Film

Móricka evangéliuma

D. J. Caruso: Mária

  • 2025. január 15.

Kritika

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Még a legkiválóbb rendezők is csak az évszázadok alatt (az egyszerű befogadhatóság okán) kialakult, illetve (társadalomszervezési okoknál fogva) tudatosan kialakított Jézus- (meg Szűz Mária-, Szent József-, Júdás- stb.) képhez tudtak viszonyulni pró (Pasolini pl. színvonalasan, Zeffirelli kevésbé) vagy kontra (pl. Scorsese). Vannak „Jézusról” szóló filmek, amelyek politikai, társadalomkritikai mániák kifejtésének ürügyéül használják, esetleg generációs jelképként a történetet, sőt még szarkasztikus komédia is készült belőle (persze a Monty Python-féle Brian élete pont azért jó, mert a Jézusból csinált társadalmi-kulturális jelenséget teszi szatíra tárgyává). Csak akciófilm nem volt még az agyoncincált sztori, ám a spirituális témák iránt eddig kevés érdeklődést mutató, inkább gyenge-közepes thrillerekben, horrorfilmekben utazó D. J. Caruso most készített egy ilyet is. Ez kifejezetten a Noa Cohen fotómodell játszotta címszereplőre koncentrál, s csak részben támaszkodik a kanonizált evangéliumokra, inkább az apokrif iratok állításaiból csipeget, még inkább a történettudomány megállapításait használja fel, hogy alkalma legyen az akciófilmes kliségyűjtemény szokásos elemeivel ezredszer is hatást kelteni. A szelídebb részeket – Mária születését, gyermekkorát (egyetlen pillangót kerget, mire pillangók százai gyűlnek köré, ugye milyen szép?), templomi szolgálatát, házasságát Józseffel, az angyali üdvözletet stb. – a szokott szépelgéssel tálalja. Akkor van elemében a rendező, amikor lázongó tömeget, délceg római katonák vágtatását, üldözést, kínzást, megvakítást, (tömeg)gyilkosságot mutat. A keményen erőszakos jelenetek során Józsefről kiderül, hogy elsőrendű lovas, az égő házból is kimenti a családját, jól bánik a karddal, még magát Lucifert is ledöfi (komolyan!), Heródes király terminátora, a nála egy fejjel magasabb, hú, nagyon erős, nagyon páncélos, nagyon kegyetlen Marcellus már meg se kottyan neki. Apropó Heródes, a voltaképpeni főszereplő, a voltaképpeni szerep, a húzónév: Anthony Hopkins. A vénségére csakugyan üldözési mániájába tébolyodott, ezért a közvetlen családját is kiirt(at)ó uralkodó az egyetlen figura ebben a filmben, aki nem papírmasé. De a Sir igyekezete a szerep hiteles eljátszására magányos vergődés, nincs az a zseni, aki a rosszul megírt, önismétlő monológokba lelket tudna lehelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.