Film

Móricka evangéliuma

D. J. Caruso: Mária

  • 2025. január 15.

Kritika

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Még a legkiválóbb rendezők is csak az évszázadok alatt (az egyszerű befogadhatóság okán) kialakult, illetve (társadalomszervezési okoknál fogva) tudatosan kialakított Jézus- (meg Szűz Mária-, Szent József-, Júdás- stb.) képhez tudtak viszonyulni pró (Pasolini pl. színvonalasan, Zeffirelli kevésbé) vagy kontra (pl. Scorsese). Vannak „Jézusról” szóló filmek, amelyek politikai, társadalomkritikai mániák kifejtésének ürügyéül használják, esetleg generációs jelképként a történetet, sőt még szarkasztikus komédia is készült belőle (persze a Monty Python-féle Brian élete pont azért jó, mert a Jézusból csinált társadalmi-kulturális jelenséget teszi szatíra tárgyává). Csak akciófilm nem volt még az agyoncincált sztori, ám a spirituális témák iránt eddig kevés érdeklődést mutató, inkább gyenge-közepes thrillerekben, horrorfilmekben utazó D. J. Caruso most készített egy ilyet is. Ez kifejezetten a Noa Cohen fotómodell játszotta címszereplőre koncentrál, s csak részben támaszkodik a kanonizált evangéliumokra, inkább az apokrif iratok állításaiból csipeget, még inkább a történettudomány megállapításait használja fel, hogy alkalma legyen az akciófilmes kliségyűjtemény szokásos elemeivel ezredszer is hatást kelteni. A szelídebb részeket – Mária születését, gyermekkorát (egyetlen pillangót kerget, mire pillangók százai gyűlnek köré, ugye milyen szép?), templomi szolgálatát, házasságát Józseffel, az angyali üdvözletet stb. – a szokott szépelgéssel tálalja. Akkor van elemében a rendező, amikor lázongó tömeget, délceg római katonák vágtatását, üldözést, kínzást, megvakítást, (tömeg)gyilkosságot mutat. A keményen erőszakos jelenetek során Józsefről kiderül, hogy elsőrendű lovas, az égő házból is kimenti a családját, jól bánik a karddal, még magát Lucifert is ledöfi (komolyan!), Heródes király terminátora, a nála egy fejjel magasabb, hú, nagyon erős, nagyon páncélos, nagyon kegyetlen Marcellus már meg se kottyan neki. Apropó Heródes, a voltaképpeni főszereplő, a voltaképpeni szerep, a húzónév: Anthony Hopkins. A vénségére csakugyan üldözési mániájába tébolyodott, ezért a közvetlen családját is kiirt(at)ó uralkodó az egyetlen figura ebben a filmben, aki nem papírmasé. De a Sir igyekezete a szerep hiteles eljátszására magányos vergődés, nincs az a zseni, aki a rosszul megírt, önismétlő monológokba lelket tudna lehelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.