orbán-kormány médiatörvénye kapcsán Hillary Clinton külügyminisztersége alatt felfigyeltek Magyarországra, 2011 nyarán itt volt egy kétpárti kongresszusi küldöttség, s maga Clinton is, aki hosszan beszélgetett a miniszterelnökkel. Akkor vált először nyilvánossá a romló viszony és az amerikai kritika, de akkor még csak meggyőzni próbálták Orbán Viktort. De én visszamennék 2006-ig is, amikor 1956 ötvenedik évfordulója alkalmából az ifjabb Bush elnök maga szeretett volna eljönni, mert rokonszenvezett Magyarországgal. Végül csak a nyáron tudott eljönni, és a Citadellánál tartott nagy nyilvános beszédet. Csupa szép dolgot mondott. Volt egy találkozása az akkor ellenzékben lévő Orbán Viktorral, ahol megkérdezte: „Viktor, what are you up to”, vagyis „mit is akarsz te?” Tehát két­párti hagyomány volt eddig a magyarországi demokrácia állapotának figyelése, nem is elsősorban a belső demokrácia, hanem a NATO miatt. Az orosz- és Kína-barátság is egyre elfogadhatatlanabb Washington számára. A korrupciót is nagyon szigorúan veszik arrafelé, emlékezhetünk erre az akkori adóhivatali elnök, Vida Ildikó 2014-es kitiltásából is. Várható volt, hogy sor kerül látványos lépésre.

MN: Azért az Egyesült Államok sem tilt ki minden korrupt embert, és emiatt mégiscsak van egyfajta „búcsúajándék-hangulata” ennek a döntésnek.

JG: Az időzítés valóban furcsának mondható. Nekem az a véleményem erről, hogy a Biden-adminisztráció régóta mérlegelte, vajon a mézesmadzagot vagy a korbácsot használja-e Magyarországgal szemben. Ahogy Pressman nyilatkozataiban is mindig ott volt a kiút azzal, hogy Magyarország fontos szövetséges, fontosnak tartják a két ország közötti jó viszonyt. Aztán jött a vízumszerzés nehezítése, majd a kettős adóztatási egyezmény felmondása. Az időzítés azért is alakulhatott így, mert a demokraták azt remélték, továbbra is demokrata kormánya lesz az országnak, és ráérnek majd dönteni. Azzal, hogy ez meghiúsult, otthagyták ezt a Trump-kormánynak. Ez egy akta. Nem túl nagy, hiszen az amerikai kormányzat szempontjából egészen jelentéktelen ügy, de otthagyták örökül. Valószínűsíthetően Trumpék megváltoztatják a döntést, de ez nem megy olyan gyorsan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.