Az, hogy Donald Trump január 20-án ismét elfoglalhatja az Egyesült Államok elnöki székét, lelkesedéssel és optimizmussal töltötte el a Fidesz-vezérkart. Amikor legutóbb írtunk a Trump gazdaságpolitikájával kapcsolatos, alighanem hamis magyar várakozásokról (lásd: Mindent a 25-re, Magyar Narancs, 2024. november 25.), főleg a magyar gazdasági kilátásokat érintő kockázatokat tudtunk sorolni – már amennyiben megvalósulnak a leendő elnök által beígért elképzelések. Az azóta eltelt idő igazolta az aggodalmakat: Trump komolyan gondolja az agresszív vámpolitikát (amit valószínűleg hamis gazdaságtörténeti példákkal próbál alátámasztani). Mi több, sovén politikai célok érdekében nem habozna bevetni a vámfegyvert az ország NATO-szövetségesei (Kanada vagy Dánia) ellen sem, és természetesen nem kímélné régi ellenségét, az Orbán-kormányzat szoros stratégiai szövetségesét, Kínát sem. A globalizálódó vámháború egyik vesztese éppen az Európai Unió, azon belül elsősorban Németország lenne, s mindennek a továbbgyűrűző hatásai ökölcsapással felérő sokkot okoznának a magyar gazdaságnak is. A dollár erősödése, a magyar állampapírok már csak emiatt is növekvő hozamkörnyezete pedig a magyar államháztartás finanszírozását, az államadósság kezelését nehezítené meg. A magasabb vámok miatt megugró infláció könnyen globalizálódik, és a forint megállíthatatlan romlásával együtt még súlyosabbá váló inflációs környezet aligha tenné lehetővé a gazdaság erősödését segítő kamatcsökkentést.
Akkor végül is mi végre a lelkesedés – miért beszél arról Nagy Márton, az újdonsült gazdasági csúcsminiszter, hogy az Orbán-kormány kész kijátszani a „Trump-kártyát”?
Vágyak
Az amerikai–magyar gazdasági kapcsolatokban rejlő „kiaknázatlan lehetőségek”, amelyeket Nagy miniszter is emlegetett, régóta ott figyelnek a gazdasági kilátásainkról szóló kormányzati fejtegetésekben – csak éppen nem világos, hogy ezek elmélyülését miért és hogyan segítené az új elnökkel fennálló állítólagos ideológiai rokonság, a Trump és Orbán Viktor közötti „legendásan” jó viszony, vagy akár csak a Trump-stáb némely tagjának NER-es kapcsolatai. Az amerikai vállalati, valamint a pénzügyi, befektetői szféra korántsem áll Trumpék befolyása alatt, mi több, üzleti viselkedésüket aligha determinálja politikai-világnézeti rokonszenv (már ha van egyáltalán).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
