A világ leghülyébb bűnözője (kitalált történet)

A szerk.

A világ leghülyébb bűnözője (a későbbiekben VLB) nagyon hülye bűnöző. Annyira hülye, hogy előbb volt hülye, s csak aztán lett bűnöző. De ez sem segített, hiába lett bűnöző, síkhülye maradt.

Pedig nem akart ő semmi rosszat. Csak arra vágyott, hogy bűnöző lehessen, meg látni szerette volna Magyarországot. Mert annyi szépet és jót hallott erről a kicsi, de nagy reményekre jogosult országról. Például azt is hallotta, hogy Magyarországon egyszerűen imádják a bűnözőket, a miniszterelnök még a börtönből is kiengedi őket, az elnök asszony meg kegyelmet ad nekik (ez természetesen nem igaz, szemenszedett rágalom, így a világ leghülyébb bűnözője ezt csak Magyar Pétertől hallhatta, vagy ha korábban hallotta, akkor Gyurcsány Ferenctől, esetleg Soros Györgytől, mert ő, ha valakit bűnre kell csábítani, akkor ómoldávul is folyékonyan beszél, oppardon, hazudik).

A világ leghülyébb, akkor még hóártatlan bűnözője nagyon megörült ennek az álhírnek (fake news, hírlapi kacsa), mert tudta ő, hogy hogyan kell bűnözőnek látszania ahhoz, hogy szeressék. Volt neki egy régi trükkje, pontosabban volt nekik egy régi trükkjük, a reá „megszólalásig hasonlító” kedves öccsével (jelen írás összes idézőjele a rendőrségi közleményre utal). Az volt a trükk, hogy időnként személyiséget és okmányokat cseréltek, például ő ment be megírni az öccse biológiadolgozatát, míg a jó testvér az ő töri háziját farigcsálta – sajnos mindkét versenymű elégtelenre sikerült. Mert a világ leghülyébb bűnözője már pionírnak sem volt éppen lángész, s az öccse sem sokban maradt el mellőle. Viszont nem buktak le! S ez itt a lényeg: nem buk-tak le. A módszer tehát üzembiztosnak bizonyult.

Így amikor a „a Magyarországon büntetlen előéletű, 27 éves, moldáv állampolgárságú” wannabe bűnöző hazánk felé vette az irányt, tök evidensnek látszott számára, hogy az előbb embercsempészés miatt „3 év 10 hónap fegyházbüntetésre ítélt”, majd elengedett és „7 év 8 hónapra az országból kiutasított” öccse okmányaival vágjon neki Audi A8-as típusú személygépkocsiján. Így már biztos imádni fogják a magyarok! Nagy szerencséje, hogy az embercsempész öcs épp Moldáviában tartózkodott (bár ez csak az események rosszra fordulta után derült ki), így az okmánycserének semmi akadálya nem volt, bár az öcs morgolódott egy kicsit, mihez kezdjen ő Magyarországon tisztának számító papírokkal például embercsempészés közben, de a testvéri szeretet felülírta a zsörtölődést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.