Trumpba vetett remények

Kijátszanák a kártyát

Külpol

A 2025-ös kilátásokkal kapcsolatos hazai kormányzati hurráoptimizmust az új Trump-adminisztrációval kapcsolatos remények is táplálják. Kevéssé érteni, milyen alapon.

Az, hogy Donald Trump január 20-án ismét elfoglalhatja az Egyesült Államok elnöki székét, lelkesedéssel és optimizmussal töltötte el a Fidesz-vezérkart. Amikor legutóbb írtunk a Trump gazdaságpolitikájával kapcsolatos, alighanem hamis magyar várakozásokról (lásd: Mindent a 25-re, Magyar Narancs, 2024. november 25.), főleg a magyar gazdasági kilátásokat érintő kockázatokat tudtunk sorolni – már amennyiben megvalósulnak a leendő elnök által beígért elképzelések. Az azóta eltelt idő igazolta az aggodalmakat: Trump komolyan gondolja az agresszív vámpolitikát (amit valószínűleg hamis gazdaságtörténeti példákkal próbál alátámasztani). Mi több, sovén politikai célok érdekében nem habozna bevetni a vámfegyvert az ország NATO-szövetségesei (Kanada vagy Dánia) ellen sem, és természetesen nem kímélné régi ellenségét, az Orbán-kormányzat szoros stratégiai szövetségesét, Kínát sem. A globalizálódó vámháború egyik vesztese éppen az Európai Unió, azon belül elsősorban Németország lenne, s mindennek a továbbgyűrűző hatásai ökölcsapással felérő sokkot okoznának a magyar gazdaságnak is. A dollár erősödése, a magyar állampapírok már csak emiatt is növekvő hozamkörnyezete pedig a magyar államháztartás finanszírozását, az államadósság kezelését nehezítené meg. A magasabb vámok miatt megugró infláció könnyen globalizálódik, és a forint megállíthatatlan romlásával együtt még súlyosabbá váló inflációs környezet aligha tenné lehetővé a gazdaság erősödését segítő kamatcsökkentést.

Akkor végül is mi végre a lelkesedés – miért beszél arról Nagy Márton, az újdonsült gazdasági csúcsminiszter, hogy az Orbán-kormány kész kijátszani a „Trump-kártyát”?

Vágyak

Az amerikai–magyar gazdasági kapcsolatokban rejlő „kiaknázatlan lehetőségek”, amelyeket Nagy miniszter is emlegetett, régóta ott figyelnek a gazdasági kilátásainkról szóló kormányzati fejtegetésekben – csak éppen nem világos, hogy ezek elmélyülését miért és hogyan segítené az új elnökkel fennálló állítólagos ideológiai rokonság, a Trump és Orbán Viktor közötti „legendásan” jó viszony, vagy akár csak a Trump-stáb némely tagjának NER-es kapcsolatai. Az amerikai vállalati, valamint a pénzügyi, befektetői szféra korántsem áll Trumpék befolyása alatt, mi több, üzleti viselkedésüket aligha determinálja politikai-világnézeti rokonszenv (már ha van egyáltalán).

 
Figyelj, Elon! Jól mondod, főnök!
Fotó: Facebook 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.